Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 83. szám - A végrehajtási jog elévüléséről

330 ^etö; — jogerejüvé át nem varázsolható, s erre a bíróságok törvényszerint fül nem is jogositvák. — Újbóli beperlésnek sincs helye, s ezzel sem orvosolható a mulasztási jogcselekmény, — mert ez már perujitás volna, — perújításnak pedig a perrend 315 §-sa szerint csak az ott elősorolt négy esetben van helye; azon eseteknek pedig egyike sem alkalmazható a jelen kérdésre. Jelen sorok irója azok közé tartozik, kik azon nézetben vannak, hogy a kérdésben forgó mulasztási jogcselekmény orvosolható. — Elmondom a következő czikben okaimat, hogy miért? (Vege köv.) Legfőbb ítélő széki döntvény. Azon az alperes állal felhozott állítás, hogy a beismeréseként átveti kereseti ingóság árát az átvételkor kifizette — nem beismerésnek, hanem kifogásnak tekintendő, melyet tehát az adós köteles bebizonyítani. Erre a perrend 163 %-ában szabályozott beismerés jogi hatálya nem alkalmazható. Hoífman Dávid — Löffler G-ábor ellen 11 akó seprű árának megfizetése iránt a devecseri volt szolgabírói bíróság előtt pert inditott, melynek tárgyalásánál a'peres beismerte, hogy a 11 akó seprűt felperestől átvette, de viszont azt vitatta, hogy annak árát akkor mindjárt ki is fizette. A tárgyalás befejeztetvén 1870 nov. 10-kén 392 sz. a. Ítélettel alperes a 11 akó seprű árának — 5 frttal számítandó megfizetésében s 13 írt. perköltségben elmarasztaltatott, azon indokolással, mert alperes az első tárgyalás alkalmával beismerte azt, hogy felperestől 11 akő seprűt vett meg; azon állítását pedig, hogy azon vételári összeget lefizette volna, felperes tagadása ellenében bebizonyittani meg sem kísérletté; a főeskü pedig részére megítélhető nem volt, mivel az első tárgyaláskor nem aí általa kifogásolt körülményre kináltatott meg felperes által. A kir. itélő tábla alperes felebbezése folytán 1872 február 21-kén 1789 sz. a. végzéssel az első bírói Ítéletet teloldotta, és a tárgyalás kiegészítését s az uj Ítélet hozatalát elrendelte. Ez teljesítetvén, a szolgabiróség helyébe lépett kir. járásbíróság f. évi juo. 8-án 977 sz. a. ítélettel alperest hasonló értelemben elmarasztalta. A kir. tábla isméti felebbezés folytán f. évi július 15-kén 22191 sz. a. ítélettel az első' bíróságit megváltoztatta és felperest keresetével elutasította, a perköltségeket kölcsönösen megszüntetvén, azon indokból: mert felperes a kereseti követelés t fennállását alperes beismerése által akarván igazolni; tekintve, hogy alperes azt, miszerint felperestől a kereset tárgyát tevő borseprűt meg — és átvette, a tárgyalás folyamában beismerte ugyan; de azon hozzátétellel, miszerint annak árát felperesnek azonnal lefizette, és így alperes beismerése a perrend 163 § értelmében teljes tartalma szerint levén elfogadandó, — felperes azt ugy, hogy annak kedvező tételeit a maga előnyére elfogadja, a nem kedvezőket pedig mellőzze nem érvényesítheti; ennélfogva alperes beismerése a kereseti követelés mellett bizonyítékul nem szolgálhatván miután felperes egyébb bizonyítékot fel nem hozott keresetével elutasítandó volt. Felperes a kir. táblai Ítélet ellen — minden indokolás nélkül — felebbezést használván — A legfőbb ítélőszék következő Ítéletet hozott: „A pesti kir. tábla ítéletének megváltoztatásával, az első bíróságnak ítélete az abban felhozott indokokból, és még azért is helybenhagyatik; mert alperes 11 akó seprűnek átvételét beismerte; azon a kereset ellenében nem beismerésnek, hanem kifogásnak tekintendő, és így általa igazolandó abbeli állítását azonban, hogy az átvett seprű árát kifizette, kötelességéhez képest nem bizonyította; a főeskü pedig a perrend szabályainak megfelelőleg felajánlva nem levén, megítélhető nem volt" (1S72, október 7. _ 7097 sz. a.) Sem mit őszé ki döntvények. Üzleti közbenjárásoknál a megbízott által saját pénzéből a vásárlásokra, fuvarra, szállításra tett fizetések, a perr. 93 § k. pontjában foglalt fuvarozási, szállilán stb. követelések sorába nem tartoznak. Azon követelések, mint másért tett fizetések jogcz'me, a 93 § k. pontjában elősorolt követelések jogczimétől különbözvén, sommás eljárás alá csak akkor tartoznak, ha 300 fl. értéket túl nem haladnak. — Ily különböző jogczimü követelések egy keresetbe összefoglaltatván, azon kereset sommás úton nem erényesilhetö. Alperesek egy része a birói illetőség ellen kifogást nem tevéit, az mégis csak akkor megalapítható, ha a bíróság a keresetre nézve birói hatáskörrel bir. Wargen József — Dekker Sándor és Heinstein György ellen a törökbecsei kir. járásbíróság előtt 553 ftr. 24 kr. megfizetése iránt sommás pert inditott alperesek számára eszközlött búzavásárlásból keletkezett közbenjárási — szolgálati — dij (Provision) és egyéb ez alkalommal felmerült és sajátjából fedezett kiadások czimén. — Tárgyaláskor 1 só rendű alperes képviselője az ügy érdemébe bocsátkozottt míg 2-od rendű alperes részéről illetőségi kifogás emeltetett, mert a kereseti összeg 300 frtot meghalad. A járásbíróság 1872 május 14-kén kelt végzéssel a birói illetékességet megalapította, mert eltekintve attól, hogy 1-ső r- alperes illetőségi kifogást nem tett — másrészt a perr. 93 § k. pontja a szolgálati, fuvarozási, szállítási és munkabérek vagy dijak iránti kereseteket határozatlan összegig sommás perutra utasította; a jelen kereset jogalapját pedig világosan szo^álati dijak, fuvarozási és szállítási költségek képezik