Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 98. szám - Az örökösödési eljárás és a Semmitőszék ide vonatkozó irányelveiről. (Folytatás)

Pest, 1S12. péntek dccz. 14. 98. szám. Tizennegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Az örökösödési eljárás stb. — Somm. döntv. — Jogi szemle. Az örökösöd si eljárás és a Semniitöszék ide vonatkozó irányelveiről. X (Folytatás.) Kovács Béla úrtól. Az előadottakhoz hasonló eltérő szokás az is, hogy néhol az egyességileg elintézett hagyatéki iratokat a járásbíróságok az árvaszékhez, — máshol ellenben a törvényszékhez mutatják be. — Továbbá néhol az előleges intézkedésekhez tartozónak vélik még a járásbíróságok az egyességnek — ismételt meg kísértés folytáni — nem sikerülése esetében a perre utasítást is, — s a perre utasító végzés meghozatala után terjesztetnek be a kellőképen fölszerelt iratok a törvényszékhez; máshol azomban a járásbíróságok a perre utasítást az illető törvényszék munka köréhez számítják, s annak tartják fenn. — így például tudom, hogy Veszprém vármegye időkori árva törvényszékének volt egy körrendelete, mely szerint a megyebeli összes, volt szolgabiróságoknak meghagyta, hogy a hagyatéki tárgyalások alkalmával az egyességnek nem sikerülése esetében, a perre utasító végzés meghozatala is az ő teendőjük közé tartozik. Ennek folytán a szolgabiróságok, — s ezektől örökölve ezeknek hivatalbeli utódaik, a járásbíróságok is igy jártak el. — Igaz, hogy ha a feleknek eszükbe jutott az eljárást megsemmiségelni, — hár a perrend 587 §-sa végpontja szerint, a perre utasító végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye — a Semmitőszék azt némely esetekben megsemmisítette; más esetben ellenben a semmis panaszt, — mivel perre utasító végzés ellen jogorvoslattal élni nem lehet — viszszautasitotta. Legtöbb helyen a járásbíróságok a hagyatékokat előleges gyámhatósági gyámkinevezés mellőztével, — az illető községi elöljáróság vagy az érdekelt felek által javaslatba hozott közgyám közbenjöttével tárgyalják ; s a közgyámot az árvaszék minden egyes fölmerült esetben az egyességnek felülvizsgálása alkalmával erősiti meg ily minőségében; — más helyeken az árvaszék önjog körének megcsonkítását látja az esetben, ha a hagyatékok, a kiskorú örökösök részére, általa eleve ki nem nevezett gyám nélkül tárgyaltatnak; s e végből a halál eseti fölvétel áttétele mellett, az árvaszék, minden egyes hagyaték tárgyában külön megkeresendő a járásbíróságok által, a kiskorú örökösök részükre leendő gyám ki nevezés, illetőleg megerősítés végett.. Ezen megkeresés folytán azután az árvaszék féltett önjogával élve, kinevezi a kiskorú örökölök részére gyámul rendszerint az illető községi gyámot, kinek közbenjöttével tárgyalta volna a járásbíróság amúgy is a hagyatékot. — A külömbség tehát a többszöri levelezés, — ez által több munka s idő pazarlás és azon nem megvetendő körülmény, hogy minden egyes hagyaték fél usque egy egész évvel később intéztetik el, mert ennyi időt elrabol a gyámkinevezés végett folytatott levelezés, s az árvaszéki ülnököknek a gyám kinevezési megkeresésekre vonatkozó kétszeres referálásuk. Mert első ízben referaltatik a gyámkinevezés végetti megkeresés, melynek rendes eredménye azon határozat, hogy az érdeklett felek az illető szolgabíró utján, az érdembeni nyilatkozat tételre hivandók fel, hogy a kiskorú örökösök részére gyámul kit óhajtanak? holott ez már a haíál eseti fölvételben rendszerint jelezve van. — A megkeresett szolgabíró azután beküldi jelentését — 100. eset közül 99-szer — oly értelemben, — hogy a felek által gyámul a közgyám ajánltatik; — ekkor az ezt tudató szolgabírói jelentés ismét a referálás tortúráján megy keresztül, mely alkalommal végre kineveztetik az illető közgyám a kiskorú örökösök gyámja, — s érdekeik képviselőjükké; miről azután a megkereső értesíttetik. Épen ilyen zavar uralkodik a végrendeletek kihirdetése körül is. — Mivel a végrendeleteket egyaránt kihirdetik a járásbíróságok, valamint a községi birák is; az 1868. 54. t. cz. 564 §-sa 2-ik kikezdése ezen végső pontjából: „Ha az (t. i. a végrendelet) valamely hatóságnál van letéve, a kihirdetést ugyanazon hatóság teljesiti", — azt vélik némely községek kimagyarázni, hogy ők községi hatóság levén, tehát arra jogositvák. — A birtok bíróságok némelyike azután, a községek által kihirdetett végrendeletek kihirdetését, — bár mint tudjuk a községek a végrendeletek kihirdetéséről nem szoktak jegyzőkönyvet fölvenni, s igy nem törvényesen járnak el — érvényesnek ismerik el; — ellenben vannak ismét birtok bíróságok, melyek a végrendeletnek a községi elöljáróság által lett kihirdetését nem ismerik el; — visszaadják azt az érdekelt feleknek — jogérvényesen, — a járásbíróság által — leendő kihirdetés végett. Azomban nemcsak az ár^aszékek, — törvényszékek, — s járásbíróságoknál uralkodik ezen — önkénytelenül egész rendszert képező — rendszertelenség, hanem még maga a legfőbb bíróságunk, a m. kir. Curiasemmitőszéki osztálya sem ment attól. — Birunk tőle határozatokat, az örökösödési eljárást illetőleg, — melyek önmagukkal, s ezen kivül még a törvénynyel is ellenkeznek. Föntebb is érintők, hogy a perre utasítás esetében egyik határozatával megengedi a jogorvoslattali élést, míg másik határozatával nem; mely két határozat — azon kivül hogy egymással ellenkezik, — törvénybe is ütközik. Ily zavart támasztott az által is, hogy örökösödési eljárásban az alaki jogsérelmek miatti semmiségi panaszok beadási határidejét, a perrend 298 §-sa világos rendelete ellenére 8. napról 15. napra kiterjesztette. E számhoz mellékeltetett 1873. évi előfizetési ivünk. 98