Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 88. szám

351 tal hozott és jogerőre emelkedett végzéseket megbírálni, | és illetőleg azokat megváltoztatni; i „tekintve végre, hogy a fél által letett marasztalási j összeg birói letétbe helyezésének, és az ellenfél errőli ér- ; tesitésének megtagadására ez esetben törvényes ok fenn j nem forog: ,,mindezeknél fogva a panaszlott végzés megsemmi­sítendő stb. volt." (1872. okt. 24. — 9869. sz. a.) Ezen legfelsőbb bírósági határozatban következő ta­núságos elvi nyilvánulások tártai maztatnak : „Az uj bírósági szervezés folytán életbe­lépett kir. járásbíróságok nincsenek jogo­sítva hivatali elődeik — aszoIgabiróságok jogerőre emelkedett végzéseit megbirálni. ,,A zárlat további fennál 1 ha tás a iránt nem hivatalból, hanem csak a kifogások és tárgyalás következtében lehet birói hatá­rozatot hozni. Törvényes okok fen forgása mellett a bíróság nem tagadhatja meg a letett marasz­talási összegnek elfogadását, illetőleg bi­rói letétbe helyeztetését s az ellenfélnek arróli értesittetését. Seisiíiiitőszéki döntvények. Sommás perekben a kereset alapjául szolgáló okmány va­lódisága kétségbe vonatván-, annak igazolására az eskü általi bizonylat nem szolgálhat. Haslinger Anna — Feldhammer Alajos s özv. Feld­hammer Jánosné, mint Feldhammer Radó örökösei ellen egy — •/. alatti— alperesek jogelődje Feldhammer Radó által kiállított kötelezvény alapján 288 frt 85 kr. iránt a Pest józsefvárosi járásbíróság előtt sommás pert indított. — Tárgyalásnál alperesek tagadásba veszik a kereset alapjául vett •]. alatti okmány fennállását s az azon lát­ható aláírást, s ha ennek valódisága igazoltatnék is, ta­gadják a követelés fennállását; mert felperesnő férjének hagyatékáról leltár vétetett fel, melyben a kereseti kö­vetelés elő nem fordult. Tagadják azt is, hogy felperes­nőnek e követelésről tudomása lett volna, mert akkor azt ' a leltárba is felvéteti. Ennélfogva itt az eskü általi bizo- | nyitásnak helye nem lehet. — Felperes a főesküt fel- 1 ajánlja arra nézve, hogy a kereseti okmány valóban fenn- '; áll s aláírása valódi; ő mint néhai Haslinger József neje j egyedül birhat tudomással Feldhammer Radó aláírásának valódiságáról s az egy harmadik személy által kétségbe nem vonathatik. A járásbíróság f. év aug. 10. 10639. sz a. ítéletével felperesnek arra „miként a beterjesztett okmány mind tartalmára, mind abban foglalt kötelezettségre nézve fennáll, s hogy azt néhai F. Radó irta s aláirta" a főes­küt oda ítélte, s letétele esetére alpereseket egyetemle­gesen a keresetben elmarasztalta — azon indokolással; mert alperesek tagadván a kötelezvény fennállását s az aláírás valódiságát, felperesnő az okmány fennállása s aláirás valódisága iránt a főesküt felajánlotta, s itt oly tény bizonyitása forog fenn, melyről csakis felperesnö­nek van tudomása. Alperesek ezen itélet ellen semm. panaszt adtak be, főleg azon alapon, hogy felperes, miután az alapokmány valódiságát be nem bizonyította, rendes perre lett volna utasitandó. A Semmitőszék annak helytadva, a neheztelt ítéletet megsemmisítette s a járásbíróságot ujabb tárgya­lás megtartására s a kifejlendőkhöz képest Ítélethozatalra utasította; „mert a perrend 95. §-hoz képest, felperes ha som­más keresete alapjául felhozott okirata valódiságát, a má­sodik tárgyaláson sem bizonyíthatná be, rendes perre le­vén utasitandó; e szabályból önként következik, hogy sommás perekben az alapokmány valódiságára nézve az itélet előtt ki nem vehető eskü általi bizonylat helyt nem foglalhat; „mert eszerint a kir. járásbíróság, midőn mindamel­lett az előirt második tárgyalás mellőztével a felperesnek odaítélt főeskütől feltételezett ítéletet hozott —a perrend. 297. §. 1. pontjába ütköző semmiséget követett el. (1872. okt. 9. — 11426. sz. a.) Az ellenbeszéd beadása után meg nem engedhető a kere­setlevél akkénti kijavítása, hogy pótlólag egy harmadik személy perbe idéztessék. Ily esetben nem érvényesithető a 72. §-nak a beavatko­zásra vonatkozó szabálya. Hermán Józsefné szül. Klacsán Maria mint felperes Klacsán János és Mihály mint alperesek ellen a pestvi­déki kir. törvényszék előtt bizonyos osztályegyesség ér­vénytelenítése iránt pert inditott. — Tárgyalás folyamá­ban felperes kérvényt adott be, melyben pótlólag Kla­csán Istvánnét is kéri perbe idéztetni. A tszék f. év július 2-kán 4909. sz. a. végzésével az utólagos beidéztetés iránti kérelmet elutasította, mert a kereset kijavítását czélzó kérelemnek, miután az ellenirat már be volt adva, a perr. 68. §. értelmében hely nem adathatik. Felperes ezen végzés ellen sem. panaszt adott be; mert pótfolyamodványában sem keresete jogalapját, sem a kereseti követelést meg nem változtatta, tehát a 68. § ra való hivatkozás helytelen. A Semmitőszék e panaszt elvetette; „mert a perrend 68. § sa első kikezdésében a kere­set kijavítását az ellenbeszéd beadása után átalában helyt nem foghatónak jelenti ki, — e §. második kikezdése pe­dig csak két gyakrabban előforduló esetről különösen rendelkezik, de a meg nem engedhető kijavítás eseteit ki nem meriti; „mert továbbá a perr. 72. §-nak egy harmadik sze­mély beavatkozására vonatkozó rendelete, a jelenleg fen­forgó kérdésre épen nem alkalmazható." (1872. okt. 9. — 11427. sz. a.) Semmiségi esetet képez, ha a kereshetőségi jog leszállítá­sával az ügy érdeme végzés állal döntetik el. Sehulhof Adolf — özv. Markovics Antalné ellen a pécsi járásbíróság előtt 48 frt iránt sommás pert indított. Tárgyaláskor alperes kifogást tett a kereset valódisága 88*

Next

/
Thumbnails
Contents