Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 85. szám - A polg. törv. rendt. 587-ik §. a. módositása tárgyában

ben bár világos volt az első biró által, mondott irányban elkövetett törvénysértés, a sérelmes végzés azon indokból hagyatott helybe „mert az ellen az 587. §. szerint perorvos'atnak helye nincs" Tehát törv. rendtartásunk ez abnormitása — a korunkban oly nevezetes szereppel biró — semmitőszék által is sanctionálva van, s a törvény hiányain, ferdeségein elvi jelentőségű döntvényeivel sokbzor az igazság érdekében jótékonyan segitő legfőbb itélő tanács is szigorúan e §-ra támaszkodott. Pedig e törvény mostani alakjában, mig felebviteli bíróságaink állanak, s va:i hová az elkövetett bírói hibák ellen folyamodni, sem észszerű, sem pedig igazságosnak nem látszik, s a mely törvény a természetes igazság és okszerűség jellegét nélkülözi, az nem egyéb, az igazság és ezen gyökeredző jogérzület ellen intézett demonstrationál. Miután pedig — eltekintve egy hagyaték biztosítása körüli sürgős intézkedésektől, örökösödési eljárásunk legnevezetesebb momentumát, a perre utasító végzé-ek körüli eljárás képezi. Miután az ellen, ha az 587 §. —különben elég tiszta értelme a biró által szem elől tévesztetik, perorvoslattal élni nem lehet, s ez által legtévesebb — az at.yagi joggal is homlokegyenest ellenkező oly perek veszik kezdetüket, hol a birtokban levő félnek kell pert indítani, tehát ön maga ellen és saját kárára kell tulajdon jogát vitatnia. Tekintve továbbá, hogy a polg. törv. rendt. 297. §. 22 pontja az örökösödési eljárásban elkövetett alaki jogsérelmek miatt a semmiségi panasz alkalmazását megen gedi, — az 587. §.-ban kifejezett azon elv meg nem tartása pedig, , hogy mindig a birtokon kivül álló fél utasítandó per útjára" alaki jogsérelmet foglal magában; szerény véleményem, és indítványom oda terjed: hogy a polg. törv. rendt. 587 § sa végén levő következő kitétel, ,,e végzés ellen perorvoslatnak h lye nincs" teljesen hagyassák onnan ki. Ezen kihagyás s a 297 §. 22. tétele érintetlen hagyása által, egy igen lényeges s tényleg is nem ritkán eló'forduló törvényszegésnek vétetnék annyiban eleje, mennyiben az 587 §. többször idézett elvével szemben hozott sérelmes határozaton, semmiségi panasz utján lehetne orvoslást eszközölni. ;, Ha a szóban lévő 587 § nak a perorvoslatokat megszorító, s fentebbi irányban módosítani kívánt tétele ct,ak elvi sérelmet foglalna magában, az még tűrhető lenne, de miután a tapasztalás bebizonyította, hogy a törvény e megszorító intézkedése nem csak alul áll minden tudományos nézponton, sőt az okszerütlensége mellett helytelen és igazságtalan is, minek folytán már több káros következményű bírói határozat hozatott s nyert szükségképi kényszerült elismerést, ezen § utótételének gyors megváltoztatása az igazság érdekében igen sürgősnek nyilvánult. Minek folytán jelen indítványommal a maros-vásárhelyi Jogászegylethez is fordultam, felkérvén nyilvánítsa ki a „Jogász egylet" az iránti n-zetét: — miként a polg. törv. rendt. 587. § sát mcstani alakjában okszerűtlen és káros következményűnek — s mondott iránybani megváltoztatását mulhatlan szükségesnek tekinti.*) Legfőbb itélöszéki döntvény. Az, hogy valamely ingatlan a telekkönyvben mindkét házastárs nevére van bevezetve, nem gátolja teljes hitelű okirat alapján annak érvényesítését, hogy azon vagyon csak az egyik házastársat illeti. Ennek bizonyítására szolgál, ha az egyik házastárs a bíróság előtt felvett, tehát tartalmánál fogva teljes hitelt érdemlő jegyzőkönyvben önmaga elismeri, tehát bizonyítja, hogy az ingatlan vagyon házastársának kizárólagos tulajdonát képezi. A peres fél addig, mig a pert le nem teszi, mint Hlyen tekintendő s azért tanúként ki nem hallgatható. (Vége.) A kir. tábla Ítélete ellen 1-ső, 2-od, 3-ad rendű felperesek felebbeznek azon alapon; mert az ingatlanok irántikeresetükkel niásolbiróságilag azért üttettek el, mivel az A. tárgyalási jegyzó'könyv tartalma, — mely a közös anya keze keresztvonásával van megarősitve, — jogszerüleg bizonyítja, hogy az a'jbaa felvett összes ingatlaa mint apai hagyaték tárgyaltatott és hogy a közös anyjuk a neki engedményezett egy gyermek rész haszonélvezetével megelége lett; kivetkezőleg felpereseknek a közös anya nevére telekkönyvi leg vezetett ingatlanból anyai örökség nem jár. Válaszukban felp;resek ezen tárgyalási jkönyv iráati nézeteiket kifejtették, melyekhez és az e. bir. itélet e részbeni indokaihoz ragaszko Inak s ezekre hivatk jznak. A kérdés s védelem lényege az, hogy ha a kir. tábla Ítéletének ebbeli ind>kai állanak, akkor a telekönyvi intézvéuy alapjaiban meg van ingatva. — A kérdéses jegyző könyv feladata volt az apai hagyatékot tárgyalni; különbja az nincs is a bíróság nevében felvéve, mert azt csak egy dijmk tette fel; és kérdés, hogy édes anyjuk arra tette-e keze keresztvonását? és fóleg hogy az fel lett-e eló'tte olvasva, és értelmezve? De ha ezen kifogások nem állaná iák is, azon jkönyvben csak az mondatik, hogy a ház egészben atyjukat illeti, de nem a kü'sőség, a zsellérház és szőllő is. Nem is mondott le anyjuk a tulajdonjogáról, hanem csak az fejeztetett ki, hogy az összes vagyonból anyjukat egy gyermekrész haszonélvezete illetti; de az összes vagyon nevezete alatt csak a hagyatéki (apai) vagyon érthető'. — Ezen jegyzőkönyv azonban máig sem levén elintézve, annak sérelmes része ellen sem felperesek, sem anyjuk felebbezéssel nem élhettek. — De ellenmondásba is esett a táblai itélet, a mennyiben az ingókból, melyek az érin*) Jelen indítvány a marosvásárhelyi jogász egylet által részletes tárgyalás alapjául elfogadtatván, végleges tárgyalása a novemberben tartandó közgyűlésjn törtónend. —