Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 65. szám - A törv. rendt. 235. §-áról. Vége

259 mulasztást el nem követett, hanem a prts 518 §-a szerint teljesen correct és helyesen járt el: túlfelől a jelen esetben egyedül döntő 520 §-kizárólag a felhivónak bár egy oldalú,de lelkismeretes felszámítására alapítja a birói Ítéletet. Midőn végül ki jelentené, hogy felebbezésében ezen begyőzött tények szerint őtet nem konokság vezeti, követelésének felszámításához ragaszkodik s azt reméli is, ha a létező törvények megtartatnak. Ezen érdekes és több jogi momentumot tartalmazó számadási jogeset tehát jelenleg a k. Curia előtt áll,melynek határozatát kíváncsian várjuk; mert számadási döntvényeink még nincsenek s a hozandó határozat a hazai bíróságoknak zsinórmértékül szolgáland. Annak idején azt is megfogjuk ismertetni e lapok tisztelt olvasóival. Semmitőszéki döntvények. Az 1872. évi ipar törvény szerint az ipar s tanviszonyból az iparosok közt felmerülő peres kérdések s kártérítési követelések az iparhatóságok, bizottságok elébe tartoznak. Es csak ezen közegek igénybevétele után fordulhat a meg nem elégedő fél a rendesbirósághoz, a törvény rendes útjára. Csirics Aczkó újvidéki mészáros mester — Zimmermann Róbert húsvágó legény ellen 57 frt iránt az újvidéki kir. járásbíróság előtt pert indított, előadván, hogy alperes mint húsvágó legény, az általa kivágott hús fejében a kereseti összeggel neki nem képes beszámolni, nevezett húsvágója ezt a város kapitányi hivatalban be is ismerte, mind a mellett fizetni mégis vonakodik. Alperes a birói illetőség ellen kifogást tett, azon alapon, mivel az iparosok s munkásaik közt felmerült vitás kérdések elintézése, a mennyiben iparüzleti viszonyra vonatkoznak, nem a bíróságok, hanem az iparhatóeágok körébe tartozik. A kir. jbiróság f. év július 8-án 1450. sz. alatt az illetőségi kifogásnak helytadva, magát ezen keresetre nézve illetéktelennek kimondotta s felperest 3 frt.perköltségben elmarasztalta; mert jelen kereset az iparos és munkása közötti viszonyból eredvén, annak ellátására az 1872. évi ipartörvény 98. § értelmében az iparhatóság van hivatva. Felperes ezen végzés ellen semmis, panaszt jelentett be. A Semmitőszék azt elvetette „mert az 1872. VIII. t- czikkben foglalt ipartörvény 98. §-a rendeletéhez képest minden az iparosok és tanonczok között felmerülő peres kérdések, melyek a munka vagy tanviszony megkezdésére, folytatására vagy megszüntetésére,annak tartama alatt fennálló kötelezettségekre, ugy a munka vagy tanvisszony megszűnéséből keletkező kártérítési követelésekre vonatkoznak, az iparbizottság vagy iparhatóság által, minden felebbezés kizárásával eldöntendők levén; és a meg nem elégedő félnek csak a rendes kereset, és a törvény rendes utja tartatván fen, — a törvény ezen rendelkezéséből következik hogy hason természetű káresetek, melyek sorába a kérdéses kereset is tartozik, előzetesen a birói eljárás megindítása előtt a felhívott törvény értelmében érvényesítendők, — minélfogva az eljáró első bíróságnak felperest az iparhatósághoz utasitó végzése megsemmisíthető nem volt (1872. július 31. — 8475 sz.) Vagyonlalansága miatt a bélyegfizetés terhe alól felmentett fél képviselője is kötelezve van a kézbesítési dijak fizetésére, ha az a védelemre önként ajánlkozott Löv Schaetzl Anna— Löv György ellen végeiválási pert indítván, miután vagyontaJansága igazoltatott, a bélyegdijak fizetése alól felmentelett, és Olay Szilárd ügyvéd is tekintve a felperesnö szegénységét, ügyét ingyen könyörületből vállalta el s folytatta. Az eljáró budai kir. tszék 1872-10749 sz végzéssel következő határozatott hozott, miután annak semmi törvényes alapja nincs,hogy a szegénységi bizonyítvány mellett bélyegmentességet élvező fel, egyébb perlekedéssel járó kötségeket sem tartozék fizetni, különösen jelen esetben Olay Szilárd ügyvéd nem hivatalból a pert. 90 § alapján levén ügyviselőül kinevezve, — a kézbesítési díj fizetésétől fel nem mentethetik, — ehhez képest a 9196 sz. végzésre vonatkozólag 1 fr. kézbesítési díjra nézve a fizetési meghagyás ezennel kiadatik, — köteleztetvén Olay Szilárd ügyvéd ezen összeget 15 nap alatt végrehajtás terhe alatt G-ászner végrehajtónak lefizetni." Ezen végzés ellen nevezett ügyvéd semm. panaszt adott be, mert ingyen vivén oly félnek ügyét, kinek szegénysége a bélyegmentesség által tanúsíttatott, a kézbesítési dijaknak önzsebéből való fizetésére jogosan nem kötelezhető. A Semmitőszék azt elvetette. „mert a törvényszék azáltal, hogy a bár vagyontalan és a bélyegek fizetése alul felmentett félnek, a védelemre önként ajánlkozott, s nem a bíróság által a perr. 90 § értelmében kinevezett képviselőjét, a kézbesítési dijak megfizetésére kötelezte, s ezek beszedése iránt a neheztelt fizetési meghagyás szabályszerű kibocsátása által rendelkezett a perr. 297. § bármely pontja alá vonható semmiséget el nem követett." (1872. jun. 26 — 7453 sz.) A bérleti lejárt követelések iráni támasztott biztosilási kérelemnél a veszély valószínűségét okirattal támogatni nem kell, de a követelésnek bérletböli eredete és lejárta mindenesetre kimutatandó. Weisz Frigyes — Hupfer Xavér ellen a palánkai kir. járásbírósághoz, keresetlevele benyújtása mellett, biztosítási kérelmet is adott be, 20 frt házbér tartozás iránt. A járásbíróság f. év. május 15.727. sz. a. felperest elutasította, mert mint állítólagos házbérbe adó, sem keresetleveléhez, 9em jelen biztosítási kérvényéhez nem mellékelte s fel sem mutatta a bérleti szerződést s igy bérleti 200 frt. követelésének valódi fennállását és lejártát teljes hitelt érdemlő okirattal be nem győzte." Felperesi biztosítást kérelmező — a fentebbi végzés ellen semm. panaszt adott be, melyet következőleg fejtett ki: Azon végzés a perr. 339. § val ellenkezik, mert az azt rendeli, hogy a biztosítás a bérbeadó kérelmére mindig elrendelendő" továbbá azt is: hogy a fél kérelmét okirattal támogatni nem köteles. Ez természetes is mert legtöbb65*