Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 7. szám - A kereskedelmi jegyzékek intézménye

26 Noha e rendeletek sok kívánni valót hagynak, mégis a kereskedelmi jegyzékek intézményének szabályozásában nagy haladást tanúsítanak, és tetemesen kiegészítik a törvény e tekintetbeni igen hiányos intézkedéseit, miáltal a magyar kereskedő világ hitele nem csak meg nem ingattatott, hanem lényegileg elósegittetett. Egészen a legújabb időig a magyar kereskedő osztály joggal azon véleményben volt, miszerint az udvari kanczellária fennidézett leirata, ha nem is mint törvény, de legalább mint rendelet jogerővel bír, mint az 1850-es évekből származott több császári királyi nyilt parancs ós a fennállott udvari kanczellária egyéb leiratai. Ezen rendelet megszüntetése vagy érvénytelenségéről eddigelé még nem volt szó, hisz a váltótörvényszékek még mindig ezen szabályrendelet értelmében vezetik a kereskedelmi jegyzékeket. A budapesti kereskedelmi kamarát tehát nagy mérvben meglepte, midőn tudomására jutott azon alapos hir, hogy egy concret esetben a m. kir. igazs. minister az udvari kanazellária többször nevezett rendeletét többé fenn nem állónak nyilvánitá. A kereskedelmi jegyzékek intézménye a kamara felfogása szerint — és azt valójában ugy kell felfognunk — az ujabb forgalmi életben igen fontos és jelentékeny egy szerepet játszik. E jegyzékből tudhat meg a kereskedő minden czéget, ismerheti meg a czégaláirást, a czimvezető nevét, a czégvezető aláírását, a bejegyzett kereskedelmi meghatalmazás megszorítását, minden kereskedői társulat czégét, annak tagjait, üzletvezetőit, annak feloszlását, a kereskedői csőd megnyitását stb. Ha tehát az udvari kanczellária fentebbi rendeletei alapján a váltótörvényszékeknél életbeléptetett és általok vezetett kereskedelmi jegyzékeknek semmi jogi jelentőség nem tulajdoníttatnék, ugy a kereskedői czégjegyzékbe helyzeti bizalom megrendittetnék, a személyi és kereskedői hitel-kezességi könyve megsemmisíttetnék ; — kérdésbe lennének vonva oly ügyletek, melyek a keresk. jegyzékbe való bizalommal köttettek meg; — lehetetlen volna ezentúl a kereskedelmi jegyzékbe iktatott tények alapján ügyletekbe bocsátkozni; a magyar kereskedői osztály megbízhatósága pedig aláásatnék. A kereskedelmi érdekek ilyetén félreismerését az alólirt kereskedelmi és iparkamara az igazságügyi ministerium részéről nem várta volna. A keresk. kamara, a kereskedelem és ipar érdekeinek képviselésére törvényesen hivatva, följogosítottnak, sőt kötelezettnek érezi magát, oly intézmény fönmaradása érdekében felszólalni, mely hivatva van a kereskedelmi és iparosztály számára, a kereskedelmi összeköttetések jogalapjait nyilvántartani és köztudomásra juttatni. Nagyon jól tudja ugyan a kamara, miszerint a czégügy és a kereskedelmi jegyzékek intézményének szabályozása csak a kereskedelmi törvénykönyv reformjával nyerheti általánosan kielégítő betetőzését, és hogy az a kereskedelmi törvénykönyv keretébe tartozik: tekintettel azonban arra, hogy a kereskedelmi jegyzéktk intézményének minél gyorsabb szabályozása az összes magyar kereskedelmi és iparosztályra nézve oly nagyjelentőségű, sőt, hogy az a kereskedői hitel tekintetében életkérdést képez: tekintettel továbbá arra, hogy az ujonan szervezett bíróságok az 1870-i IV. tvezk. 12. § a alapján és az igazságügyi minisztérium ama elvi határozata folytán, mely nekünk felszólalásra okot szolgáltatott, a czégügyet az 1871-i XXXI. trvezk. 27-ik pontja fonalán egyedül az 1840 i XVI. törvényczik szerint fogják kezelni: tekintettel végre arra, hogy a czégügyre vonatkozó fentebb idézett rendeletekben foglalt szibályok sem felelnek már meg teljesen a mai követelményeknek és elégtelenek is, és hogy az ebből keletkezett bajok már rég felköltók az óhajt ujabb határozott szabályok megállapítása után: a kamara azon sürgős kérelemre érzi magát indíttatva : hogy a kereskedelmi czégek intézményének szabályozása körül rendeletileg, vagy szükség esetében a törvényhozás utján mennél előbb a kellő intézkedések megtétessenek. Legfőbb itelöszeki döntvény. Lónyay Bernáth jogeset. (Folytatás.) A beadott s közlött felebbezések folytán a legfőbb Ítélőszék következő Ítéletet hozott: „Annak előrebocsátásával, ho<jy a pssti kir. itéló tábla fent idézett keletű és számú Ítéletének azon részei, melyek mindkét peres fél által, ugy az első, mind a másodbirósági Ítélet ellen benyújtott felebb'jzésekben tüzetesen nem nehezteltettek, — érintetlenül hagyatnak : ugyanazon ítéletnek felebbezett részei pontonként vétetnek vizsgálat alá, s ennek következtében 1- ör. A pesti kir. ítélő táblának Ítélete annyiban, mennyiben az első bírósági Ítélet I. II. és III. pontjaiban emiitett tarnóczi, eördarmai és homoki birtokra vonatkozván a 10. sz. a. csatolt okmány alapján felszámított 2000 rénes frt szerzési összeg felét felpereseknek meg nem ítélte, az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik — azzal, miszerint felperesek azon csak mostani felebbezésükben előadott kérelmének, hogy Eördarmán 19/32 úrbéri telek utáni kárpótlás is osztály tárgyává tétessék, sem lehetett helyt adni, mivel azt, hogy ez is a felosztandó hagyatékhoz tartoznék, bizonyítani a p?r során meg nem kísértették. 2- or. Szerednyén meg nem ítélt szőlő, valamint 3- or. A Matyóczon osztály tárgyául szinte meg nem itélt két majorsági zsellér tekintetében a pesti kir. ítélő táblának ítélete az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik. 4. A bátfai birtokot illetve, mindkét alsó bírósági Ítélet megváltoztatik, s alperes az e perben teljesített összeíráskor mindkét fél által osztály tárgyául elfogadott békéiken felül az ellenirathoz 50. sz. a. mellékelt összeirásban említett összes bátfai külbirtokból csak 35 holdat, továbbá ennek 1849 ik évi sept. hó 26-ától számítva megalapítandó haszonvételét és az ottani 22/8 úrbéri telek után járó kárpótlási tőke, s folyóvá tett kamatai aránylagos részét köteleztetik, azonban a nélkül, hogy az 52. sz. ellenirati csatolmány alapján követelt befektetési összeget felperesek neki megtéríteni tartoznának, osztály alá bocsátani, illetőleg fele részben felpereseknek kiadni; mert az 51. számú szerződés azt tanúsítja, hogy a bátfai birtok