Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 86. szám - A telekkönyv nem nyujt elég biztositékot hogy annak betekintése mellett szerzendö valamely jog - egy a telekkönyvben még elő nem forduló másik jog által zavartatni nem fog

Pest, 1872. péntek nov. I. 86. szám. Tizennegyedik évfolyam. TÖRVÉ\ISZÉK1 CSARNOK, ártalom: A telekkönyv ^ ,, \ telekkönyv nem nyújt elég biztosítékot, hogy annak betekintése mellett szerzendö valamely jog — egy a t lekkönyv ben még elő nem forduló másik jog által zavartatni nem lóg." Wildenauer János járáabiró úrtól. (Kúnszent-mártonban.) A czimben kifejezett áliitás valióságáról a következő eset tesz tanúságot: P. K. megveszi minden törvényes kellékekkel ellátott adásvételi szerződés mellett H J.-nek az X. telekjegyzőkön yvben felvett ingatlanát tehermentesen, és mintán a telekkönyvet rendben találja: lefizeti H. J.-nek az egész vételárt. Ezután egy pár óra múlva benyújtja a tulajdonjog bekebelezése iránti kérelmet, azonban e/.zel egyidejű leg L. M. törvényes kellékekkel ellátott kötelezvény alapján H. J. ellen bizonyos összeg erejéig zálogjog bekebelezés iránti kérvényt nyújt be. Ily esetben úgy a tulajdonjog — mint szinte a zálogjog bekebelezésének hely szokott adatni. Már most daczára, hogy P. K. tehermentesen vette az ingatlant, még is L. M. követelése erejéig a zálogjog ingatlanára bekebekztetik, miből azon fontos kérdés keletkezik : hogy P. K. tartozik-e L. M. zálogjogát tűrni és mennyiben? Továbbá L. M. zálogjoga zavartatik-e P. K. egyidejűleg bekebelezett tulajdonjoga által, illetőleg a mindkét jóhiszemüleg telekkönyvi jogokat szerzők közül tartozik-e egyik vagy a másik jogából engedni? Sokan ily egyidejüleges beadványokból támadó perekben azt vélik legigazságosabbnak, hogy a vevő a zálog értékének felével terhelhető. Ezen elvet azonban egész átalánosságban alkalmazni nem lehet, mert — véleményem szerint a persorán mindenek előtt tisztába hozandó volna, hogy melyik jóhiszemű, a vevő e vagy a hitelező? Mert ezen kérdés elejtése és tisztába hozatala nélkül — csupán a fentebbi elv alkalmazása által — igen tág tér nyilik a csalásra, a mennyiben az eladó a pénz felvétele után áladósságról kötelezvényt állithatDa ki és a jóhiszemű, vevőt szednék reáaz álhiielezővel egyetemben, mvel ave?ő az áladó>-ág fele értéke erejéig tűrni tartoznék a zálogjogot; viszont pedig a jóhiszemű hitelező lehetne az adós és az álvevő által reá szedhető, mert a zálogjog értéke csak felében terhelné a kérdéses ngatlant, holott ő csak úgy hitelezett, hogy egész köveelése erejéig legyen zálogjoga. stb. — Sem n. döntv. — Ilyen egyidejüleges beadványokból támadó pereknél tehát mulhatlan szükséges a jóhiszeműség és a jogi valóságának bizonyítása, mert ha az nem bizony ittatik, akkor a színleges jogügylet nemcsak érvénytelen leend, de a csalás kiderítetvén az azt elkövető méltó büntetését nyerheti és a hozandó határozat jogérvényre emelkedése után a telekkönyvi ál apot helyre igazittathatik. Nyilt kérdés marad azonban az, hogy ha mind a vevő, mind pedig a hitelező jóhiszeműek, mivel indokolható, azon már meghonosult intézkedés: hooy a vevő a zálog értékének felével még is terheltetik, illetőleg hogy a hitelező pénzének felére a zálogjogot vesziti ? Mert illyen esetben csak az eladó járt el csalárdul, a mennyiben úgy a vevő mint hitelező a telekkönyvből győződtek meg, hogy az eladó tulajdonjogán kivül semmi egyéb bekebelezve nem volt. Azt vélem, hogy az érintett elv csak is a méltányosság alapján alkalmaztathatik! ? Seaunitőszéki döntvények. (A Seiumitöszék teljes tanácsüléséből s döntvéiiykönyvéből.) A f. év. szept. 18-ki teljes tanácsülésben azon nagy fontosságú elvi kérdés vétetett tanácskozás alá: Váljon semmiséget képez-e azon körülmény, ha az ügyvéd által képviselt fél nem magyar nyelven szerkesztett beadványa a kir. biróság által ezokból vis^zautasitatik; s átaJában váljon tartoznak-e kir. bíróságok az ilyetén beadványokat elfogadni? Ezen a törvénykezési eljárásra vonatkozó nyelvkérdés a Semmitőszék előtt már többször előfordult. így nevezetesen Aradról 1870. évben 4002 sz. alatt a Trayler — Pogacsnik ügyben, melyben oláh beadvány jött elő, s melynek köveikezteben az első biróság azon végzést hozta, hogy a beadvány egyszerűen visszaadatni rendeltetett, kijavítás megengedtetése nélkül. E miatt semmiségi panasz emeltetvén, a Semmmitőszék az első bir. végzést megsemmisítette. — Továbbá szinte 1870 évben, 7992 szám alatt Bnrbátz — Suszter ügyben olah nyelven szer kesztett perirat adatott be, melyet az első biróságú törvényszék hasonlóan visszaadatni rendelte, de a végett, hogy kijavitassék, azaz magyar nyelven szerkesztve újólag beadata-sék. — Ez ügy is a Semmitőszék elébe kerülvén, ez által az első bír. végzés helybenhagyatott. — 86