Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 71. szám - A legújabb igazságügyminiszterl változás

283 34. § a mérvadó, melynek esetei alperesnél elő nem fordulnak s e részben az 1871. évi 8514. sz. döntvényre hivatkozik. A levelére való hivatkozás sem áll, mert azon levél szerint a pénzt Domboriczon kellene postára adni, tehát a kötelezettséget Pesten kivül teljesíteni. — Továbbá a 35 § első pontja adósági kereseteknél nem alkalmazható. A Semmitó'szék azt elvetette; „mert a valódiságára nézve nem kifogásolt levél szerint panaszló világosan arra kötelezte magát, hogy a tartozási összeget felperesnek posta utján megküldeni s eszei ént azt saját lakhelyén mely kétségbe nem vontán Pesten van — kielégíteni fogja. „Minthogy pedig a dolog lényegére nézve közönbös, hogy a pénz átadása az adós által személyesen, vagy az általa kijelölt harmadik személy vagy alkalom utján történik-e; ehhezképest az eljáró bíróság a kötelezettség teljesítésére kikötött helynek Pest városát helyesen tekintette s ennélfogva bírói illetőségét nemcsak a perr. 35. § de annak 30. §-sa értelmében is törvényszerüleg alapította meg. „Mi pedig panaszlónak a 34. §-ra való hivatkozását illeti,az a jelen esetrre tévesen kéretett alkalmaztatni, miután az csak a szorosan vett személyes illetőséget szabályozza, ellenben a birói illetőséget a kötelezettség teljesítésének helyéhez képest megalapító pert 30. s 35 §§ szabályait, melyek a hazai polgárok s a magyar országgal viszonyban álló külállamok lakó aira egyaránt kiterjednek, nemcsak nem érinti, de az ausztriai birodalmi tanács által képviselt országok s tartományokra nézve, a viszonosság elveinek s az abból kifolyó kölcsönös jogoknak teljes felforgatása nélkül nem is érintheti, miután az emiitett országok s tartományokban érvényes illetőségi szabályok (29. § 6. p.) szerint minden oly esetben, miután az ottani alattvalók a lakhelyük szerint illetékes személyes bíróságtól elvonhatók — a külállamok polgárai is az ausztriai bíróságok előtt érvényesen beperelhetők." (1872 aug. 1. (8563. sz. a.) Az Idézett 8514 sz. döntvény 1871 évi auguszt. 16-ról Lövenberg Jakab:.ak Schvitzer Fiam bécsi keresk.ház el leni Debreczen egyes bírósága elótt 1871 -i folytatott ügyére vonatkozik — melyben felperes az illetőséget a 35. § 2-ik pontja alapján kérte kimondatni, könyvkivonatot mutatván fel. — A bíróság illetőségét megalapította a könyvkivonat alapján a 35. § értelmében. A Semmitőszék ezt azonban mégsem misitette, mert idegenek irányában a 34. § a mérvadó, felperes nem is áll'tván, hogy alperes Debreczen illetőségi területén rendes szállással birna. Aperls.467. § nak értelme az hogy azingókra vonatkozólag minden igénybereset a kiküldött végrehajtó által a végrehajtási hely sommás bíróságához benyújtandó, — habár az elmarasztalás, és végrehajtás elrendelése a törvényszéktől keletkezett is. A törvényszék az ily igénykeresetet, habár az hozzá czimezteteti, vagy hozzá nyújtatott is be .köteles az illető járásbírósághoz álteni. Almoslin Netti eszéki lakos — Rosenbaum Móricz újvidéki lakos ellen 480 frt iránt a volt újvidéki városi tszék előtt pert indított, melyben alperes 1865 decz. 30kán 1978. sz. Ítélettel elmarasztaltatott, s ez a kir. táblán . 1867. decz. 9-kén 7954. sz. a. helyben hagyatott. Ennek i folytán felperes f. év jan. 9-kén az újvidéki kir. tszékhez | végrehajtásért folyamodott, mi az által elrendeltetett s foj ganatositására Keller István tszéki joggyakornok kiküli detett. Ezen jun. 4 eszközlött végrehajtásnál Rosenbaum Róza igényt támasztván az összeirt ingóságokra, ebbeli keresetét a kiküldött végrehajtó bírónak átadta, ki azt az őt kiküldő újvidéki tszéknek benyújtotta. — A törvényszék azonban f. év június 25.4114. sz. a. végzéssel ezen igénykeresetet, illetékes elintézés végett az újvidéki kir. jbírósághoz küldötte. — Azonban ezen jbiióság ez ügyet legfelsőbb elintézés végett a Semmitőszékhez terjesztette fel, mintho ez ügyben a tszék első bíróságilag itélt s saját Ítélete alapján a végrehajtást elrendelte, tehát az igénykereset elintézése nem tartozhat a jbiróság körébe. Mert a perr. 467 § szelleme nem oda magyarázandó, hogy átalában minden igénykereset a sommás bírósághoz benyújtandó lenne, hanem ha a végrehajtás a tszék által lett elj rendelve, ezen végrehajtásnál felmerült igények maga az i illetékes tszék által sommás uton le tárgyalandók. A Semmitőszék ezen illetőségi összeütközést követ: kezőleg intézte el. „Az iratok az újvidéki jbÍrósághoz azon kijelentéssel , és utasítással küldetnek vissza, miszerint ezen ügy további I tárgyalására s elintézésére az újvidéki jbiróság jelentes! sék ki illetékesnek; „mert a perr. 467. § világos rendelete szerint a birói | kiküldött, a hozzá érkezett igénykeresetet, — mely azon i esetben, ha a végrehajtás csupán ingóságokra intéztetett, I a birói kiküldötthez adandó be — a végrehajtás helyének s )mmás bh'óságához tartozott volna benyújtani; „ámbár tehát a birói kiküldött végrehajtó jelen esetben, a fél által hibásan a tszékhez czimzett igénykeresej tet a íszékhez adta be, — a tszék ugyanazt, — tekintve, hogy a végrehajtás csupán ingókra volt intézve, — helyesen tette át az újvidéki királyi jbirósághoz rnint a foganatosított végrehajtás helyének sommás bíróságához.,, (1872. aug. 22. — 9983. sz. a.) A törvényszéki hivatalszolgák kézbesítésekért — a végrehíjlók számára megalapított eljárási dijakra igényt nem tarthatnak. A huszti kir. törvényszék melletti végrehajtó a törvényszékhez azon jelentést nyújtván be, inikép a végrehajtásokkal tulhalmozva levén, a kézbesítések teljesítésére képtelen; a törvényszék azon határozatot hozta, hogy a tszék melletti hivatalszolgák Veintraub Pál és Nagy Sándor bízatnak meg ideiglenesen a kézbesítések teljesítésével, akkép hogy azok a törvény által kiszabott kézbesítési dijakat élvezhessék. — Ennek folytán nevezettek a kézbesítéseket teljesítették, de mivel az illető ügyvédek a dijakat megfizetni vonakodtak, aziránt folyalyamodtak a tszékhez, hogy azok az illető dijak kifiz késére szoritassanak. — A tszék f. év. juuius 5. — 1576. sz. a. végzéssel az illető ügyvédeket a felszámított dijnk71*