Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 82. szám

327 követelésének tárgya csak 18 frt lehet; ezen összeg feletti bíráskodásra pedig a perr. 473 § szerint a községi biróság van hivatva; felperesek pedig be nem bizonyították, hogy a perrend 480 §-ként ezen ügy a községi biróság előtt elintézhető nem lett volna. Felperesek ezen végzés ellen szólal — Írásban nem indokolt semm. panaszt adtak be. A Semmitőszók annak helytadva a neheztelt végzést a 297 §. 5 p. alapján megsemmisítette, az eljáró bíróságot ez ügyben illetékesnek kimondotta s azt az ügy érdemleges tárgyalásra utasította ; „mert felperes sommás keresetét határozottan 36 frt. haszonbér hátralék megfizetése iránt indítván, a bírói illetőség vagy a kereset megállhatása kérdésére nézve ezen bepei esitett összeg, nem pedig azon kisebb összegű haszonbéri részlet, mely megtartott tárgyalás következtében felperes részére netán megítéltetnék, lehet csak irányadó; az ügy ily állásában tehát a perrend 475 s 4S0 §§-sai alkalmazhatók nem levén, a semm. panasznak helyt adni kellett." (1872. sept 26. — 10794 sz. a.) A meg nem jelent fél az elhárilhallan akadályul szolgált betegsége igazolásául tanúkra hivatkozván, e bizonyítástól el nem üthető. Sommás eljárásban a fél megbízóit általi kép viselteiésre csak a perrend 85 § a. pontja esetében köteleztetik. Stöcker József s társai — Lelesz községe ellen 162 frt. iránt kártérítési pert inditottak a vajda-hunyad járásbíróság előtt, alperes képviseletében, a községnek birája Musa Miklós idéztetvén meg. Utóbbi azonban a tárgyalásra meg nem jelenvén, a község elmarasztaltatott. Ekkor Músa Miklós községi biró igazolási kélelmet adott be, azt állítva, hogy 10 napig beteg levén, az egész ügyről mit sem tudott, s így meg nem jelenhetett, minek igazolásául tanúkra hivatkozik. — Felperesek tagadják, hogy Músa M. beteg lett volna, azt pedig ellenzik, hogy a tanúk kihallgattassanak, mert azok mint nem szakértők az állítólagos betegségró'I vagy annak minőségéről tudomással nem bírhatnak. A járásbíróság f. évi június 21-kén 1154 sz. a. az igazolási kérelemnek helyt nem adott, mert a hivatott tanuk nem szakértők, kik hitelt érdemlő vallomást tehetnének azon tudomásuk felett, hogy Musa M. a tárgyalási időben beteg lett volna — ezt csak egy szakértő orvos bizonyíthatván, mily bizonyítást azonban alperes fel nem hozott; de eltekintve ettől ha betegségét bebizonyította volna is, még ekkor sem igazolta a 306§-ban előirt elhárithatlan akadályt, minthogy betegsége esetében is a község vagy ő maga más általi képviseltetésről gondoskodhatott volna Alperes ez ellen semm. panaszai élvén. A Semmi tőszék annak helytadott s a neheztelt bírói határozatot a perr. 297 §. 17 p. alapján megsemmisítette s a jbiróságot az igazolási ügyben folytatandó további szabályszerű eljárásra utasította; „mert Musa Miklős ki mint alperes Lelesz község előjárója, ennek hivatalos képviselőjeként megidézietett, annak bebizonyítására, hogy az 1871, sept. l-re kitűzött tárgyalási határnapon betegsége miatt nem jelenhetett meg, t mukra hivatkozván, —• ezen bizonyítástól annál ; kevésbé volt elüthető, mivel sommás eljárásban a fél megbízott általi képviseltetésére csak a perr. 85 §. a. pontja esetében köteleztetik. (1872, sept. 27. — 11,120 sz. a.) A perrend 120 § rendelkeiései nem tartalmazzák azon szabályt, hogy sommás eljárásban a tanú vallomások folytán felmerülhető észrevételek jegyzökönyvvezésére határnap tüi zetessékki. A megnevezett tanúk kinemhallyatlatása és a birói szemí lének el nem rendelése, semmiségi panasz tárgyául nem szoli gálhat. . Báan József pécsi székesegyházi őrkanonok mint a i pécsi káptalan uradalmi kormányzója — Banosz József, j szentkuti lakos ellen 10 frt. 50 kr.. iránt a pécsi járásbii róság előtt sommás pert indított, melyben, a tanukihall: gatás és tárgyalás befejeztével, a járásbíróság f. évi jul. i 29. 1851 sz. alatt kelt ítéletével felperest 10 frtnyi keresetével elutasította és 13 frt. perköltség megfizetésére kötelezte. Felperes káptalan részéről az ítélet ellen felebbezés és semn. panasz adatottbe — utóbbit arra fektetvén; mert Hillebrand erdésznek felperes által kért k'hallgattatása az 1840: IX. t. czikk 21 §-sa ellenére mellőztetett; mert a tanuk tagadó válasza esetében a biróság köteles szemlét rendelni, mi itt szinte elmúlasztatott; és mert Meinhold Lajos tanú kihallgattatása és vallomása feletti észrevételek megtételére, felperesnek határidő nem engedtetett. A Semmitőszék azt elvetette ; „m rt a peres felek által megnevezett tanuknak ki nem hallgatatása, — valamint a birói szemlének a helyszínére való el nem rendelése, nem semmiség — hanem a per érdemébeni kérdés tárgyát képezi, mely nem semmiségi panasszal, hanem a perr. 108 §. értelmében — a felperes által különben is bejelentett felebbezéssel orvoslandó; „a felek részéről a tanúvallomások folytán felmerülhető észrevételeknek a perről felvett jegyzőkönyvbe való vezetésére pedig határnap kitűzését sommás eljárásban, a perrend 120 §-sa nem rendeli — a perrend 210 § intézkedése csak a rendes — illetőleg a 144 §-ban szabályozott jegyzőkönyvi eljárásra vonatkozván ; „az eljáró kir. járásbíróság tehát panaszlott végzésének megsemmisítésére az által okot nem szolgáltatott, hogy a Siklósi kir. jbiróság által 1872, június 28-kán ; Mainhold Alajossal felvett tanuvallomási jegyzőkönyv I folytán az észrevételek előterjesztésére határnapot nem tűzött ki. (1872, szept. 27. — 9970 sz. a.) 82*