Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 85. szám - A polg. törv. rendt. 587-ik §. a. módositása tárgyában

Pest, 1872. kedd okt. 29. 85. szám. Tizennegyedik évfolyam. TÖRVÉMSZfiKI CSARNOK, Tartalom: Parr. 587 §-hoz. — Legfőbb itélöszéki — és Semm. döutv. — A polg. törv. rendt. 587-ik §. a. módosítása tárgyában. Kuti Albert ügyvédtől (M.-Vásárhely.) Polgári törvénjkezési rendszerünk, közelebbi átalakulásával az eljárás egy neme sem ment akkora metamorphosison át, mint az örökösödési eljárás. Korábban megszüntetett magyar igazság szolgáltatásunk az eljárás e nemével igen keveset s mondhatni semmit sem foglalkozott; a peres ügyeken kivüli eljárás eszméje egészen ismeretlen volt, s örökösödési ügyekben a biróság soha sem hivatalból, hanem csak az érdekeltek megkeresése — jobban per indítása folytán járt el. Innen magyarázható azon körülmény : hogy-egy egy örökhagyó halála mindanyiszor alkalmul szolgált a legbonyodalmasabb — sokszor fél századig folyt „örökösödési" „osztály igazítás" vagy ;,osztály újítás" czimén indított perek kezdetének. Egész magyar törvénytálban, egyedül a H. K. I.R. 68 czimében közelittetik meg — habár szószerinti értelemben — a peren kivüli eljárás eszméje, mint a mely törvény azt rendeli: ha valaki egy hagyatékba magát erőszakosan behelyezte, egy ev eltelte előtt abból szintén erőhatalommal kivezettethetik." Később az 1852. május 3-ki pátenssel nálunk is életbe léptetett oszt. perrendtartás az örökösödési eljárással szintén nem foglalkozik, mert elvül van e perrendt. 1-ső §sában kimondva: hogy peres üíryekbeni biróieljárás megkezdésének soha sem hivatalból, hanem csak a fél kérelmére lehet helye." Az oszt. perrend. tehát, fentebbi elv absolut felállítása által, kétségtelen tiszta határt vont a peres — és peren kivüli birói eljárás között s utóbbi categoriába sorozza az örökösödési eljárást is, mint a hol nem annyira sértett jog helyreállítása, mint tényleges viszonyok megóvása, illetve a statusquo épségben tartása képezi a peres ügyekre vonatkozó eljárás iránt megál lapított elvektől eltérő — birói eljárás tár gyát. — Ezen elvből kiindulva a hagyatéki eljárás az 1853. május 29-kén kelt perenkivüli eljárást tárgyazó rendelettel egészen külön — önnállóan szabályoztatok. Az 1868. 54-ik t. cz. azonban már elvileg is eltér az oszt. perrendtartástól s 7 § sában a polg. jog ügyekbeni eljárás megkezdését csak annyiban teszi a felek kérelmétől függővé, mennyiben a törvény arra nézve kivételt föl nem állit; tehát ez egyetlen §. által indokolható az öröködési eljárásnak törv. rendtartásunkba lett beékelése. Tul haladná indítványom körét egyik vagy másik rendszer helyességének taglalgatása; az élet — a gyakorlat, mely minden esetre az elkülönítés mellett szól — kétségtelenül be fogja bizonyítani, hogy az örökösödési eljárás jeleni alakjában perrendtartásunkban meg nem fér, s hogy annak tüzetesen és külön kell szabályoztatnia. Míg azonban egy okszerűbb Codificatio — talán évek múlva — az 1868. 54. t. cz. helyett mást — s reméljük jobbat teremtene, s ez által a folytonos experimentatiokkal járó toldozás — foldozásoknak elejét venné; — többi közt a mostani örökösödési eljárás azon türhetlen intézkedésére hivom fel a tisztelt szakértők figyelmét mi a törv. rendt. 587-ik §-sa végsorában kifejezett azon rendelkezésben nyilvánul, mely a perre utasító végzések elleni perorvoslatok alkalmazását telyesen kizárja. Gondoskodott ugyan a törv. rendt. 274 §-sa arról, hogy, ki magát valamely birói határozat által sértve véli, felebbvitel utján kereshet orvoslást; — de oda teszi e §-sa végén, a mennyiben azt a ,,jelen törvény nem tiltja." Sajnos, de e négy, öt szóból álló megszorítási tilalom a perrendtartásban kelleténél több helyütt van igénybe véve, s ez exceptio általában igen sürüen alkalmaztatott. Korán sem szándokom említett megszorítási elv rovására az általános felebbviteli szabadságot pártolni, — sőt szerény nézetem szerint, ez utóbbi széles mérvben alkalmazva, ép oly veszélyes lehet az igazságszolgáltatásra nézve, s a pereknek egyes stadiumaibani végtelen felebbezésekkeli hurczolása, ép oly elkeseredést szülhet a jogait törvény utján kereső' közönségben, mint a perorvoslatok, tóli szigorú elrekesztés ; de az még is különös s az igazsággal ellenkezőnek tűnik fel, hogy egy biró által, törvénnyel szemben elkövetett s talán legtöbbször csak elnézés, sietség vagya munka halmaz által előidézett felületesebb vizsgálódáson alapuló nyilvános hiba ellen, semminemű jogorvoslattal élni ne lehessen. Pedig hogy állitásom igaz, bogy az 587-ik §. tiszta rendelete ellenére, a birtokban lévő fél utasíttatott perre, s igy hogy a birói vétség nem csak megtörténhetik, de tényleg meg is történt már, a Sz, Hirlap idei 40-ik számában, az eset világos megemlítésével jeleztem, s hivatkozom ezen kivül a kir. Curia mint semmitószéknek egy 1871. november 21-én 13,654. sz. a. kelt döntvényére is, rnely85