Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 90. szám - A Semmitőszék irányelvei az örökösödési eljárás fontosb kérdéseire vonatkozólag

359 A mezei rendőri törvény 1840. 9. cz. 28. §-sa közigazgatási uton eszközlendö intézkedésekről rendelkezvén, az annak alapján eszhözlött árverés közigazgatási eljárásnak tekintendő, s e szerint ily árverés foganatosításánál a perrendt. szabályai nem alkalmazandók. Laszk Nyikora — Friedman Samu ellen még 1869. évben Biharmegye élesdi járás szolgabirója előtt mezei rendőri panaszt, emelt, mi mezei rendőri uton elintéztetvén, alperes 42 frt kártérítésben, 270 forint sertéstartási költségben, 1 frt 5 kr. behajtási dijban, s 133 frt perköltségben elmarasztaltatott, niinekfolytán az alperestől behajtott és letartóztatott, s általa ki nem váltott sertések eladása is elrendeltetett, mi foganatosíttatott is. A szolgabiróság helyébe lépett kir. járásbiróság f. év márczius 8kán 1285. sz. alatti végzéssel a neki az eladásból beszolgáltatott 124 forint vételárt letétbe helyeztetni rendelte, minthogy jelen ügy felebbezés alatt állván, annak végelintézéséig a letétbe helyezés elrendelendő volt. Ezen végzés ellen alperes felfolyamodással kapcsolatos semm. panaszt adott be; mert az eladott sertésekre nézve a törvény rendelte birói becslés meg nem tartatott; és mert az igények bejelentése végett a hirdetmény ki nem bocsáttatott, minek a hivatalos lapban kellett volna eszközöltetni, mivel a lefoglalt 21 darab sertés értéke 300 frtot túlhalad; és végre mert a felek az árverésről nem lettek értesitve. A Semmitőszék következő határozatot hozott: ,,A semmiségi panasz visszautasittatik ; „mert jelen esetben nem mezei rendó'ri uton hozott birói Ítéletnek végrehajtása, és eképen nem perrendtartás szerinti árverés forogván fenn; hanem a behajtott sertések az 1840. IX. t. czikk 28. §-sa értelmében adatván el; ezek szerint ezen eladás a szolgabíró által nem bírósági, hanem közigazgatási uton foganatosíttatván; ezen eljárás tehát birói elintézésnek tárgyát sem képezvén — a helyt nem fogható semmiségi panasz visszautasítandó volt." (1872. október 17. — 10224. sz. a.) Legfőbb itélöszéki döntvény. Zálogváltó perben az elsöbiróság a feltörvényszékek által folytatólagos kiegészítő tárgyalásra utasíttatván, ez az első bíróság által, a felek kérelme nélkül is — hivatalból elrendelendő. Mig ez meg nem történik, a zálogper egy évi megújítás nélkül is folyamaiban lévőnek, a zálogviszony meg nem sziintnek, a zálogváltási jog el nem évültnek, tehát ki nem törülhetőnek tekintendő. Lázár Mihály mint felperes — Zatrogh Klára férjezett Gábos Tamásné s több más Zathrogok, mindnyájan mint néhai Zatrogh Dániel örökösei — alperesek ellen Biharmegye volt törvényszéke előtt a papmezői — valányi telekjkönyvben 107. sz. alatt létező jószágot illetőleg a zálog visszaváltási jog megszüntetése, és a tulajdoni jog megállapítása végett pert indítóit. Ez rendes eljárásban letárgyaltatván, atszék 1870. évidecz. 10-kén 10694. sz. alatt azon Ítéletet hozta, melylyel felperes keresetének helytadva, alpereseknek a nevezett jószágra vonatkozó s bekebelezett zálogvisszaváltási jogát végkép elévültnek és többé nem érvényesíthetőnek bíróilag kimondotta; — és felperesnek azon jószághozi kizárólagos tulajdonjogát megállapította, és ugyanazon alperesekzálogvissz iváltás í jogának kitörültetésére feljogosította — a perköltségeket kölcsönösen megszüntetvén. Ezen ítélet ellen alperesek felebbezéssel élvén, a pesti kir. tábla 1871. év május 3-kán 2028. sz. alatt kelt végzéssel az első bírósági ítéletet feloldotta, s az ujabb tárgyalás általi kiegészítést elrendelte. Ezen tárgyalási kiegészítés után a törvényszék 1871. évi július 27-kén 7701. sz. a. hozott ujabb Ítéletében, felperes keresetének ismét helytadva, alperesek zálogvisszaváltási jogát ezúttal is végkép elévültnek kimondotta, felperesnek kizárólagos tulajdonjogát megalapította s a visszaváltási jog kitörültetésére feljogosította. Alpereseknek isméti felebbezése folytán — a pesti kir. itélő tába 1871. év okt. 18-kán hozott ítélettel az e. biróságu törvényszék ítéletét az ügy érdemére nézve megváltoztatván, felperest keresetetői elmozdította, a perköltáégekre nézve azonban helyben — és az alperesi ügyvéd munkadiját illetőleg érintetlenül hagyta — felperesi ügyvéd munkadiját 30 frtban megalapítván — következő indoko k ból — melyeket kö. vetkezőleg közlünk. „mert a keresetlevélhez D. alatt csatolt főtörvényszéki és E. alatti legfőbb itélöszéki határozatokkal az ősiségi pátens életbelépte után alperesek képviselőjének felperes jogelődje ellen folytatott perében a zálognak viszszaválthatása jogérvényesen már megalapittatott , és csakis a zálogbirtok mennyiség és helyiségének kiderítése, nemkülönben az alperesileg említett javitásoknak előadása és megvitatása rendeltetett el. Eszerint a jelen ügyben az ősiségi nyilt parancsnak nem a felperesileg vittatott 34. § sa, hanem a 35. és 36. §. 1. p. nyerhetvén alkalmazást, melyhez képest az ily perekben az eljárásra nézve az 1852. évi szept. 16-ki perrendtartásnak határozatai tartandók meg; ezen perrendtartás szerint pedig a perben érdekelt fél kérelme nélkül folytatólagos tárgyalást kitűzni a bíróság hivatalból tartozván, és igy a kérdéses per jelenleg is függőben lévén — felperest keresetétől, az eljáró bíróság ítéletének az ügy érdemére nézve megváltoztatásával elmozdítani kellett. (1871. okt. 18. 34677. sz. a.) (Vége köv.) Rendelet az 1871. L1II. és L1V. törvényczikkekben érintett váltságösszegek megállapítása és országos közvetítés utjáni törlesztése körül követendő eljárásról. A maradványföldek az 1871. LTII. t. cz. 20-ik § -sa, az irtványok pedig az 1871. LIV. t. cz. 10-ik §-sa szerint megállapított feltételek alatt országos közvetítés mellett lévén megválthatók: az e körüü eljárásra nézve, a megjelölt törvényczikkekben nyert felhatalmazás alapján, a következők rendeltetnek : A) A bíróságok eljárásáról. 1. §. A váltság iránti eljá'ás tárgyát csupán a váltságöszszeg felszá nitása képezi. Ha tehát a maradvány-földek mennyi' sége, vagy az irtványok visszaváltkatósága vitás: a váltság iránti 90*