Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 84. szám - A végrehajtási jog elévüléséről. (Vége)

Pest, 1872. péntek okt. 25. 84 szám. Tizennegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : Végreli. jog elévülése. — L A végrehajtási jog- elévüléséről. (Vége.) Kovács Béla aljárásbiró úrtól (Enyingen.) A törvény szövegéből sem többet, sem kevesebbet nem szabad kiolvasni s magyarázni mint a mit s a menynyit a törvényhozó kifejezni szándékolt. A törvény ugyan a kérdés tárgyát csak mellékesen érinti, — azonban elég világosan s érthetően van abban kifejezve, hogy a végrehajtási jcg évül el három év alatt; — a per tárgyának elévüléséről a törvény itt nem intézkedik. De az alaki jogban nem is volna helyén az anyagi joghoz tartozó kérdések eldöntése; a per tárgyának elévüléséről pedig tüzetesen az anyagi jog intézkedik, az 1868-ik évi perrendtartás tehát az anyagi jognak az elévülésre vonatkozó szabványait hatályon kivül nem helyezte. — Igaz ugyan a nézetemet ellenzőknek azon állításuk, hogy a végrehajtási jog, — jogerejü peregyesség vagy Ítéleten alapszik, — s ha a végrehajtási jog elévült, az annyit tesz, hogy az egyesség vagy ítélet megszűnt vég-rehajtható lenni; de nem osztom azon nézetüket, hogy ezzel együtt a per tárgya is elévült volna, s épen az előbbi pontban kifejtettek alapján nem osztom azt; — mert, hogy példával világosítsam a dolgot: lehet A.,-nak törvényesen kiállított okiraton alapuló bizonyos mennyiségű követelése, melyet lejáratkor beperesitett, minek folytán jogerejü ítéletet nyert, azonban alperes iránti kíméletből, avagy annak kérte s folytonosan fizetést igérő — kecsegtető nyilatkozatai folytán a végrehajtást, az erre kiszabott három év alatt nem foganatosítja, — tehát a végrehajtáshozi joga elévült, — az ítélet végrehajthatlanná vált; azonban a per alapját képező s birtokában levő eredeti adós-levél törvényszerint még nem évült el; kérdem: az ily követelés soha sem volna behajthatósérvényesíthető? hiszen csak a végrehajtási jog évült el, nem egyszersmind a per tárgya is; mert hogy anyagi törvényünknek a per tárgya elévülésére vonatkozó határozatait a perrend hatályon kivül nem helyezte, sőt azt érvényben levőnek tekinti, az a 316 §. c. pontjából, valamint a 378 § végső soraiból is világosan kitűnik, a mennyiben az idézett helyeken határozottan jelezve van, hogy a per tárgya csak a polgári törvények szerint évül el. — Az elmulasztott jogcselekméuy tehát szerintem orvosolható, csak az a kérdés, hogyan s mily módon! A peregyességek vagy ítéleteknek, — melyek az elmulasztott végrehajtási jog alapját képezik, — a biróság egfőbb itélőszéki — és Semrrt. döntv. — által újból leendő kihirdetésük által véleményem szerint nem orvosolható, mert a végrehajtási joggal együtt az Ítélet vagy egyesség is elévült; — az elévült egyességet vagy ítéletet pedig az újbóli kihirdetés halottaiból föl nem támaszthatja; de erre nézve a biróságok törvényszerint föl sem is jogositvák, s e tekintetben igazuk van az ellenkező nézetüeknek, hogy a perrendtartásból a bíró ezen jogát nem merítheti. — Tovább menve, — az ezen álláspontot védőknek azon állításuk is, hogy a kihirdetés által jog adatik az elmarasztalt félnek a neheztelt ítélet ellen jog orvoslattal élni, — általánoságban el nem fogadható, mert hát ha az elmulasztott végrehajtási jogcselekmény alapját per-egyeség képezte, vagy pedig olyan Ítélet, mely már harmadbíróságilag is helyben hagyatott ? ez esetben ujabbi jogorvoslatiak" élésnek nincs helye; — az általuk felhozott állítás csak is az esetre lehetne alkalmazható, ha az ítélet elleni jogorvoslattali élést elmarasztalt fél annak idején igénybe nern vette; — nem maradt tehát egyéb hátra — mintáz elévült egyesség vagy ítélet helyett,— a menynyiben a pertárgya polgári törvények szerint még el nem évült — a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján ujabbi végrehajtható egyeséget vagy Ítéletet kieszközölni. — Az ellenkező nézetben levőknek azon ellenvetésük nem jöhetvén figyelembe, hogy újbóli megperlés által más ítélet vagy egyesség kieszközlése azért nem lehető, mert ez esetben perújítással kellene élni; — perújításnak pedig csak a törvénykezési rendtartás 315§-ban elősorolt esetekben van helye, az ott elősorolt eseteknek pedig egyike sem volna alkalmazható jelen esetben, — ezen ellenvetés azon okból nem jöhet figyelembe, mivel igazuk van az ellenkező nézetben levőknek, hogy a 315 §-ban érintett perujitási esetek egészen más és nem a jelen körülményre vonatkoznak ; mert az ott elősorolt esetekben pervesztes félnek van megengedve a perújítás; —jelen esetben azonban a fél nyertes volt, csak hogy törvényadta végrehajtási jogával az erre kiszabott határidő alatt nem élt. — De nem is perujitási jog czim alatt fog perelni végrehajtási jogcselekményt mulasztó fél, mert ő nem az ellenfele által megnyert pert akar perujitás folytán visszanyerni ; hanem egyszerűen csak ujabbi beperlés folytán ujabbi jogérvényes s végrehajtható Ítéletet akar kieszközölni, milyennel már előbb is birt. — Ezen ujabbi megperlés mostani törvénykezési eljárásunk hatályba lépte óta nem egészen idegen eljárás, mert gyakori pól84