Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 65. szám - A törv. rendt. 235. §-áról. Vége

258 Számadási jogeset. Magyar János jogtudor ügyvéd úrtól Szegeden. (V é g e.) A közlött első bir. ítélet ellen felperes Kállay Imre feli ebbezett következő indokból. Az eljáró törvényszék azon végzésében, melyet közbevetett panaszom folytán n. m. Semmitőszék egész terjedelmében megsemmisített — maga világosan kimondotta: bogy azon esetben, ha alperes a 30 napi uj határidő alatt számadását be nem adja, az én felszániitott követelésem meg fog állapíttatni. Már, miután ezen jogtalanul ki tüzőtt határidő megsemmisitetett, a dolgot természetszerűleg ugy kell venni, mintha az nem is történt volna ; s igy a törvényszék fentebbi végzésének kellet volna hatályba lépni;daczára azonban annak, hogy az esetet valóban ugy tekintette, saját előbbi végzését mégsem teljesítette, sőt azzal ép ellenkezőleg cselekedett! Nem vette tehát a törvényszék foganatba sem saját határozatát , sem a törvénynek világos rendeletét, mely a perrts. 520. §-ban minden kétséget kizárólag nyilatkozik 5 É helyett azonban, csak hogy igazságos és meg nem támadott számadásos követelésemet elmozdíthassa — az ítélet indokaiban oly obscurus és hajánál fogva bele rántott §§-ok és okoskodásokra hivatkozik, melyek jelen concret esetbeu semmi szín alatt helyet nem foglalhatnak. Az eljáró bíróság ugyan is idézi a prts 516 §-át s innen okoskodva, visszamegy a prts 64. §-ra s ebből támadja meg számadásom helyességét. Ám de ki a prts 516. §-át átolvassa, első pillanatra is meggyőződik, hogy a törvény itt a kérkedés eseteiről intézkedik: tehát ezen § minden ok nélkül zavartatik jelen számoltatatási ügybe. A mi pedig a 64 § rendeleteit, avagy azt illeti, kogy én követelésemet okmányokkal nem támogattam , ennek is tehetségem szerint megfeleltem. Mert váljon a társasági üzlet s azon 1500 ftkészpénz, mit részemről belefektettem, — mi egyébb mint kereseti jogalap? de ezen felül felhivási keresetemben s ítélet hozatali kérvényemben a tényeket is mindegyenként felsoroltam, melyekből követeléseimet származtatom. Sőt követelésemet a 2y. alatti számadással is igazoltam: holott a törvény esak annyit mond, „hogy követelését legjobb tudomása szerint felszámítja." De miért is kellett volna a követelések egyes tételeit külön okmányokkal igazolnom, midőn az ellenfél azokat nem tagadta, azokra nem is felelt? a törvényszék pedig indokaiban maga is elismeri, hogy itt makacsságbóli ítélet Hozatalról van szó? A törvény?zéknek meg kellett volna tehát felszámított követelésemet állapítani f e I té t tl e n ü 1, ha épen semmi okmánynyal fel nem léptem is, mert már előbbi végzésében is ugyan azt kimondotta, de a törvény is igy rendelkezik; azonfelül pedig én a jövedelmet igazságos módon kétfelé osztottam, sőt a dugványok jövedelmeit fel sem számítottam. Az eljáró bíróság 2-ik indokábau arra hivatkozik, hogy miután a számadási könyvek nem én nálam voltak, tehát követelésem semmi igazságos alappal nem bírhat s arra részemről esküt sem ajánlottam. Ez valóban sajátságos indokolás és logika. Mig előbb az egyes tételekre okmányokat kíván s azok hiányában utasítja vissza keresetemet : addig itt az Ítélet maga beismeri, hogy a könyvek nálam nem léteztek. Nem ellenmondás ez? Egyébbként ebben sincs az eljáró bíróságnak igaza. Mert az által, hogy én a pénztári könyveknek az ellenfél általi vitelét beismertem, nem következik: hogy követelésem igaz nem lenne, s hogy jegyzeteim ne lettek volna. Már maga a 2y'. alatti számadási okmány is igazolja, hogy saját könyvvitelem nekem is volt; mert honnan írhattam volna ki a tételeket időrendszerént? A mi pedig az eskü kérdést illeti, azt tőlem a törvény nem kívánja, mert ott áll „a legjobb tudomás",arra pedig a bíróság megnyugtatásául mindig megesküdhetem. A kir. Tábla 10.114/872. szám alatt f. é. april 18-ről kelt ítéletével az első bírósági elmozdító ítéletet helybenhagyta. Itt ismét megjegyzendő, hogy a kir. tábla teljesen elütő s egészen más indokból hagyta helyben a ítéletet, mint melyeket az első bíróság használt. Nevezett másodbiróság csupán egyetlen egy indokot hozott fel az elutasításra, mi abban áll: „hogy miután Szeged város törvényszéke a felhivási keresetre hozott végzésében elmulasztotta alperest arra figyelmeztetni, mikép azon esetre, ha ezen meghagyásnak meg nem felel, ellene a prts 111. illetőleg 520 § a által meghatározott jogi következmények alkalmazásba veendők lesznek ; az egyik fél egyoldalú előadása alapján pedig a prts. 111. §-a szerint csak azon esetre hozathatik bírói Ítélet, ha a másik peres fél az eljáró bíróság által ezen jogi következményekre való figyelmeztetés mellett, lett perbeli teendői eszközlésére utasítva, ennélfogva a kir. Tábla nincs azon helyzetben, hogy ezen elmulasztás folytán felperesnek felszámított követelését megítéljes a fenforgó esetben a prts 520 §-ának rendeletét alkalmazza. Ezen ítélet ellen felhívó Kállay Imre ismét felebbezést vetett közbe a fegfőbb ítélő székhez ; hol megérintvén azon körülményt, hogy a másod bíróság egyetlen egy indokát sem fogadta el az elsőbirósági ítéletnek,— ebből világos, hogy azokat felebbező tökéletesen meg czáfolta . Kijelenti továbbá, hogy a kir. Táblai egyedüli indok sem állja meg a törvényes kritika helyét; mert eltekintve attól, hogy a számadási felhivási keresetekben való eljárásra, törv. rendtartásunk külön rendelkezéseket (prts. 518. 519. 520. 521. §§-ok) tartalmaz s igy a prts. 111 §ának rendeletét idevonni nem lehet : másfelől világos az is," hogy prtsnak sem 111. sem különösen 520 §-a nem rendeli a másodbiróság által kivánt intézkedéseket. Az emiitett törvények tehát nem indokolják a t. kir. Táblai ítélet felfogását, mely által oly ujabb jogi kötelezettségek rovatnának a hazai bíróságokra, miket a törvény egyáltalában nem ismer és nem parancsol. Felhozza továbbá, hogy a másodbiróság által követelt alperesi figyelmeztetést egyáltalában nem is tehette a szegedi törvényszék, mert akkor még maga az érdem, t. i. felperesi követelés öszszege tudva s előterjesztve nem volt; mindazon által, megtette ezt a felperes által benyújtott ujabb kérvényére, hol az első bíróság alperesnek számadási kötelezettségét végzésileg kimondotta, Fellebbező véleménye szerint tehát az első biróság e tekintetben semmi