Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 72. szám - A közegészség a bünfenyitő eljárással szemközt

287 nek levén adva, annak ősi illetősége után alperesek elődei j által Fitos Jóseftől már megvett birtokrészekre később adott auctió alpereseknek be nem számitható. „A. 4 F és 4 Gr. szerinti szerzemények alperesek ellenében azért nem számitathattak fel, mert az ott érintett zálogos birtokok, még a zálogper kezdete előtt az alispáni ítéletben alperesek jogelődei által Flórián Sándor örököseitől megszerzetteknek kimondatván, ugyanazon birtok felperes által jogszerűen megszerezhető nem levén, a későbben, már a per lefolytával kelt adásvevési okmányok figyelembe nem vétethettek. — A határjárási, tagositási költségek alperesek elismerésén alapszanak. — Az adók megítélhetők nem voltak, mert a felszámitísi perben csak oly követeléseknek van helye, melyek a zálo összegen kivül a birtokba beruházáskép fordíttattak, már pedig az adóösszegek természetüknél fogva beruházásoknak épen nem vehetők. „Az erdő és épületek javítása s malomgát építése iránti követelés mellőzendő volt m?rt a szemlejkönyvből kitűnik, miként erdőjavitás nem történt, mire nézve a felek beegyezésével becslés sem e zközöltetett. — Kiderült az is, hogy az épületek legújabb időben újonnan átalakitattak felp. pedig azt, hogy 1816 dec. 2. előtt mily épületek állottak, s hogy az átalakitott épületek legalább alapjaikban már a zálogváltási ítéletben kimondott határidő előtt léteztek volna, legkevésbé sem bizonyította. — A malomgátat pedig a bérlő tartozván fentartani — e részbeni követelés elfogadható nem volt. „Az 1807 aug. 14-én Orosztonyi Miklós által 1600 frtról kiállított kötelezvény alapjáni auctió azért nem Ítéltethetett meg ez úton, mert azon összeg kölcsönkép kamatozásra adatván' mint ilyen az auctiók sorába nem vétethetett, — tehát erre nézve felperes külön perútra volt utasítandó. Akir. tábla — felperes felebbezése folytán — 1872. évi febr. 1. — 1603. sz. a. hozott ítéletével a tszéki ítéletet az erdőjav .-tási költségek elutasítására s a perköltségek iránti intézkedés mellőzésére nézve érintetle. nül, — az Orosztonyi Borbála által auctiókép felvett 800 vfrtnak felperes részére 336 frtbani megalapitása s az adóösszegek követelésének elutasítása tekintetében helybenhagyta — egyebekben pedig megváltoztatta, és a beavatkozók mint 2 od r. alperesek birtok illetőségét a kalőzi pusztából és Kuldó fel faluból álló birtok 7 72/96 részében alapította meg és felperest az A. alatti záloglevélben körülirt zálogbirtokból a helyzet tekintetében végrehajtási eljárásnál megalapita 'dó és kihasítandó ezen birtokrésznek a felperes javára zálogösszeg felülfizetés és hasznos beruházások czimén megítélt, az Ítéletben elősorolt összegeknek 2-od rendű alperesek részéről teljesítendő lefizetése mellett — másod r. alperesek tulajdonába leendő bocsáttatására kötelezte, s végre ezen felperes javára megítélt, az ítéletben felsorolt összegeknek 2-od r. alperesek részérőli kifizetés határidejét és feltételeit az ítéletben kitett módon meghatározta." (Folyt, köv.) Semmítöszéki döntvények. Az 1840 IX. cz. 5. %-a ,a felebbezést polgárjogi mezei rendőri esetekben illetőleg — a perts 292. § ellenében nem bir érvénnyel. Ezen dönloény a legújabb időkből ismét tanúságául szolgál azon összeütközésnek, mely a kérdéses szabályra nézve a legfőbb ítélőszék és a Semmilőszék kőzött, még folyvást fenforog, es a melyről lapunk közelebbi számában tüzetesen értekeztünk. Az illető jogeset következő : Dayka István — Grulácsi István ellen Nagy Kőrös város volt egyes bírósága előtt mezei rendőri pert inditott, melyben nevezett bíróság 1871. októb-r 5-én — 218. sz. a. ítélettel alperest a kereset értelmében elmarasztalta; mit közbevetett felebbezés folytán a kir. tábla 1871. decz. 19. — 39998. sz. ítéletével helyben hagyott. Ezen ítélet ellen alperes ismét felebbezéssel élt, azonban a legfőbb ítélőszék 1872. april 26-án 1676, sz. a. végzéssel, mely egyhangúlag hozatott., a közbevetett felebbezést hivatalból visszautasította azon indokból: mert az 1840. IX. t. cz 5-SÍ a 200 frtotnem haladó mezőrendőri ügyekben a másod biróság Ítélete ellen további felebbezést nem enged. Ez ellen most alperes semmitőszéki panaszt adott be. A Semmitőszék a legfőbb ítélőszék panaszolt végzését a perts. 297, § 1 p. alapján megsemmisítette s az iratokat az ügy felülvizsgálása végett a legf. Itélőszéknek vissza küldötte; „mert a polgári uton tárgyalt mezei rendőri esetek tekintetében a perts 93. § h) pontja szerint a törvénykezési eljárás ugyanaz, mely a perrend által a sommás eljárás alá tartozó egyébb ügyekre nézve megállapittatott; — Az Átm. Intézk. 1 czikke értelmében pedig a perrend életbeléptével minden azzal ellenkező torvény hatályon kivül helyeztetett, s ennélfogva a 1840.IX. t. cz. 5. §-a a felebbezést illetőleg a perrend 292. § ellenében, mely szerint a járásbíróság ítélete elleni felebbezésnek a harmadoirósághoz, ugy a sommás mint a rendes perekben helye van, — alkalmazható nem levén, — a panaszlett végzést meg kellett semmisiteni." (1872. aug. 7. — 9331 sz, a.) Erdélyre az 1840. évi mezei rendőri törvény ki nem terjedvén, olt az idetartozó ügyek most is nem a bíróságok, hanem a közigazgatást hatóságok körébe tartoznak. Erdélyi Csufud községe s több egyes lakói — a magyar keleti vasút társaság ellen a balázsfalvi kir. jbiróság előtt 1071 frt kártérítése iránt pert indítottak, azon ala,pon, mert a vasút építkezések áital terményeikben kárt szenvedtek, mi mezei rendőri esetet képez s az 1840. IX. t. cz. értelmében sommás biróság elébe tartozik. Alperes társulat illetőségi kifogást emelt, de annak mellőzésével ajbiróság f. év július 23-kán — 1415. sz. a. kelt ítéletével alperest a kereset értelmében elmarasztalta. 2*