Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 94. szám - Reform inditványok

Fest, 1872. péntek nov. 29. 94. szám. Tizennegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSAMOK, Tartalom: Reform indítványát. — Lcgf. itélőszéki döntv. — Somm. döntv. Reform indítványok. A marosvásárhelyi Jogász-egylet elébe legújabban következő reform indítványok terjesztettek, melyeket szakközönségünk figyelmébe ajánlunk. I. S o ó s Kálmán jogtudor a perf rendnek főesküről szóló szakaszait következőleg ajánlja törvényhozásilag módositatni. 230. §. A főesküvel való bizonyítás akép történik, hogy a bizonyitni kivánó fél, de csak ha egyáltalában semmi más bizonyítéka nem létezik (221. §.) a döntő ténykörülmények iránt ellenfelét a föesküvel megkínálja. 231. §. Ha a főeskü feltételesen, a bizonyításnak más módon nem sikerülte esetére volt kínálva: a bíró először az eskükinálással kapcsolatos tanúkihallgatás vagy birói szemle általi bizonyítást kötelei elrendelni, habár az eskületétele iránt az ügyfelek már kölcsönösen megegyeztek volna is. 232. §. Általában ügydöntő főeskü megrendelésének csak a saját ügyökben forgó és a kérdéseit ténykörülményekről közvetlen tiszta tudomással biró peresfelek kölcsönös szabad beléegyezésével lehet helye, s ekkor is csak ha az esküvel erősítendő állítás valószínűnek mutatkozik vagy legalább ha annak valószínűségét semmi körülmény sem gyengíti. 233. §. Ha az ajánlott, illetőleg visszakínált főeskü elfogadására nézve a perben határozott és világos nyilatkozat nem történt, ugy tekintendő, mintha a fél, kinek a főeskü kináltatott, illetőleg visszakináltatott, azt elfogadva, letenni kívánná ; de az ekép megjelölt ügyfélnek eskütételre bocsátása csak az előbbi §-ban irt feltételek világos létezése esetében történhetik. A 234. és 235. §§-sok, mint a kényszereskü folyományai merőben kihagyandók törv. rendtartásból. A fennebiekkel összefüggőleg a törvénykezési rendtartásnak 221. §-sa helyébe a következő igtatandó: 221. §. Eskü általi bizonyítást végzésileg és csak akkor rendeljen a biró, ha a bizonyitás a döntő ténykörülményekre nézve semmi más módon nem eszközölhető. Az ügy érdemében végitélet csak az eskütételre kitűzött határidő eltelése után, az eskü letételének megtörténtéhez vagy elmaradásához képest hozandó. Végül a törvénykezési rendtartásnak ezen irányelvvel meg nem egyező egyéb intézkedései is, jelesen 228. 239. ós 244. §§-ok a kijelölt irányban módositassanak, illetőleg szövegeztessonek. II. C s o n g v a y Károly a bünt. perrendre nézve következő módosítást indítványoz. Az osztrák büntető perrendtartás 156. a) pontja— miszerint a vizsgáló biró köteles a vizsgálati fogságot foganatba venni, vádlott ellen azon esetben, ha oly bűntett forog fenn, melyre a törvény legalább is öt évi börtönbüntetést szab ki — módosítandó lenne tulszigoru volta miatt addig is, míg rendes büntető codexxel és perrendtartással a törvényhozás megajándékozna. Az alkotmányos élet minden tekintetben oda irányul, hogy a polgárok szabadsága mentől kevesebb csonkítást szenvedjen, s azt csak ott adja fel, hol a többek vagy az állam jogsérelme mulhatlanul igénybe veszi. A túlhajtott szigor — milyennek vehetni a b. p. r. t. 156. §. szabványát — a bűnvádi eljárás folyama alatt nemcsak a törvény, s azt kezelő közegak iránti tisztoletet, bizalmat bénitja meg, hanem a bünöncz kedélyét is lázas állapotba hozza, becsületérzetét eltompítja, mely állapotbau nom hajlandó, nem képes a valódi tényállást beismerni, kivált jelenlegi börtönrendszerünk alkalmazása mellett, melyben a kevésbé bűnösök a nagyobb — kitanultabb bűnösökkel — alkalmas helyiség hiánya miatt — egy börtönszobába záratván el, ezek azokat, bűnbánó beismerés helyett, tagadásra beszélik rá, annak tapasztalatából indulva ki, hogy bonyolultabb és titkosabb bűneseteknél a teljes bizonyítékot kevésbé lehetvén helyreállítani... a birák humanismusa miatt gyakorta megszabadultak a törvény sújtó keze alól, mig ellenben a gyöngéd és bizalmat tanúsító fogság nélküli vizsgálati eljárás a legmegátalkodottabb gonosztevőket, lélekismeretök tisztább perczeiben őszinte bevallásra bírja, minek előnyessége még sokkal inkább kitűnik, ha minden oldalról figyelemre vesszük az osztrák b p. r. t. 142 §. szabványát, melynek értelmében egyetlen jogos gyanuok elég valaki ellen személyes vizsgálatot fogsággal bevezethetni... S hányszor megtörténik a vizsgálat további folyama alatt: hogy vádlott mentő tanúi, vagy más tanuk, vagy szakértők hitelesített nyilatkozatai alapján a jogosnak látszott egyetlen gyanuok erejében meggyengül, vagy teljesen semmissé válik, mi miatt felhagyatik a bűnvádi kereset ... ez esetben hol a kárpótlás az ítélet ólőtti szabadságbüntetés veszteségeiért ? A vádlott egészsége, becsülete alásülyedését — ha családja van, ennek nélkülözött segélyezését — s ha vagyontalan, az állampénztárét, mely részben élelmezésére fordíttatott ... ki és mi fog kártalanítani ? .. A b. p. r. t. 156. §. a) pontja feltétlen szabványa inkább a rémuralom megalapítására, mint az igazság kideritésére czéloz. Indokul mellette azt szokták felhozni: hogy a büntetés mértéke nagy lévén — ezt elkerülendő a vádlott, vagy elszökése vagy más modoni cselszövényei, tanuk megvesztegetése által meghiúsíthatná a vizsgálatot, de mindezen törekvések elhárításáról teljesen gondoskodott a b. p. r. t. 151 §. a vádlottnak előleges őrizet alá vétele által addig, mig a döntő befolyású jogos gyanuokok teljesen megállapitvák, vagy a vádlott beismerése jegyzőkönyvre vétetett. Azután nincs többé szükség vádlott feltétlen letartóztatására, kivált ha feddhetetlen előéletű volt, családos és állandó lakással bir. Kiváltképen fogságban vizsgálhatók csak is azon bünönczök lennének, kiknek cselekvénye halálos ítéletet, vagy holtigtartó szabadiágbüntetést vonna maga után, mely esetben róluk a törvényhozás méltán vélelmezhetné, hogy a nagy büntetést minden áron kikerülni óhajtanák. A fennebb elésorolt indokok alapján a b. p. r. t. 156 §. a) pontja oda módosítandó, miszerint annak föltétlen szabványa csak 94