Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 99. szám - Az örökösödési eljárás és a Semmitőszék ide vonatkozó irányelveiről. Vége

Fest. L872. kedd decz. 17. 99. szám. Tizennegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, E napokban a f. évi előfizetési időszak lejárván, teljes bizalommal felkérjük előfizetőinket, hogy előfizetésük megújítása iránt mielőbb intézkedjenek, és elvtársainkat, hogy hatáskörükben lapnnk terjesztésére közreműködni szíveskedjenek. — Az előfizetés ezentúl is hetenkint kétszeri megjelenéssel — egész évre 8 for. — félévre 4 for., negyedévre 2 for. Küldendő Pestre, Kaiap-utcza 11. sz. 2-dik emelet. Tartalom: Az örökösödési eljárás stb. — Semm. döntv. — Jogi szemle. Az örökösödési eljárás és a Semmitőszék ide vonatkozó irányelveiről. Y (V ég e.) Kovács Béla úrtól. (Enyingen) A Semmitőszék teljes tanácsülésében megállapított irányelvek három főbb esetre vonatkoznak; melyeknek elsejét a járásbíróságok és törvényszékek illetékeségének megállapítása képezi. Ezen első pontban ki van mondva, hol végződik a járásbíróságok, s hol kezdődik a törvényszékek hatásköre; — nevezetesen a kir. járásbíróságok — a törvényszék székhelyén kívül — előforduló minden haláleseteknél,— tekintet nélkül arra, váljon a hagyaték kiválólag ingó, — vagy egyszersmind ingatlan vagyonból is áll, — az előleges intézkedések megtételére, következve az egyesség megkisértetésére is illetékesek; — az egyesség nem sikerülte esetében azomban az érdemleges teendők, — jelesül a szükségessé vált perreutasitás, — sommás utu osztály, s az örökség átadása a birtok bíróság hatásköréhez tartozik. A járásbíróságok hatásköre tehát a törvényszéki székhelyek kivételével — minden halálesetnél az előleges intézkedésekre terjed ki; előleges intézkedés alatt pedig — mint ez a semmitőszéknek többrendbeli ide vágó határozataiból kitetszik — értendők: a hagyatéki leltározás, — a hagyatéknak biztositása s kezelése, — végül az egyességnek megkísérlése. Van tehát valahára egy demarcationalis vonal húzva felsőbbbiróságunk által; s ez az alsóbb bíróságokra megnyugtatólag hathat. Igaz ugyan, hogy többen vannak — a felsőbb bíróságilag megállapított irányelv ellenére is — azon nézetben, miszerint a perreutasitás bízvást a járásbíróságokra lett volna bizható, s az előleges intézkedések közé sorozható; mert igy azon furcsa eset áll eló, hogy midőn a járásbiróság — a feleket, másod izbeni megkísérlés alkalmával sem tudja kiegyeztetni, s erről a jegyzőkönyvet fölveszi s velük alá íratja, — az általa teljesített munkálatának határozattal leendő elintézésére nem képes; pedig a felek már megszokták, hogy a jegyzőkönyv bezárása után határozatot várnak. És jelen esetben a járásbiróság határozatot nem hozhat, ha csak azzal nem engeszteli ki a feleket, hogy majd egy másik bíróság fog ügyükben ] határozni; — erre persze azok nagyot néznek, nem tudván elgondolni a felek, hogy azon bíróság, mely ügyükben határozatot lesz hozandó, — mely velük nem vesződött, — érdekeiket előadva tőlük közvetlenül nem hallotta, — hogyan fog tudni határozni? Az eljárás feletti bizalmatlanságnak bizonyos nemét nem tudják elpalástolni ; — s az ő kifejezésükkel élve, az üt rendesen szöget a fejükbe, hogy miért kellet hát nekik két izben is a hagyatékot tárgyaló bírósághoz fáradni, — ha a határozatot egy másik bíróságtól fogjak nyerni. De külömben még itt azon eset is előáll, — hogy a törvényszék — mely nem felsőbb, hanem csak első folyamodásu bíróság levén —• oly ügyben hoz határozatot, — epen a Semmitőszék által megállapított azon jog elv ellenére, hogy minden biró csak az általa tárgyalt ügyben hozhat határozatot, — melyet nem Ő, hanem egy más bíróság vezetett s tárgyalt. A Semmitőszék — ugy látszik — azon oknál fogva bizza a perreutasitást, a járásbíróságok mellőztével, — a törvényszékekre, — mivel ez már érdemleges intézkedés. — A mint vesszük. Ép oly érdemleges, — talán még lényegbe vágobb intézkedés, midőn a bíróságnak, ki nem egyezés esetében, — a hagyaték mikénti biztositása s kezeléséről kell gondoskodni. — A gyakorlat azt igazolja, hogy nagyobb gond és felelőséggel jár ezen intézkedés, mint a perre utasítás. — De meg ugy a dolog természetéből, valamint a törvény szövegéből is az következik, hogy perreutasitás után, tehát midőn a hagyaték már peressé vált, kell gondoskodni a bíróságnak a hagyaték kezelése s biztosításáról; igy rendelvén azt az 1868. 54. t. cz. 588 §-sa is. — Maga a törvény is előbb az 587. §-ban a perreutasitásról beszél; — megmondja mikor van annak helye, s kik ellenében kell alkalmazni, s csak ezután az 588. §-ban mondja hogy „a peressé vált hagyaték biztosításáról és kezeléséről, — ha ez iránt az érdeklettek közt megállapodás nem történt, a bíróság mindaddig gondoskodik, mig az örökség átadása, jogérvényes ítélet folytán nem eszközöltetik." Igy azomban a hagyaték még peressé nem vált, — mert a perre utasító határozat még kimondva nincs — s a járásbíróságnak — kinek teendőihez a hagyaték biztositása tartozik — a hagyaték biztositása s mikénti kezelése iránti intézkedésével meg kell előzni a törvényszéknek perre utasitó határozatát; — holott a hagyaték mikénti biztositása s 99