Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 7. szám - A kereskedelmi jegyzékek intézménye

Pest, 1873. kedden jannár 23, 7. szám. Tizennegyedik évfolyam. TÖRVÉroZfeKTcSARNOK, Tartalom. A ker. jegyzékek intézménye.—Legfőbb it. döntvény. — Semm. döntv.— Min. rend.^a kir. ügyészeknek. * A kereskedelmi jegyzékek intézménye.*) A közérdek megkívánja, miszerint a kereskedést üző személyek bizonyos jogcselekvényei kiváló nyilvánosságra hozassanak, ugy, hogy azok önhiba nélkül senki előtt titokl an ne maradjanak. E czélnak megfelel a kereskedői lajstromok intézménye. A mi a telek- és jelzálogkönyv, az ingatlauok forgalom és hitelére nézve, ugyanaz az ingó vagyon forgalma tekintetében a kereskedelmi lajstrom. Valamint mai napság a jelzálogjog egyedüli egészséges alapját a nyilvánosság képezi, ugy ez lassanként áthatja a kereskedö'i forgalom jogrendszerét is. Kitűnik ez azonnal, ha csak futó pillantást vetünk ama tartományokra, melyek ujabb idóben haladást mutatnak a kereskedelmi törvényhozás terén. A franczia törvény (Code de com. art. 2. 42. 66. 67. czikk) rendszerint bizonyos tényeknek a kereskedelmi törvényszékeknél létező táblázatokba való beiktatását és nyilvános kifüggesztését a törvényszéki kihallgató teremben elrendeli. Francziaországban azonkívül az 1833. márczius 31diki törvény a collectiv- és kültársulatok beiktatását, és szerződések kivonatának nyilvános lapokban való közlését szabályozza, és az 18G3. május 31-iki törvény „sur le9 sociétés á responsabilité limitiée", e társulatok tekintetében ugyanazt követeli. Németországban az átalános német kereskedelmi törvénykönyv a kereskedelmi lajstromok által, a nyilvánosságnak messzire menő egy rendszerét fogadta el. Angliában a társulati ügyekre vonatkozó összes törvényhozás, nevezetesen pedig az 1862. aug. 7-ki legújabb társulati törvény a bejegyzések, és az igy eredményezett nyilvánosságon alapszik. A kereskedelmi jegyzékek és közzétételök rendszerét hasonlókép fölleljük Hollandia (23. czikk), Spanyolhon (22. czikk stb.), Olaszhon (4. 7. 10. czikk stb.), Brasilia (6—9. czikk) törvénykönyveiben. Végre a kereskedelmi jegyzékek (Ragionenbücher) rendszere több sveiezi kantonban is már évtizedek óta meghonosodott; igy Zürich, Luczern, Paselstadt, Schafhausen, és Szt. Gallen kantonokban. Sőt még Szerbországban is az 1860-diki kereskedelmi törvénykönyv behozta a kereskedelmi jegyzékek intézményét és az 5 — 7. §§-ban kimondja a kényfizerbejegyzést. *) A budapesti kereskedelmi kamarának a kereskedelmi ministeriumhoz intézett előterjesztése, melyot jogi jelentőségénél fogva egész terjedelmében közzé teszünk, — annálinkább, minthogy ezen intézmény fontosságát, reform szükségességét lapunk 1864. évi folyamában tüzetesen kifejtettük és indokoltuk. Szerk. Magyarországban ellenben a kereskedelmi jogszabályok e tekintetben még csak igen kezdetleges fokon állanak; mert törvényeink — .1) a kereskedelmi jegyzékek közzétételéuekjelentőségéről; 2) a czégek tartalmáról; 3) a régi és uj czégek megkülönböztetéséről; 4) a fióktelepek czégeiről és arról, mennyiben engedhető meg, netalán oly czég használása, mely nem felel meg az üzlet tényleges viszonyainak, valamint 5) az azok elleni eljárásról, kik jogtalanul élnek valamely czéggel, — eltekintve az 1840. XVIII. t. cz. 1. 41—43. §§ainak az emiitett 1) és 2) pontra vonatkozó és magában véve hiányos intézkedéseitől, — semminemű határozatot nem tartalmaznak. Egyedül az 1840. XVI. czikk 9. § a, és ugyanazon évi törv. XVII. czikk 4. §-a rendeli el a házassági szerződések bejegyzését — de nem közzétételét — az esetre, ha az illetők az azokon alapuló igényeinek, netalán kitörő csődnél a jobb osztályba való sorozását érvényesíteni akarják. E mellett nem hagyhatjuk említés nélkül az 1840. törv. XVI. czikk már 1-só §-ának ama helytelen megállapítását, melynek értelmében rendes kereskedőnek csak az tekintendő, ki kereskedelmi czégét bejegyezteti, és üzletéről rendes könyveket vezet. E szerint tehát a legjelentékenyebb kereskedési üzletfőnökét ezen feltételek nem teljesítése esetén— miután a törvény szerint kényszerbejegyzésnek helye nincsen — a kereskedői elnevezés meg nem illetné; míg más részről kis üzlettel bíró kereskedők is, hacsak nem tartoznak a házalók és vásárosok sorába (1840. XV. czikk, 2-ik r. 108. §-a és az 1840. XVI-ik czikk 22-ik §-a), azon esetre, ha czégeiket bejegyeztetik és könyveiket rendesen vezetik, törvényesen elismert kereskedőknek tekintendők. A magyar kereskedelmi törvények, a czégek és azok bejegyzését illető eme félszeg és hiányos, a kereskedői hitelt épen nem támogató határozatai, a magy. kir. udvari kanczelláriát az 1864-iki január 21-iki, 10,736 sz. alatt kelt leirat kibocsátására, *) a kereskedelmi czégek alakját, bejegyzését, változtatását és közzétételét és ezen cselekmény jogi következményeit illetőleg, indították, melynek tartalma az 1862. decz. 17-én Ausztriában életbelépett általános német kereskedelmi törvénykönyv némely czikkeivel, részint az azt életbeléptető rendelet némely §-aival lényegben megegyezik. — Ezáltal bizonyos egyformaság éretett el itt is amott is a czégek s egyéb kereskedelmi jogtermészetü tények bejegyzése, és a beiktatásból eredő jogkövetkezmények tekintetében. *) Lásd lapunk 1864. évi folyamának 11. számtit.