Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 90. szám - A Semmitőszék irányelvei az örökösödési eljárás fontosb kérdéseire vonatkozólag

Ezekkel kapcsolatosan a Semmitőszék által kimondatott az is: hogy a birtokbiróságok alatt az 1871. évi XXXI. t. czikk 24. §-sa értelmében telekkönyvi hatósággal felru h ázott járásbir óságok nem érthetők. Semmitöszéki döntvények. (A Semmitőszék teljes tanácsüléséből s döntvéuykönyvébő].) A perrendt. 374. §-ból kifolyólag az abban megállapított ivételes eljárási szabályok a foglalástól számítandó 3 napi határidő lejárta után beadott korlátozási vagy megszüntetési keresetekre is alkalmazandók, ha a kereset oly okiraion alapszik, mely által a végrehajtási jognak az ítélet vagy egyesség után felmerült tények folytán egészben, vagy részben bekövetkezett elenyészte bebízonyittatik. Ezen el-?i határozatra, mely a Semmitőszék okt. 18-ki teljes tanácsülésében állapíttatott meg — következő jogeset szolgáltatott alkalmat. Marko Katalin — Istella István, mint Istella Erzsébet, és Anna leányai természetes és törv. gyámja ellen 1871. évi 6539. sz. a végrehajtási jog megszüntetése iránt kérvény t adott be; melyben előadja, mikép Istelláék a Marko Ferencz hagyatékából őket illető részük kiadatása iránt ellene és Markó Albertné ellen pert indítottak — mi befejeztetvén, az 1869. évi 3199. sz. Ítéletben Marko Ferencz hagyatékának u. m. a kalocsai telekjkönyben bekebelezett ház és '/4 teleknek, ugy 90 frtra becsült ingóságnak, — a 358 forintnyi hagyatéki terhek közös viselése mellett — egy harmadát Istelláéknak kiadni köteleztettek — a Marko Katalin által Istelláéknak mint felpereseknek örökrészük fejében kifizetett öszszegek beszámításával. — Az itélet következtében Marko Katalin Istella Erzsébetet B. szerint Istella Annát C. szerint és Ilonát D. okirat bizonyításaként a Marko Ferencz hagyatékából egész illetőségükre nemcsak kielégítette, hanem azok tudatlanságát felhasználva s ó't megfélemlítve, járandóságukon tul még sokkal többet fizettettek vele, minek visszakövetelésére kereseti jogát magának fentartja. — Az előadott körülmények daczára Istella István leányai nevében mintázok gyámja, azok egész örökségénekerejéig végrehajtásért folyamodott, mi elrendeltetvén, árverési határidő is lett kitűzve. —Ennélfogva kéri, hogy miután a fentemiitett ítéletnek már eleget tett, annak alapján tehát ellene végrehajtás el sem rendelhető,a végrehajtás, illetőleg árverés beszüntettessék, felszámított 17 frt költségeit megállapittatni kérvén. Az illető kalocsai kir. törvényszék f. év június 18.— 2844. sz. a. kelt végzéssel Marko Katalin végrehajtást megszüntetési keresetét bíróilag megalapította, az 1871. év szept. 26-kán 22711. sz. a. elrendelt végrehajtási árverés beszüntetését elrendelte, a perköltségeket kölcsönösen megszüntetvén, és felperesi ügyvéd munkadiját 13 — s alperesét 10 frtban alapítván meg —saját feleik irányában, következő indokolással: „mert alperes ellenbeszédében önként beismerte, hogy Istella Anna időközben t. i 1871. jun. 6-kán, két hóra az árverési kérvény beadása után felperes által kielégíttetett — Istella Ilonára nézve pedig az árverés nem kéretett, minthogy az örökrészére nézve végleg ki volt elégítve — a C. és D. alatti alperesileg nem is kifogásolt okiratok tanúságaként. „2. mert felperes által B. alatt felmutatott s alperesileg kifogás alá nem vett okmánynyal jogszerüleg bebizonyíttatott az, hogy alperesnek időközben nagykorúvá lett Erzsébet leánya 1868. évi november 4 kén, Pestmegye kalocsai törvényszékének, 1868. június 2-kán hozott első Ítélete után örökrészére nézve szinte teljesen és véglegesen kielégíttetett, mely kielégittetése után nevezett Istella Erzsébet beleegyezését is nyilvánította azirántt hogy a kalocsai telekjkönyvben foglalt és árverésre kitűzött ingatlanok felperesnő részére tulajdonjogilag bekebeleztessenek. „Alperesnek azon kifogása, hogy felperes tartozott volna végrehajtás megszüntetési keresetét a foglalástól számított 3 nap alatt a perrendt. 374. §-hoz képest beadni — birói figyelembe nem vétethetett, mert alperes Istella István 1871. június 18-kán a végrehajtásért Erzsébet leánya nevében illetéktelenül folyamodott; minthogy az 1848. nov. 4.kén mint nagykorú örökrészére nézve felperesnővel örökrészére nézve jogérvényesen kiegyezett." Ezen végzés ellen Istella István s Erzsébet semm. panaszt, — esetleg ha jelenügy telekkönyvi ügynek tekintetnék, — felfolyamodást adtak be — következő alapokon: A végrehajtás megszüntetési kérvény nyilván elkésett, s mint ilyen hivatalból visszautasítandó lett volna — mi nem történvén, a 297. §. 1. s 12. pontjai alá e=ő semmiségi esetet követett el. Mert a birói végzésnek ide vonatkozó indoka meg nem állhat; tniutau Istella Erzsébet a per folyamában ment férjhez; de attól eltekintve ő is aláirta az ügyvédi meghatalmazást, s igy az ügyvéd köteles volt az ügyet tovább folytatni. — Továbbá a dolog érdemére nézve sem helyes a végzés, mert az 1868. nov. 4-kén kelt nyugta Marko Katalin részéről használt rászedéssel jött létre, ezért nem is merte azt a perben használni; hanem a pernél levő egyesség szerint ezeu nyugtabeli fizetés csak mint részletfizetés volt tekintendő, mi a bíróság figyelmét elkerülte. — Ezen felmutatott nyugta legföljebb perújítás tárgyául szolgálhatna, s nem jelen ügy alapjául, miután az a végrehajtás alapjául szolgáló itélet előtt keletkezett, s az első feloldott itélet alapul nem vehető, az mint ilyen nem is létezik. A Semmitőszék azt elvetette ; „mert a végrehajtás beszüntetése iránt beadott kérelem folytán megtartott tárgyalás eliutózéséül kelt végzés érdeme ellen a perrendr. 374. §. értelmében minden jogorvoslat ki van zárva; „mert továbbá azon érvelés, hogy a végrehajtás beszüntetését tárgyazó kérelem, illetőleg kereset, a felhívott §. rendeletének meg nem felel, s az ott szabott határidőben be nem adatott, — tekintettel arra, hogy a határidőn tul beadott kereset, csak a felfüggesztő hatályát veszti el; és a törvény az okmányokra alapított, habár később benyújtott kereset tárgyalását nem tiltja — a végzés érdeme ellen intézett panasz indokolásául nem I szolgálhat." (1872. okt. 17. — 9481. sz. a.)