Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 87. szám - A bünfenyitö eljárási törvényjavaslat

347 rósági irattárban található sem a felektől beszerezhető nem volt; nem miután a birói s feleket szabályozó kereset tartalmának tudomása nélkül a per átalában el nem bírálható; ennélfogva jelen per rnegvizsgálk itlannak kimondatik s az ügyiratok illetőségűkhez visszaküldetnek." Felperesek ezen végzés ellen f. év június 12-kén semm. panaszt adtak be, melyben azt fejtegetik, hogy a keresetlevelet eléggé pótolják az első bírósági perkivonat s Ítéletének indokai. A Semmitőszék azt elvetette: „mert a keresetlevél hiányát sem a perkivonat, sem az első bírósági Ítélet indokai nem pótolhatják; a kir. tábla eszerint semmiségre okot nem szolgáltatott, midőn ez ügyet a keresetievei hiányában felülvizsgálat alá nem vette; „annak vizsgálata hol s mikép tévedt el a keresetié vél, semmiségi panaszra alapul nem szolgálhatván." (1872 okt 8. — 11142. sz. a.) A vétjegy a tanúkihallgatásra határnapot kitűző végzés Jiézbesitéséröl fel nem találtatván, az illető fél azon állitásD, hogy azon végzés neki nem kézbesittetetl — valónak veendő. Hivatalból észlelendő semmiségi esetet képez, ha ezen megidéztelés nélkül a tanúkihallgatás megtartatik, s annak folytán ilélet hozatik, sőt az másodbirósagilag is helybenhagyatik. Gáspár Simon s érdektársai mint felperesek — Herczeg János ellen fél házhely felerészének mint örökségüknek kiadatása iránt Hont megye volt tszéke előtt 1869-ben rendes örökösödési pert indítván, a tszék mielőtt érdemleges határozatot hozott volna, 1870 jan. 10. kelt végzéssel felperesi tanuk kihallgatását elrendelte — mi a megkeresett selmeczi szolgabiróssg által 1870 febr. 23-kán teljesíttetett. — Ezután a felek a tanúvallomások feletti észrevételezésre utasitatván, alperes észrevételeiben a tanúvallomásokat mellőztetni, vagy uj tanúkihallgatást elrendeltetni kérte, mert a tanúkihallgatás napjáról nem értesíttetett, tehát ellenkérdő pontokat be nem adhatott, s igy a tanuknak azok feletti további kihallgattatásától elzáratott. Ezen tanúvallomások a perr. 201. § ellenére is lettek kivéve, a mennyiben a két tanú egyszerre hallgattatott ki s az első tanú vallomása csak e szóból: igaz — állott; a másik tanúról pedig az mondatik: „ugy mint az első tanu." A törvényszék ennek daczára 1870 aug. 18. — 1449. sz. a. Ítélettel alperest a keresetben elmarasztalta. A kir. ítélő tábla pedig 1871. mart. 21. — 32834 sz. a. kelt Ítélettel az első bíróságit helybenhagyta. Alperes a táblai ítélet ellen felebbezéssel élvén, ebben ismételve a fent előadott panaszpontot — minek folytán a legf. ítélőszék 1871. okt. 24. végzéssel meghagyta az összes iratoknak a tszékhez való leküldetését azon meghagyással, hogy az nyilatkozók, váljon a teljesített tanúkihallgatásra alperesi képviselő kellően meg lett-e idézve, arról értesittetett-e? Erre az életbelépett ipolysági jbiróság s ottani törvényszék azon jelentést terjesztették fel, hogy a kérdéses idézési végzés kézbesítése ki nem mutatható. Ennek következtében a legf. ítélőszék f. év aug. 22-kén 5187. sz. alatti átiratával ez ügyet a 304. § érvényesítésével a Semmitőszékhez áttette hivatalból észlelt semm. eset alapján, minthogy az illető idéző végzés kézbesítése az alsóbíróságok jelentései szerint ki nem mutatható. A Semmitőszék következő határozatot hozott: ,Hont megye polgári tszékének 1870 aug. 18-káu 1449. sz. a. — usiy a kir. táblának 1871 martius 21-kén 32834. sz. a. hozott, az első bíróságit helybenhagyó ítélete a megelőző tanúkihallgatási eljárással együtt a perr. 297. § 1. p. alapján s a 304. § alkalmazása mellett hivatalból megsemmisíttetik s a tanuknak ujabb törvényszerű kihallgattatása s további törvéuyszerü eljárás elrendeltetik ; „mert az ipolysági kir. jbirócágnak f. év május 8. 1965. sz. a. kelt jelentése szerint a tanuk kihallgatása végett megkeresett szolgabirótól átvett iratok között a tanúkihallgatásra határnapot rendelő végzésnek, alperes részére véghezvitt kézbesítését tanúsító vétjegy nem találtatik; — annak hiányában pedig alperesnek már a tanúvallomásokra tett észrevételeiben felhozott, s az alsó bíróságok Ítéletei elleni felebbezvényeiben ismételt azon állítása, hogy ő a tanúkihallgatásra megidézve nem volt. valónak veendő; eszerint a tanúkihallgatásnál a perr. 196. s 198. §§ rendeletei meg nem tartatván, a 297. § 1. p. alatt kijelölt semmiségt es&t merült fel, a miért mindkét alsó bírósági Ítéletet a perr. 30i. § alkalmazása mellett hivatalból megsemmisíteni kellett." (1872 okt. 8. — 11081. sz. a.) A telekkönyvi törvényszéknek az árfelosztás körüli eljárása nem a telekkönyvi rendelet, hanem a perrendtartás szabályai alá tartozik, s ezek szerint megítélendő. A felsőbb bíróság az ügyel hivatalból észlelendő semmiség folytán a semmilöszékhez át nem teheti, ha az hozzá nem törvényes perorvoslat folytán jutott. Neumann Lipót — Pfamm Ditrich Karolina ingatlan vagyonára Pest város volt telekk. törvényszéke előtt kielégítési végrehajtást eszközöltetett. Az árfelosztásnál Halász Ferencz mint Rosenbaum Adolf engedményese, az alperes által fennállónak el nem ismert 1500 frt követelésével a per útjára utasíttatott. Felebbezéssel élvén a kir. tábla 1871. évi 5915. sz. alatt a perre utasító végzést oly hozzáadással hagyta helyben, hogy Halász Ferencz keresetét 45 nap alatt tartozik beadni, különben a részére letétbe helyezett összeg a többi jelzálogos hitelezők kielégítésére íordittatik. — Ezen táblai végzést Halász helyett Wagner Géza vette át ki ez ügyben felperest képviselte, s a kinek szólió végzéseket ismét több izben Halász vette át. A kir. tábla 5915 sz. végzése jogerőre emelkedvén, az erről tett jelentés folytán utasíttatott a kiküldött végrehajtó 6342 sz. alatt, hogy a hitelezők sorrend szerint elégitessenek ki. Ennek jelentés tétele után a Halászt illető 1500 frtra nézve a tszék intézkedett 8828 sz. alatt — azon utasításával hogy keresetének a kir. tábla végzésében kitett záros határidő alatti beadásának megtörténtét igazolja, Ezen végzést maga Halász vette át, ugy a Wagnernek szóllót is. 1871. sept. 19-kán. 86*