Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 82. szám

326 joga minden kétségen felül áll, mintán erre pézve az illetékes hatóságnak 77. alatt felmutatott intézvényével kimondatoit miszerint magától értketőleg e községnekv jogában áll : hogy a földtehermentesitési alap által elfogadott váltsági részletért 1848. május 1-től 1855 dec. 15-ig kifizetett kamatoknak legközelebb lejárandó a volt földes uraság­nak kötelezett egyéb fizettségeibe leendő' beszámítását követelhesse, s ez által az állam visszakövetelhetési joga felperes községre átengedettnek tekintendő: ennélfogva felperesnek azon jogát, hogy a nem ugyan részéről, de a földtehermentesitési közalapból illetéktelenül fizetett ka­matok beszámítását, illetve kötelezett tartozásának ellen­iratilag beismert legnagyobb részbeni törlesztése folytán visszafizetését, a 7-/. alatti engedély alapján követelhesse bíróilag elismerni, s követelésének összegét azon arány­ban, a mintaza 6-/. szerint 12 évié utalványozott 109,546 frt. 5374 krból, 1853 mártius 2-ig esik és a mint azt F. szerint felperes előbb maga is kérte, vagyis pp 44148 frt. 21 kr. és a. é. 46207 frt 76 V4 krra megállapítani kellett. Ezen összegtől a törvényes kamat felperesnek 1860 dec. 16-tól azért ítéltetett meg, mivel az F, és annak 2. sz. alatti melléklete ugy a Gr. és H. alatti határozatok és a 77. alatti intézvény tekintetbe vételével ez azon időtől legközelebb tett számoskodásnál és fizetésnél felperes an­nak betudását már jogosan igényelhette, s ezen igényét a bíróság előtt is érvényesíteni törekedett. A keresetbe vett főösszeg a követelt kamatok évi tőkésítéséből állván, azon körülmény, hogy külön törvényes kamat keresetileg csak 18G9 april 1-töl kéretik, itt azon időre nézve, a mely­tői a törv. kamat megítélve lett, határozónak tekinthető nem volt. Habár felperesnek a szerződések és egyesség folytán teljesitett-kamat fizetés módozatára vonatkozó előadását, és az ehez képest tett 22y. alatti kiszámítást al­peresek perirataikban egyenesen nem is támadták meg, mind a mellett is az alperesek által kétszeresen felvett kamatoknak ily módozat szerint kívánt beszámításához illetve visszakövetelhetéséhez való joga felperesnek a fen­tebb felhozott perbeli adatok ellenére biróilag annál ke vésbé ismertethetett el, mivel a 22-/. alatti beszámításnak azon további alapja is, mintha a 182,578 frt. 83/4 krnál a'pereseknek kamat 1855, dec. 15-én s tekintette] az 54495 frt. 43 kr, beszámítására, 1853, mártius 2-án túl is két­szeresen fizettetett volna, az F.-hez 2 sz. s. ugy az E. Gr. H. és 21y alatt csatolt okiratok egybevetéséből valótlan­nak és helytelennek bizonyodik, s ennélfogva felperes a fentebb megitélt összegen túlterjedő' követelésétől elmoz­ditandó volt. A perköltségek kölcsönös megszüntetése az­zal indokoltatik, hogy felperes csak részben lett nyertes. (1872, július 30-ám 23617, sz. a.) Semmitoszéki döntvények. A vámpénz fizetés iránti kötelezettség a vámszedésre jo­gosított helyen levén teljesítendő, az annak behajtására irány­zott keresetek azon hely bíróságának illetőségi körébe tar­toznak. Ezen illetőségi szabály alkalmazandó a részvény s más társulatok, banliok slb. irányában is — tekintettel a perrend 33 §. második pontjára. Sepper és Sátori — Szmetán Hermán mint a szegedi forgalmi bank képviselője ellen a szolnoki járásbíróság előtt 1H8 frt. 58 kr. összeg mint czövekvám megfizetése iránt keresetet támasztott, melynek tárgyalásánál alperes illetékességi kifogást emelt azon alapon, mert személyes tartozásról s követelésről levén szó, az csak alperes sze­mélyes bírósága előtt Szegeden perelhető. A jbiróság f. év július 27-kén 1899 sz. a. végzéssel az illetőségi kifogást elvetvén, bírói illetékességét meg­alapította, miután a felek által a biróság kérdésére adott feleletek szerint világos, hogy a czövekvám helyben, t. i. a Szolnok városi parton kikötött fákért követeltetik ; ezen czövekvám pedig mint vám oly teimészetü, hogy az bárki ellenében is a helybeli parton kikötött fák készleteért helyben követelhető, és követelése azonnal is igénybe vehető, annálfogva a bírói illetőség megalapítandó s a felek érdemleges tárgyalásra utasitandók. Ez ellen alperes részéről semm. panasz adatott be, mert szerinte a szolnoki biróság ez ügyben nem lehet il­letékes, miután a perbeli követelés, tisztán személyes ke­reset, mely alperes személyes bírósága elébe tartozik; már pedig felperes azt, hogy alperesnek mint a szegedi forgalmi bank megbízottjának a szolnoki biróság terüle­tén lenne állandó lakása, nem bizonyította; és a bírói illetőséget nem állapítja meg itt a fizetés természete sem, mert mihelyt felperes a vámot nem követeli azonnal a fák kikötésénél, utóbb azt csak a vámkötelezett sz mély­nek személyes bírósága előtt keresheti. A Semmitőszék azt elvetette; „mert a kereseti 188 frt. 58 kr. összeg a szolnoki kir. járásbíróság területéhez tartozó határban kikötött fák utáni czövekvám fejében követeltetvén, — miután, valamely vámpénz fizetés iránti kötelezettség a dolog természeténél fogva a vámszedésre jogo.-itoit helyen tel­jesítendő; a szolnoki kir. jbiróság a perrend 33 §-ra való tekintettel h ilyesen mondotta ki ma^át ez ügyben illeté­kesnek," (1872, sept. 19. — 10319 sz a.) A birói illetőség megalapítása, vagy a kereset megllhatá­sának kérdésére irányadó csak a beperesitett összeg lehet, nem pedig azon kisebb összeg, mely a megtartott tárgyalás után fel­peres részére netán megítélendő lehet. Denucz György s társai — Groldner Adolf és Sala­mon Jakab elleti 36 frt. haszonbér hátralék niegrfizetése • » i . . . ° iránt a nagysomkuti járásbírósághoz keresetlevelet nyúj­tottak be, melynek tárgyalására határidő tűzetvén ki, azon alperesek birói illetéktelenség miatt kifogást emeltek. A járásbíróság f. év július 24-kén 2695 sz. a. végzés­sel az illetőségi kifogásnak helyt adott s felpereseket ke­resetükkel az illetékes bírósághoz utasította; mert felpe­res keresetében az 1871 évi haszonbért tette követelése tárgyává, melynek összege 36 frt. azonban az általa ke­resetéhez csatolt szerződéssel ki van mutatva, hogy azon összegből alperes 18 frtot már lefizetett; következőleg

Next

/
Thumbnails
Contents