Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 87. szám - A bünfenyitö eljárási törvényjavaslat

Pest, 1872. kedd nov. 5. 87. szám. Tizennegyedik évfolyam. TORVÉroZfiKl CSARNOK, Tartalom: A bünfenyitö eljárási törvényjavaslat. — Semm. dontv. — )C A bünfenyitö eljárási törvényjavaslat. K ó k ay Károly tszéki bíró úrtól. A lugosi kir. törvényszék a bünfenyitö eljárási törvényjavaslatot folyó óv augusztus 1-seje óta vette alkalmazásba. Ezen törvényjavaslat, eddig hozott birósági törvényeink között még a legjobb, mert van benne rendszer, van logica objectiva, és nem foglal magában eszmék zavarát eláruló, homályos pontok egész seregét, ellenmondásokat, de só't lehetetlenségeket, mint a polgári perrendtartás. Mindazonáltal ezen törvényjavaslat is még azért valami tökéletes hozzá nem férhető műnek nem tekinthető ugy, hogy az, minden további megvitatás nélkül törvénynyé szentesíthető lenne; mert minden jósága mellett helyenkint nem eléggé szabatos, van benne hiány, mely pótolandó, van szükségtelen parádé, mely kihagyandó. Miután tudtommal e szaklapban e törvényjavaslat felett még senki sem nyilatkozott, bátor leszek szerény nézeteimet ezen irányban kifejteni. 1. Mindenekeló'tt be nem láthatom okát, hogy az e 1 őnyomozás és viz s gála t műszavai külön miért használtatnak, miután maga a javaslat szerint ezen külön elnevezéseknek a gyakorlatban mi jelentőségük sincsen. Mind a közigazgatási, mind a bírói közegek ugyan is, kötelesek lévén a nekik feljelentett vagy máskép tudomásukra jutott bűneseteket azonnal vizsgálat alá venni. Ha már e két műszó a javaslatban külön használtatik, czélszerünek vélném, hogy aok mindegyikének fogalma szabatosan meghatároztassék, és a kettó' közötti határvonalok kellőleg megjelöltessenek. Szerintem az előnyomozás által csak a tárgyi tényálladék állapittatik meg, mikor még a gyanús személyt, a tettest nem lehet ismerni, mi habár ritkán, de mégis előfordul. Ez szorosan véve nem bírói, hanem rendőri teendő, és azért minden olyas esetekben, a mikor a tettes ki nem fürkészhető, a bíróság általi határozathozatal nem is szükséges. Ennyi legalább az előnyomozás fentebb adott fogalmának következménye. A vizsgálat és a bíróság teendője tehát csak ott kezdődik, a hol valakit mint tettest, a bűntény gyanúja terhel, és ez ismét a vizsgálat fogalmának következménye. így tehát tekintettel a gyakorlati élet követelményeire, csakis a vizsgálat műszava volna haszná^ndó, ha pedig az előnyomozás elnevezése is megtartatnék, óhajtandó volna, legalább egy rendszerrel bíró törvénytől elvárhatni, hogy a fogalom következményei is alkalmaztatván, az előnyomozások a birói eljárás alá ne soroztassanak. 2. Homályos a törvényjavaslatnak 34-ik §-saésezen § az 1871. 31. t. cz. 16. §-val némileg ellentétben is van, a miért is ezek már miniszterialis magyarázatra adtak alkalmat. Czélszerü lenne határozottan kimondani, hogy a törvényszék székhelyén és az ugyanott székelő járásbíróságok kerületében történt bűnesetek, a törvényszék birái, — minden más helyeken történt bűnesetek, az illető járásbíróságok által vizsgálandók meg, Ennek oka az, hogy a törvényszék vizsgálóbirái, és az azzal együtt működő kir. ügyész sok költségbe kerülnek, melyek által a vádlott tőnkre tétetik, de ezen költségek gyakran csak az államot terhelik. Az élet szerint ugyanis, kivévén a bosszú vagy más szenvedély vagy vigyázatlanság következtében elkövetett bűntetteket, azok legnagyobb része szegény sorsú emberek által követtetik el, kiknek vagyona a káros kármentesítésére is alig elég. 3. Nem helyeselhető' a javaslatban, hogy a vizsgáló biró a tanukat csak kivételesen esketheti meg. — Ezen eljárás mellett, a végtárgyalás eredményére, mi valószínű világ sem nyeretik; a kir. ügyész is azon kényszerű helyzetbe hozatik, hogy minden kihallgatott, de meg nem hitelt személyt megidéztessen, mert a végtárgyalásnál előfordulható vallomásokat, az elébbeniek módosításait sat. nem is sejtheti. így jártunk el — az igaz — eddig is, de a hitelesítéshez berendelt tanuknak, noha igazságtalanul, nem fizettünk sem kocsibért, sem napi dijakat. Egyúttal kívánatos volna a községeket arra kötelezni, hogy a végtárgyaláshoz berendelt személyeket mérsékelt áron beszállitsák, különben mint már tapasztalhatni, terhes fuvarbéreket leszünk kénytelenek fizetgetni. 4. Az egész vád alá helyezést, — bocsánat a kifejezésért, — felesleges parádénak tartom, melyben ép ugy, mint, a büntetendő cselekményeknek, büntettek, vétségek és kihágásokrai osztályozásában, mi benső okszerűség sem létezik. Az egész vád alá helyezés, mivel az Írásban kiadmányozandó, mivel a felebbezési határidő kitétele nélkül, felebbezhető, csak késlelteti a per eldöntését, a nélkül hogy ez a vizsgálat, a hozandó ítélet alaposságát elősegítené. A. vád alá helyezés mindenkor csak, akár közeli, 87