Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 90. szám - A Semmitőszék irányelvei az örökösödési eljárás fontosb kérdéseire vonatkozólag

Pest, 1872. péntek nov. 15. 90. szám. Tizennegyedik évfolyam. TÖMÉmZfiKI CSARNOK. Tartalom: A Semmitőszék irányelvei stb. — Semm. döntv. — Legf. itélőszéH döntv. r A Semmitőszék irányelvei az örökösödési eljárás fonío?il> kérdéseire vonatkozólag:. A polgárjogi perrendtartásunknak leggyöngéb részét képeli: az örökösödési eljárás szabályozása. — Mind a mellett, hogy ezen törvény kezééi szabályzatnak alig van szakasza, mely határozott tiszta értelmű és szabatos lenne: azon szabályok még is, melyek az örökösödésre vonatkoznak, a kételyek, jogi zavar és ellenmondások tekintetéből mindent fölülmúlnak. — Azért is alaposabb törvénytudóink legtöbbet foglalkoznak azon fejtegetésekkel, melyek az örökösödési eljárásba némi világosságot és biztosságot hozhassanak. — Eléggé indokolhatja ezt már az is, hogy a törvényhozási nagy hiányosság folytán, a bíróságok között ezen tárgyra nézve a legfeltűnőbb ellenmondások, eljárási ellentételek nyilvánulnak ; természetesen követve a tévesebbnél tévesebb intézkedésektől, melyek oly gyakran lesznek a curiai megsemmisítés tárgyai, és pedig még oly törvényszékeknél is, milyenek a pestiek. Azért is nézetünk szerint a legeürgősb s leggyakorlatiabb szükségü teendőt képezhetné törvényhozásunk részéről, hogy a perrendnek örökösödési részét reformálja. Addig is azonban hasznos szolgálatot vélünk tehetni szakközönségünknek, ha közzétesszük azon irányelveket, melyeket a Semmitőszék az örökösödési eljárás lényegesb szabályaira nézve eddig is követett, és a melyeket, előleges munkálat folytán összeállítva, f. év szept. 10-ki teljes tanácsülésében, mint elvi határozatokat megalapította. Ezen irányelvek következők : a) A kir. járásbiróságok a perrendt. 37. §-ának harmadik, és az 562. §. második kiktzdése, — ugy az 1871. évi XXXI. t. czikk 15. §-sa alapján a törvényszék székhelyén kivül előforduló mindennemű haláleseteknél, — tekintet nélkül arra, vájjon a hagyaték kizárólag ingó, vagy egyszersmind ingatlan vagyonból is áll, — az előleges intézkedések megtételére, — következve az egyességnek a perrendt. 585. s 586. §§-aiban előirt előleges megkísérlésére is illetékesek; az egyesség nem sikerülte esetére azonban az érdemleges teendők, jelesül az 584, vagy 587. §. szerint szükségessé vált perreutasitás, — avagy a perr. 583. §-ban szabályozott sommás osztály, midőn a hagyaték ingatlanokból is, vagy kizárólag csak ingatlanokból áll; valamint az 590. §. esetében is az osztály megtétele s az örökség átadása a törvényszékek, illetőleg a perrendt. 37. §. szerinti birtokbiróságok hatásköréhez tartozik. Egyébiránt önként értetődik, hogy az emiitett birtokbiróságok közé az 1871. évi XXXI. t. czikk 24. §-sa értelmében az igazságügyminiszterium által telekkönyvi hatósággal felruházott járásbiróságok nem sorozhatók. Másrészről a feloszlatott városi törvényszékeknél befejezetlenül visszamaradt hagyatéki ügyek átadása alkalmából felmerült illetőségi összeütközések folytán kimondatott: hogy a törvényszékek székhelyeit képező királyi — vagy rendezett tanácsú városokban előfordult haláleseteknél a perrendt. 562. §. második kikezdóse — és az 1871. évi XXXI. t. czikk 18. §. a. pontja alapján, mely szerint a fennállott városi törvényszékek helyébe — az azok illetőségéhez utasított ügyekre nézve a kir. törvényszékek léptek, — az egész örökösödési eljárásra közvetlenül s kizárólag csak a törvényszékek — jelesül pedig a perrendt. 583. §-sa szerinti sommás osztály megtételére azon esetben, ha a hagyatéki ingatlanok egészen más törvényszék területén lennének, mint a melynek székhelyén a haláleset történt — a birtokbiróságot gyakorló törvényszék tekintendő illetékesnek. — b) A perrendt. 580. §-ában szabályozott hirdetményi eljárás — mint ez az 578., 579., 581. és 582. §§. melletti oldaljegyzések összevetéséből is kivehető, egyedül az önképviseletre jogosult örökösök között birói beavatkozás nélkül létrejött osztályos egyességekre vonatkozik; — ellenben akkor, midőn az örökösödési eljárás az 565. §. rendeletéhez képest megindittatott és keresztülvittetett, — a fentebbi 580. §. alkalmazása, sem az 583. es 590. — sem az 586. §. esetében nincs előirva; és annálkevésbé szükségeltetik, mivel a netán ismeretlen tartózkodásu örökösök hirdetményi beidéztetéséről már az 576. §. rendelkezik. A törvény ekénti értelmezéséből önként következik, hogy a perrendt. 586. §-ban az 580. §. mellőztével az 581. §-ra való hivatkozás egyedül az öröklött ingatlanoknak az örökösök nevére leendő bekebeleztetésének hivatalbóli eszközlésére értendő; — hogy tehát, ha az egyesség hivatalos eljárás közben valamely járásbíróság előtt jött létre, — ugyanaz köteles az iratokat a birtokbírósághoz a bekebeleztetés eszközlése végett hivatalból beterjeszteni. c) A perrendt. 562. §. utolsó tételének értelmében és a 37. §. világos rendelkezésével szemben, mely szerint az örökösödési perek minden kivétel nélkül a törvényszékek elébe utasíttattak, — ugy tekintettel a 93. §. a) pontjára, melynek értelmében a 300 frt értéket tul nem haladó tárgy iránti keresetek csak akkor tartoznak sommás eljárás alá, ha külön ügybirósághoz utasítva nincsenek, a törvény oly magyarázata, hogy az örökösödési perek, ha azok tárgya 300 frt értéket tul nem halad, sommás eljárás alá tartoznak, — minden alapot nélkülöz, mi egyébként az első folyamodásu bíróságoknál is ritkán fordult elő, s mindenkor helytelennek nyilváníttatott. 90