Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 87. szám - A bünfenyitö eljárási törvényjavaslat

346 akár távoli gyanuokok alapján történik, é9 igy miután a végtárgyalás eredményét nem tudhatni, alig gondolhatok esetet, a hol a felső bíróság a vád alá helyezést megváltoztatná. Hiszem, a vádlott maga is nagyobb köszönettel leend, ha a vizsgálat befejeztetvén, ügye azonnal végtárgyalás alá bocsátatik, és ő elitéltetik vagy felmentetik. 5. Mindenki ismeri a törvényszéki irodák Írásbeli teendőinek halmazát, és igy hiszem elégségesnek tartandja, ha a végtárgyalás alkalmával csakis a végtárgyalási jegyzőkönyv szerkesztetik. Ebbe beiratik az egész végtárgyalás lefolyásának lényege, azután a vád és védbeszéd, azután a törvényszék tanácskozása és végre egész terjedelmében a hozott itélet, külön tanácsjegyzőkönyv, külön itélet szerkesztése felesleges. Kívánatos volna főleg, hogy az irodák, a felterjesztéseknél! szükségtelen sok lemásolások alól felmentessenek. 6. Nem vélem helyesnek, hogy csak a szökésben lévő vádlottnak vagyona zárolható le, szerintem a büntető törvénykezés elveivel, melyek szerint minden hivatalból történik, inegegyezőbb, ha vádlottnak vagyona a vizsgáló bíró által azonnal összeiratik, és ingatlana is a mennyiben szükséges előjegyzés által lefoglal tátik, mert a tapasztalás mutatja, hogy a büneseteklieni akár valódi akár színleges vagyon átruházások nem ismeretlenek, mihez a vádlottnak, kivált ha szabad lábon hagyatik, elég alkalma van. 7. Nem helyeselhető, hogy a kárösszegnek behajtása a károsra bizatik, és ki nem mondatik, hogy az általa a polgári törvényszék előtt e czélra használt beadványai, bélyegmentesek, a javaslat csak annyit mond, hogy az itélet jogerejét tanúsító bizonyítvány ment a bélyegtől. Ez nem elég, nem fér meg a büntetőjog elveivel, nem az igazsággal, hogy a megkárosított ember újra bélyeg és ügyvédi költségekkel terheltessék, a melyeket gyakran nem is viselheti, ekkor pedig még bélyegmen ! ;:;ség után szaladgáljon. Ha az állam az egész büntető jogot magának vindi kálja, hiszem az igazsággal megegyezőbb a joggal járt kötelesség is, a szegény károst minél kevesebb költséggel terhelni, és öt minél teljesebben kármentesitetni. Azért czélszerünek vélném kimondani, hogy a végrehajtást mind a kár, mind a költség összegekre nézve a kir. ügyész legyen köteles hivatalból szorgalmazni. Nem látom helyén a doctrinarismust épen ott, a hol méltánytalanság, tűhegyre állítani, és a kárösszeget, a büntetés és a költségektől elkülöníteni. Az egész végrehajtásnak az ügyész által leendő végrehajtatása mellett azon lényeges érv is harczol, hogy gyilkosság vagy emberölés eseteiben a kárösszeg általánosan csak az örökösöknek ítélhető meg, addig pedig, mig ezek magokat nem igazolják, az itélet a kárösszeget illetőleg ki nem adható, végre nem hajtható, az örökösödési jog igazolása pedig tudjuk nálunk nem jár gyors postával. Végre el nem mulaszthatom a bünperek kezelésének mechanismusáról is néhány sort irni. Tapasztaljuk, hogy az ujabbi mechanismus mellett i a bünperek lassabban folynak, a hogy az Ítéletre váró vádlottak szaporodnak. Ennek okát abban látom, hogy a bünperek egyik kézből a másikba sokat sétálnak, a bírák irodáiban elhevernek, a kik a roppant munkahalmaz között elvesztik az ügyek közötti összefüggést, az evidentiát, és nem tudják mihez fogjanak, e sorok irója legalább azon kellemes helyzetben van. Szerintem a legegyszerűbb mechanismus volna az, ha az irományok, mihelyt a vizsgáló biró által beterjesztetnek, azonnal az elnök által rövid uton az ügyészségnek átadatnak. Az ügyész ha a vizsgálatot kielégítőnek nem találja, a szükséges pótvizsgálat végett közvetlenül a vizsgáló bíróhoz fordul, és ettől ismét közvetlenül átveszi az egész csomagot, hn hiányok kipótolvák. Erre az ügyész rövid indítványt teszena végtárgyalás kitűzése végett, és megnevezi a megidézendő személyeket. Ezen indítványt a bünperrel együtt az elnök átvévén, a végtárgyalási napot kitűzi és azt vezeti. Előadó ezen mechanismus mellett nem szükséges, csak a végrehajtás elrendelésénél és annak további stádiumaiban, és nyugodtan állithatom, hogy ezen mechanismus mellett akár az itélet alapossága, akár az ellenőrzés biztossága nem veszélyeztetik. Semmitőszéki döntvények. A keresetlevél hiányát sem a perkioonat, sem az e. bírósági itélet indokai nem pótolhatják. Az a nélkül letárgyalt per el nem bírálható, s fölülvizsgálat alá nem vehető. Annak vizsgálata, hogy a keresetlevél hol s mikép tévedt el, semmiségi panasz tárgyául nem szolgálhat. Kreitler Ferencz s Kovács Mihály községi előjárók mint felperesek — Köhler Menyhért mint alperes ellen — 315 frt becsületsértési birság s járulékai megfizetése iránt Aradmegye fennállott törvényszéke előtt még 1869. év május 15-kén keresetet indítottak, mi rendes eljárás szerint befejeztetvén, a tszék 1870 martius 16-kán 1692. sz. Ítélettel alperest Keitler részérő 20 forint s Kovács részére szinte20 frt megfizetésében elmarasztalta; az elöljáróság nevében kért bírságot azonban meg nem ítélte s a perköltségeket kölcsönösen megszüntette. Felperesek mind maguk, mind a Sz. Anna község előjáróságának nevében 1870 májusban felebbezéssel éltek, melynek folytán a pesti kir. tábla 1871. június 30-kán 15254. sz. alatt, továbbá ugyanazon évi november 17- kén 42193. sz. a. és 1872 január 10-kén 4823G sz. a. kelt határozatai a periratok kiegészítését elrendelvén — ezután f. év május 7-kén 6976. sz. alatt következő végzést hozott: „Miután az eljárt megyei törvényszék 1870. május 18- kán 4079. sz. a. kelt jelentésével felterjesztett jelen periratokhoz a keresetlevelet nem csatolta, s az ezen hiány kipótlását elrendelő kir. táblai határozatok folytán tett í hivatalos jelentések szerint a keresetlevél, sem az első bi-