Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 68. szám - Eszmék a telekkönyvi rendszer reformjához 10. [r.]

Pest, 1872. péntek ang. 30 68. szám. Tizennegyedik évfolyam. TORVÉMSZfeKI CSARNOK, Tartalom: Telekk. reform. IX. — Semm. dóntv. — Rendeletek. Eszmék a telekkönyvi rendszer reformjához. Kopp Ferencz járásbiró úrtól. X. A határidőkre nézve különbség lenne teendő azokra nézve, kik a törvényszék területén, és a kik azonkívül az országban, — és végre azokra nézve, kik az országon kivül tartózkodnak s igy a 97. §-a p. p. r. t. e tárgybeni határidei lennének alkalmazandók. Eddig az előjegyzésnél a 14 napi határidő csak azért volt megtartható, mert az o. p. t. k. 439. §-a minden esetre ugy rendelte. Ezen határidőknek az előadott módoni hosszabitása azért szükséges, mert távolabbi vidékre nehezebb és több időt igényel a halasztási kéret, vagy azon bizonylat beadása, mely az igazolási kereset beadását bizonyíthatja. Ezen hosszabb határidő továbbá még azzal is igazolható, miután ellőbbi állapotba visszahelyezésnek helye nincs és nem lehet, mert ezen jogorvoslat a törvényesség elvével világos ellentétben áll. Az igazolási keresetre nézve a 99- §. 2-ik bekezdése a volt perrendtartásra való hivatkozás helyett úgy szólhatna, hogy „az igazolási kereset kellő időben beadottnak tekintetik, ha az a kiszabott határidő után, de semmi esetre későbben mint amely napon a törlési kéret beadva lett, adatott be." — Ez legczélszerübb, és a határidőkre nézve általában megállapított elveken alapul. Ha az igazolási keresetben az előjegyzés igazoltnak nyilvánittatik, vagy pedig ha a felperesnek azon jog, mely iránt már az előjegyzés előtt a per folyt, (96. §.) megítéltetik, ugy ezen jogerőre emelkedett ítélet alapján annak bekeblezése rendeltetik el, ami előjegyezve és megítélve lett (94. §.) Ha ellenben az előjegyés nem igazoltnak mondatik ki bíróilag, vagy az alperestől a jog megtagadtatik, ugy ilyen jogerejü ítélet alapján az előjegyzés törlése azonnal elrendelendő. így azután a 100. § tartalma könnyebben lehet érthető. A bekeblezések és előjegyzések után jön a tkvi bevezetések harmadik neme t. i. a feljegyzések. Ezek a 104. és 105. szakaszban eiegendőkép ki vannak fejtve; de szükséges, hogy külön és részletesen megemlékezzünk azon feljegyzésekről, melyek az 1859. aug. 1-én és 1860 sept. 19-kén kelt két minist, pótrendelettel a rangsorozati és a jelzálogos követelnek beperlése iránt | érvényesíttettek, s melyek e rendszer tekintetéből közvetlen ide helyezendők. Feltéve, hogy ezen imént idézett két rendelet jogászaink előtt eléggé ismerős lesz, elhagyjuk azok egész szövegükben ismételését, s csak a nézetünk szerinti javításokat fogjuk felemlíteni. Jelesül az előbbi rendelet első szakaszára nézve felette szükséges oly pót intézkedést tenni, hogy a rangsorozati feljegyzés csak akkor legyen megengedhető, ha a felveendő kölcsönnek a tkvi állás szerinti és egész terjedelmébeni bekeblezése engedtethetik meg. — A kéret szerinti egész terjdelemébeni megengedés azért szükséges, mert ha a feljegyzés csak feltételesen, vagy részben történnék, ugy a bekeblezés is csak igy lenne eszközölhető ; mely esetben lehetséges volna, hogy a hitelező ily feltételes vagy részletes bekeblezésre a kölcsönt nem adja meg, s igy a kölosönt vevő fáradozása, költségeskedése haszontalanná és időrablóvá válna. — Önként értetődik, hogy az esetben, ha a kölcsönt kereső maga ily feltételes, vagy részletes feljegyzést és annak folytáni bekeblezést kér, ily esetben kérelmének helyadandó. A 2-ik §-ban az rendeltetik, hogy a feljegyzési keretben a netáni hitelező, a természeti, vagy erkölcsi személy névszerint előadandó. Ez nézetem szerint felesleges. Sok esetben a kölcsönt kereső azon meggyőződésben él; hogy bizonyos intézet vagy egyéntől a kölcsönt megkapja; ennek javára tehát a rangsorozatot feljegyezteti. — Jönnek azonban közbe oly körülmények, hogy a kölcsönt a vélt helyen nem kapja meg, úgy feljegyzése — mert abban a hitelező neve fordult elő — felesleges volt, s igy talán többször járhatna és ezen intézmény czélját nem érné. — De felesleges is a hitelezői név, mert az egész eljárás czélja az, hogy bizonyos összeg erejéig bizonyos elsőbbség legyen biztosítva, igen közönyös levén már most az, hogy az ki részére legyen biztosítva. Indokolatlan továbbá a kérvényezőt a 60 napi határidőre szorítani. — Ez káros korlátozása lehet a szabad rendelkezési tehetségnek, különösen ha tekintetbe veszszük, mily hosszú időbe kerül, és mily nehézségekkel jár még a mostani időben a kölcsön szerzése, részint az illető hitelintézetnéli hosszas tárgyalások, részint a hivatalok távolléte és ezeknéli lassú elintézés folytán, ugy, hogy ezen 60 nap könnyen lefolyik. Meg kell tehát engedni a feljegyzést oly hosszú időre, aminőre a tulajdonosnak tetszik. Kivétel tehető akkor, ha a tulajdonos ezzel roszhiszemüleg más hitelezőit zaklatni akarná. — Ez esetben joga legyen oly hitelezőnek, kinek követele előb-