Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 66. szám - Törvénykezési bajaink egynémelyike

Pest, 1872. péntek aug. 23 6tt. szám. Tizennegyedik évfolyam. TŐRVÉMSZfeKI CSARNOK, Tartalom: Törv. bajok. Perujitási s zárlati jogeset — Semm. döntv. — Rendeletek. y Törvénykezési bajaink egynémelyike. Lukicli Vince ügyvéd úrtól (Hódszághról.) Alig van az életben mélyebben beható-egyesek és egész családok anyagi érdekeit érzékenyebben sújtó és következményeire nérve alig helyre hozható kár, mint a melyet szakmájában járatlan megvesztegethető és részrehajló biró okoz. Ezen állitásom igazsága már a legrégibb korban is ismeretes vala, mert a világ történetében fel van jegyezve, hogy a legelső századoktól kezdve korunkig a harcz és népvándorlás idejét kivéve — a népek folytonosan az igazság kiszolgáltatásának javítása körül hangya módon fáradoztak és fáradoznak jelen korban is. így a legújabb időben látjuk, hogy édes hazánkban is egy szemernyi figyelem Európa többi előre haladt államaitól árván és elhagyottan hátramaradt törvénykezésünk javitására fordíttatott; azonban, hogy annak lesz e kivánt eredménye, vagy talán ez által (értsd az előtt három évre választott birák helyett a most élethosziglani kinevezetteket) még tűrhetetlenebb állapotba sodordattunk; e titkot még sürü fátyol borítja ugyan, de azt az előttünk fekvő jövő megfogja mutatni, Én arról jelenleg véleményt adni magamat hivatottnak nem érzem, de igen is morális kötelességemnek érzem és tartom azon hiányokat s a szabálytóli eltéréseket, — a melyeket az újonnan és véglegesen felállított királyi bíróságoknál a fenálló világos s félre nem magyarázható törvények és miniszteri rendeletekkel ellentétben állóknak tapasztalok — nyilvánoságra hozni és azoknak mi előbbi gyökeres orvosoltatását sürgetni, szemem előtt tartván azon latin közmondás igazságát : „amicus Erasmus — magis amicus Crassus — sed maximé amica veritas." A folyó év január hó elsejével életbe lépett királyi bíróságok egy része, úgy látszik, az igazságügyminiszternek 1869. évi April 29-én a birói ügyvitel tárgyában kiadott rendelete 176. 237. §§-ait, valamint a bűnvádi eljárás tárgyában 1872 évben kiadott javaslat 36. §-át érteni s a szerint eljárni vonakodik. Ugyan is az éppen érintett miniszteri rendeletben világosan és félremagyarázhatlanul azon intézkedés foglaltatik, hogy a birák mind a polgári mind pedig a fenyítő ügyek körül felveendő jegyzőkönyveknél mindig megesketett jegyzőkönyvvezetőt használjanak. Sajnos azonban, hogy a gyakorlati életben azt vagyunk kénytelenek tapasztalni, mikép ezen bölcs, mélyeb| ben beható — és a birák tekintélyét és becsülését nagyban emelő intézkedés csak a papiroson áll, s hogy azt csak a birák egyik része veszi figyelembe és jár el szerinte; holott a másik része azt egészen mellőzi s figyelmen kivül hagyja, ugy tekintve azt m ntha nem is léteznék, s a bíróságokat nem is kötelezné. Minden jegyzőkönyv a biró által sajátkezüleg iratik, és ha azon kérdés intéztetik hozzá, hogy miért nem jár el a fenálló miniszteri rendelet értelmében, és miért nem használ hites jegyzőkönyvezetőt, arra azon lakonicus felelettel állanak elő, „hogy nincs arra egyénünk. Az igaz, hogy a magyar kir. igazságügyminiszternek azon intézkedése, melynél fogva két birói tag mellé a királyi járásbíróságoknál egy írnok es egy dijnokot rendelt, nem igen felel meg a valódi s az ügy rendes menetére vonatkozó szükségletnek: de azért az illető királyi birák fentebbi kifogásának helyt annál kevésbé lehet adni, mert ha nincs a rendes kezeléshez szükséges s okvetlenül megkívánt számú egyénük, forduljanak ahhoz, kinek kötcle?sége arról intézkedni, hogy legyen. A második miseriánk, a melynek eltávolítása s elterjedésének meggátlása szempontjából a kir. törvényszékek elnökei s királyi járásbirákhoz saját tekintélyük megóvása és fentartása érdekében fordulok az, hogy az 1871. évi LT. t. cz. 18. §. értelmében az alattuk álló és felügyeletükre bízott királyi bírósági végrehajtókra kissé éberebb figyélmet fordítani szíveskedjenek. Mert azoknak egy része különösen a hagyatékok felvételénél az éppen most említett 1871. évi LI. t. cz. 14. 21. 24. 25. 26. 27. §§-ainak értelme ellenére a költségeket a felektől azonnal minden birói megállapítás nélkül és pedig oly mértékben veszik meg, hogy az a reá fordított idő — munka — és belőle vont haszonnal mi arányban sincsen, úgy, hogy annak egy negyed sőt ötöd részét sem lehetne nekik a fenálló törvény értelmében megítélni. Azért ismételve — „iterum iterumque oro et obtestor, videant Consales ne quid respublica detrimenti capiat." Lehet e végrehajtás előtt pert újítani, es a zárlatot birói eljárás nélkül feloldani ? Slnger Lőrincz Beiméi Sámueltől 55 darab birkát vásárolt oly feltétel alatt, hogy a birkákat 10 darabonkénti részletekben készpénz fizetés mellett egy hó alatt 66