Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 10. szám - Az eskületételi kérvény beadásának határidejéről váltó ügyekben

38 A legfőbb ítélőszék azonban az ügy érdemére nézve mindkét alsó bírósági ítéletet megváltoztatta, kimondván : „hogy alperes a domahidai 42. sz. telekjegyzőkönyvbe bevezetett, s az 1861.jul. 19. teljesített végrehajtás folytán árverésen megvett fekvőségeket — a 216. sz. szántóföld felének, s a 882. 885. 887. sz. földeknek kivételével — felperesnek végrehajtás terhe alatt átbocsátani tartozik; — és az ekként meghiúsult árverésből származható igények alperes részére fenhngyatnak. „Indokok: Jóllehet alperes birtoklásának jogczimét az árverési jkönyvvel, melyből kitűnik, hogy alperes a kereseti fekvőségeket Kapossy László ellen teljesített végreh. árverésen még 1861. okt. 4-kén megvette — bebizonyította; mivel azonban az ingatlan dolgok tulajdonjogának átruházása végett az itt is hatályos osztr. polg. törvénykönyv 431. §. rendelete szerint megkívántatik, hogy a szerzési ügylet nyilvánkönyvileg bekebeleztessék, ez pedig alperes részéró'l elmulasztatott; ellenben felperes az A. alatti telekk. kivonattnl és B. a. örök eladási szerződéssel bebizonyította, hogy a 42 sz. telekjegyzőköny vben — Kapossy László s neje közös tulajdona gyanánt bejegyzett fekvőségeket a tulajdonosoktól 1859. apr. 7kén örök joggal megszerezte, és ugyanazon javakat 1862. sept. 27-kén a maga és neje javára telekkönyvileg be is kebeleztette; a polgári tkönyv 441. §. rendelete szerint pedig, — mihelyt a tulajdonjogróli okirat a nyilvánkönyvbe beiktattatoít — az uj tulajdonos lép — noha az őtet megelőzött telekk. terhek elvállalása mellett — a jogszerű birtokba; „ebből következőleg köteles alperes — a felperes, telekkönyvi s igy jogszerű — tulajdonosoknak a 42. sz. tjkönyvben vezetett fekvőségeket átbocsátani; „ezen rendszabály alól a 216. sz. föld fele s a 882. 885. 887. sz. földdarabok azért vétetnek ki, mivel a beperesitett 6. •/. okiratban felperes kijelentett?, hogy azon fekvőségek alperesnek zálogbirtokai s hogy azokat örökösen alperes birtokában hagyja — ezen fekvőségek tehát felperes saját beegyezésével birtokoltatván, őt ezen fekvőségek kibocsátására kötelezni nem lehetett." (1871. máj. 25. — 3799. sz. a.) A legfőbb ítélőszék ítélete ellen alperes semm. panaszt adott be; mert ő a peres jószágot bírói árverésen vette meg 5 és ezen árverés megsemmisitését felperes keresetlevelében nem kérte, és még is a legfőbb ítélőszék ezen felfolyamodás által megnem támadott s igy jogerejüvé emelkedett árverést megsemmisítette — mi a 297. §. 10. 11. pontjai alá eső semmieégi esetet képezi. A Semmitőszék elvetette; „mert felperes keresetlevelében a kérdéses ingatlanoknak, a telekk. bekebelezés alapján leendő átadatását kérte; — alperes pedig ellenbeszédében kifogáskép ezen ingatlanoknak árverés utján birtokába bocsáttatását érvényesítette ; „a legf. ítélőszék tehát, midőn a kereseti kérelem s az alperesi kifogás fölött meggyőződése szerint határozott, a perr. 297. §. 10. 11. pontjaiba ütköző semmiséget el nem követett." (1871. nov. 29. — 14421. sz. a.) S«íiuiiitőszéki döntvények. Azon kötelező szabály, hogy a felek ügyvédek által képviseltessenek, (85. §.) nem zárja ki azt, h gy a felek saját peres ügyeikben ügyvéd közbenjárása nélkül perbeli egyességet köthessenek. Kovordányi Josefa képvpdve Pesko Lázár ügyvéd által — Nemegyei Sándor elíen 664 frt iránt a dévai tszék előtt folyamatba tett percben alperes elmarasztalásával a végrehajtás elrendeltetett s az 1871. január 23. foganatosíttatott. Ekkor alperes a kiküldötthöz végrehajtás megszüntetési kérelmet adott be, melyet a kiküldött a tszékhez beterjesztette, s ez tárgyalásra febr. 23-kát tűzte ki halárnapul — melyre a felek képviselői megjelenvén, a biróság által tanúkihallgatás rendeltetett. Ezt megelőzőleg felperesnőnek minden kellékkel ellátott meghatalmazással felruházott férje alperes ügyvédjével apr. 24-én a tszék előtt megjelent, s ott egyességre léptek, akkép, hogy a felek követeléseikről kölcsönösen lemondottak. Ezen egyesség a biróság által a felekkel közöltetett. Később felperesi ügyvéd folyamodott a tszékhez, — hogy a febr. 23-ki tárgyalás bíróilag intéztessék el. — A tszék erre okt. 17. — 4039. sz. a. végzést hozta, melyben értesítette az ügyvédet a megtörtént egyességről, kéivényét ennek folytán visszautasítván. Ezen végzés ellen felperesi ügyvéd semm. panaszt adott be, vitatván, hogy az állítólagos egyesség nem birbat érvénynyel, mert ő levén felperesnő meghalalmazoit ügyvéde, csak az ó tudtával s közreműködésével köthetett volna egyességet; és a tszék köteles is lett volna őt mint minden perbeli tényről, ugy arról is értesíteni, de rendes eljárásban a felek személyesen a pertárban nem is jelenhetnek meg, magok nem intézkedhetnek. A Semmitőszék azt elvetette; „mert a perrend 85. §-nak azon rendelete, hogy a fél magát ügyvéd által képviseltesse, csak perbeui eljárásra vonatkozván, — nem zárja ki azt, hogy a felek saját ügyeikb n ügyvéd közbenjárása nélkül is egyességet köthessenek; miért az ügyvédnek azon alapon emelt semm. panasza, hogy a perben általa képviselt fél, — az ó mellőzésével lépett az ellenfelével egyességre, mint a 297. §. egyik pontja alá sem vonható — elvetendő volt." — (1871. dec. 28. — 15659. sz. a.) A tszék 300 fiiig hivatalból köteles visszautasítani azon heresetekel is, — melyeket a tiszti ügyészek bírságok behajtása iránt indítanak. Somogy megye tiszti ügyésze — Juhász Mihály ellen 1871. októberben Somogy megye tszékéhez 200 frt rágalmazási bírság megfizetése végett rendes keresetet adott be. A tszék 1871. okt. 27. — 6813. sz. a. végzéssel a keresetet hivatalból visszautasította, a perr. 93. §. a) p. illetőleg a 92. §. alapján, miután a kereseti összeg 300 ftig sem terjed. Ez ellen a tiszti ügyész semm. p anaszszal élt; mert hazai törvényeink szerint,— melyek eddig érvényen kívül nem helyeztettek, — a tiszti perek a törvényszékek hatáskörébe tartoznak ; — s mert