Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 79. szám - Eszmék a telekönyvi rendszer reformjában. 13. [r.]

314 nyek jogával élhetnek és tudják is, hogy a törvényszékek a költségek megállapításában igen elnézők, és hogy a beperelt a legtöbb esetben a hosszú perlekedés és az ebből folyó feljegyzés nyomásától szabadulni óhajtván, némi pénzösszeggel kiegyezik. Ezen észlelés késztet arra, hogy a keresetben egyúttal a perfeljegyzés kérendő és ezzel a feljegyzés elrendelendő, — mert ezen perreli megtámadás által csak az érvénytelen bekeblezés s vele az előbbi állapot helyrehozása vétetik czélba; tehát csak az, ki a tkvi állapot szerint érdekelve és tkvi jogaiban sértve van, jogosított a bekeblezés érvénytelenségét megtámadni és ennek alapján s kifolyólag, de egyúttal a perfeljegyzést kérvényezni. Ha ellenben valaki, kinek még bizonyos ingatlanra, vagy bekeblezett követeire tkvi joga nincs valamely igényét peressé tenni látná, ugy köteles a polg. eljárás szerint előbb biztosítást vagy zárlatot az illetékes birónál kérni, ki kihallgatás és kimutatott veszély után a zárt, vagy biztosítást elrendeli és feljegyezteti. Ezen a rendtartás szerinti eljárás elég biztosítékot nyújt minden visszaélés ellen, kielégítőbbet, mintha minden egyszerű kéret fólytán a feljegyzés elrendeltetnék. Ennek ellenében csakugyan azon kérdés merül fel, váljon ezen zaklatás nem állna-e azoknál is, kik bekeblezve vannak ? Ezen kérdés feltétlenül igenlendő, ha csak azokról volna a szó, kiknek javára a bekeblezés történt. — Azt, kinek joga valamely bekeblezés által sértve van, védelem alá kell venni, mert ha ennek részéről a megtámadás alaptalan is, ugy ez ellen hamis okmányok alapján érvénytelen bekeblezések mégis történhettek volna. Mindkét esetben a visszaélést lehetne egyensúlyozni, s igy nem volna elegendő ok a második esetben helyezett félnek tkvi. jogának egy érvénytelen bekeblezés ellenébeni biztosítását megnehezíteni, vagy lehetetlenné tenni, — ha veszélyt ki nem mutatna vagy biztosítékot nem nyújtana. — Ennek folytán a 148. §-bani esetben legczélszerübb volna az ellenfélnek megengedni, hogy a keresetlevél vételétől a per felvételére kitűzött határnap közötti idő első felében ebbeli kifogását beadja, mely azután az ügy érdemében elintézését leli. Semmitöszéki döntvények. Oly városokban, melyek a kir. városok s külön törvényszékkel bíró, rendezett tanácsú városok sorába nem tartoztak az wj bírósági szervezés után, az elhunyt személyek hagyatékának bíróságát, a hagyatéki bíráskodást gyakorlott szolgabirák helyébe lépett járásbíróságok képezik, habár azon helyen törvényszék létezik is. A szekszárdi törvényszék és ugyanottani járásbíróság között illetőségi összeütközés merült fel, azon kérdésre nézve: váljon a törvényszék székhelyén elhunyt személyek ingóságból álló hagyatéki ügyének elintézése a törvényszék, vagy járásbíróság hatáskörébe tartozik-e. ASemmitőszék e kérdés felett következő határozatot hozott: „A szekszárdi tszék székhelyén elhunyt személyek hagyatékának tárgyalására nézve is a kir. jbíróság jelentetik ki illetékes bíróságnak. „Mert a perr. 562. §. szerint a kir. bíróságok felállítása előtt megyékben a hagyatéki bírák a járásbeli szolgabirák voltak, és igy, miután Szekszárdon az uj bírósági szervezés előtt városi tszék nem volt, s az törvénykezési tekintetben a megyei tszék hatósága alá tartozott, — az ott elhunyt személyek hagyatékának tárgyalására a bírósági szervezés életbeléptetése eló'tt a perr. 562. §. szerint a járásbeli szjolgabiró volt hivatva, kinek utódja az 1871. 31 p. u. 16 § szerint e kir. járásbíróság; — a kir. jbiróság tehát az e helyen július 9-én 7827 sz. a. hozott határozatot tévesen magyarázta, midőn annak alapján vitatja ille téktelenségét, minthogy azon határozat csak szab. kir. városokra s oly rendezett tanácsú városokra vonatkozik, melyek külön törvényszékkel bírtak s törvénykezési tekintetben a megye tszéknek alárendelve nem voltak; — ily városokban a hagyatéki bíróság a perr. 562. §. szerint a városi tszék lévén, ennek utódja a városi tszék helyén a fölállított kir. törvényszék,"(1872. szept, 12. - 11,774 szám alat.) Oly értékpapírok, melyek nem névre szóló kötelezvények, hanem közforgalom tárgyát képező részvények, habár hivatalosan tözsdeileg nem jegyeztettek is, a pesti tőzsdén végrehajtásilag eladathatnak. Böhm Gottlieb — Schauengel Béla ellen 11,150 frt s járul iránt a pesti kir. törvényszék előtt végrehajtást folytatott, mely eljárásban a tszék f. év július 31-kén 28,223 sz. a. végzéssel jóvá nem hagyta a végrehajtónak azon eljárását, mely szerint az 1870. nov. 25. lefoglalt, s foglaltatónál kézi zálogként levő 40 dar. kőbányai gőztéglavető gyártársulati s 35 dr. pesti szálloda részvényt a pesti tőzsdén eladott — és egyszersmind a tszék foglaltatót a kérdéses részvényeknek 15 nap alatti bemutatására utasította, azon indokolással: tekintve, hogy a perr. 392. §-sa szerint csak tözsdeileg jegyzett értékpapíroknak végrehajtási eladatása eszközöltethetik a tőzsdén; a kérdéses részvénypapirok pedig a tőzsdei közlések igazolásaként az eladás idején a pesti értéktőzsdén hivatalosan még nem jegyeztettek s igy az idézett § rendelkezése alá nem esnek, miért azok végrehajtási eladásánál a perrend közönséges szabályai alkalmazandók; miért az ezek mellőzésével teljesített végrehajtási eljárás helybenhagyható nem volt. A végrehajtató ezen végzés ellen semm. panasszal élt; mert az 1871. apr. 15 s 19-ki hivatalos tőzsdejegyek szerint nevezett részvények tözsdeileg jegyeztettek, mind az árverés idején, mind előbb is. Azon körülmény, hogy a szálloda részvények akkor csak a nem hivatalos rovatban jegyeztettek, a dologhoz nem tartozik, mert tény, hogy mindkét értékpapír a pesti tőzsdén adásvevés tárgyát képezte s mint ilyenek tözsdeileg jegyeztettek. Igy azok másként mint tözsdeileg nem is voltak értékesíthetők. De különben is ez csak előnyére szolgált végrehajtottnak, mert nincs eset, hogy értékpapírért közárverósen többet lehetne bevenni, mint a tőzsdén. — A perrend 392. §-sa nem is rendeli, hogy „csak a hivatalosan jegyzett"