Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 96. szám - A bünvádi eljárás törvényjavaslathoz. Észrevételek Kókay Károly úr nézeteire. (E szaklap 87 számában)

Pest, 1872. péntek decz. 6. í)() szám. Tizennegyedik évto TÖRVEV1SZEKI CSARNOK, Tartalom: A bűnvádi eljárás tövényjavaslathoz. — Legf. itélőszéki döntv. — Semm. döntv. A bűnvádi eljárás törvényjavaslathoz. Észrevételek Kókny Károly úr nézeteire (E szaklap 87 számában.) Wihleaauer János járásbiró úrtól Minden kelött kijelentem, hogy részemről a bűnvádi eljárást szabályozó törvényjavaslat helyességének vagy helytelenségének bírálatába nem bocsátkozom, nem pedig azért, mert vajmi ritka eset az, hogy nálunk egyes igénytelen felszólamlók nézetei döntő körökben — távolról is — figyelemre méltattassanak anélkül,hogy a felszólamlás fonalául felvett tárgy már jó előre befolyásos egyének figyelmébe ajánlva ne lett volna! Innen van az, hogy hazánkban igen sok alaposan képzett szakférfiú tartózkodik valamely szőnyegen levő javaslathoz hozzászólni. Ez okozza, hogy nálunk számtalan szakférfiú, kinek magas pártfogója nem volt, egyszerűen nyom nélkül szűnik meg létezni anélkül, hogy tudományos képzettsége — és annak elérhetésére fordított fáradalmas búvárkodása méltán megillető emlékben tartatnék, és anélkül, hogy a közjó javára módjában lett volna képzettségét felhasználni, és felhasználtatni. Minthogy pedig részemről nem tartozom azok közé, kik a fentebbi okok miatt a közjó javára miuden kitelhető módon működni nem akarnak, felszólamlok ott és akkor, hol nézetemmel egyáltalában össze nem egyeztethető állíttatik, és midőn ezt teszem, legtávolabbról sem számitok arra: hogy váljon felszólamlásomnak leend-e és mennyi eredménye? Ezeknek előre bocsátása után nem mulaszthatom el Kókay Károly törvényszéki biró urnák két rendbeli nézetére észrevételeimet megtenni; ugyanis: Azt mondja a nevezett törvényszéki biró úr „hogy az egész vád alá helyezést, melyben ép ugy mint a büntetendő cselekményeknek: büntettek, vétségek és kihágásokra osztályozásában mi benső okszerűség sem létezik, felesleges parádénak tartja." Ezen nézetet részemről nem.osztom, mert: A vád alá helyezési határozat nélkül sok oly egyén, ki feltűnően alaptalanul vádoltatik, további kihallgatásokkal és a végtárgyalásoni megjelenéssel zaklattatnék, holott a büntető javaslat 78. §. szerint „ha a törvényszék arról győződik meg, hogy az esetben, ha a tanuk a vizsgálat alkalmával tett vallomásaikra megesküdnek, a vizsgálat megszüntetendő lenne, a tanukat a törvényszék elé idézteti s ha vallomásaikat esküvel erősitik meg — megszüntetési határozatot hoz." A vád alá helyezési közbenszóló határozat tehát oly czélszerü és szükséges, mely nemcsak a vádlottat menti kívül még abból is: hogy minden egyes fenyíték alá meg ártatlanság esetében a további zaklatás kellemetlenségeitől, de a bírákat is a 78. §. esetében a végtárgyalási hosszasabb formalitásokkal egybekötött teendőktől megszabadítja. Vád alá helyezési határozat szükségessége és alkalmazása nélkül pedig a 78. §. jótékonysága sem foglalhatna helyt, mert kö:ben?zóló határozat nem lenne és igy végtárgyalás nélkül a legártatlanabb vádlott sem lehetne a további kellemetlenségektől megkímélhető. Ezenkívül szükségesnek tartom a vád alá helyezési határozatot azon okból is, mert: Sokkal garantivusabb az, ha a vád alá helyezés szükségét a végtárgyalás előtt egy testület mondja ki, mintha vád alá helyezési határozat nélkül minden egyes esetben végtárgyalást kellene tartani és a vizsgalat megszüntetése nélkül vádlott minden szembetűnő alaptalan vád alól is itéletileg lenne felmentendő. A mi a bűntetteknek ilyenekre, vétségekre és kihágásokrai osztályozását illeti, ebben igen is sok és nagy — de szükséges benső okszerűség létezik, mert: Az álladalomban — fenyíték alá eső szabad külső cselekményeknek osztályozása nélkül büntetőjog nem képzelhető, nem alkotható, czélszerü és hasznos nem lehetne. Hogy a büntetendő cselekmények minősége közötti külömbséget már a rómaiak is ismerték, ez világos Ulpian ezen szavaiból: „Probra quaedam natura turpia sunt, quaedam civiliíer et quasi more civitatis." Korunkban a műveltség elöhaladtával már állítani sem merném, hogy a fenyíték alá tartozó cselekmények osztályozása okszerűtlen valami, de részemről osztályozás nélkül nem is képzelhetem el, miként lehetne egyes fenyíték alá eső tetteket súlyosabban vagy enyhébben fenyitendőktől megkülönböztetni. Részemről tehát a fenyíték alá eső cselekmények osztályozását a büntető jogban szükségesnek, elhagyását veszélyesnek látom és azok mikénti osztályozását hazai jeles büntetőjogászunk Dr. Pauler Tivadar úr által 1869. évben kiadott büntetőjogtan 85 — 97. §§-ai szerint vélném legczélszerübben rendeztetni. A második, melyre észrevételeimet kiterjesztem, a nevezett biró úr azon nézetére irányul, hol azt mondja: „hogy az állam az egész büntetőjogot magának vindicalja." Tagadom ugyanis, hogy az állam a büntetőjogot magának vindicálná, mert a büntetőjog —mely az álla rnfenség lényeges jogának gyakorlatára vonatkozik és az állam igazgatási jog kiegészítő részét képezi — az állam ősi és természetszerű oly tulajdona, melyet magának nem vindical, de mely lényével egybeforrottan ezzel együtt képez egy egészet. Hogy az állam a büntető jogot magának nem vindicalja, hanem az szervei tulajdona, kitűnik a fentebbieken 96