Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 58. szám - A felebbezési jog s gyakorlata a mezei rendőri ügyekben. Vége

230 Mindezekből alaposan következtethető, hogy az 1840: • IX: t. cziknek csak a mezei rendőri ügyek sajátságos természetéből kifolyó s az anyagi jogra vonatkozó intézkedései maradtak s maradhattak érvényben s alkalmaztathatnak jelenleg a perrend életbelépte után is. Csakis ily értelmet lehet az Átm. Int. XIX. czikk első pontjának is tulajdonitanunk. Azonban e kérdés megoldása, nézetünk szerint, egészen más szempontok alá fog esni, ha de lege ferenda — leend szó. Mert akkor komoly megfontolás alá kerülend azon fontos codificationalis kérdés: váljon a felebbezhetési szabadság korlátlanul maradjon-e, vagy ezen joggyakorlata bizonyos határok közé szoritassék-e ? Ekkor tehát már nem kivételesen egyes — hanem az összes polgárjogi ügyek irányában kell, hogy a kérdés megoldassék és szabályoztassék. Jogeset. Szentes város s a Károlyi grófok közötti örök eladási, s illetéktelen kamatfizetési ügy. (Folytatás.) Felperes válaszát azon állítással fejezte be, mikép az alperesi érvek s vitatások olyanok melyekből legkevésbé sem következik, hogy felperes az ő niegkárosittatásával történt illetéktelen fizetést vissza nem követelhetné, hogy jelen per tárgya a Gr., H., alatti Ítéletekben foglaltakkal azonos lenne, hogy ezen követelésnél akar a C., alatti leirat, akár a Gr., és H., alatti határozatok, és nem per döntő Ítéletek, irányadók lehetnének, hogy az 1848. május 1-től 1855. deczember 15-ig és korántsem 1852. év végéig, mint a C, alattival alperesileg állíttatik: illetéktelenül fizetett kamatok visszaköveteléséhez, bárminő perújítás lenne szükséges, azon ügyletnél, hol a végrehajtás kérdésén tul még per nem is folyt. Alperes viszonválaszát beadni elmulasztván, felperes a jelen ügy Ítélet alá terjesztését kérelmezte. A megyei törvényszék 1870. márczius 1-ről 2158. sz. a. kelt ítéletével helyesebben pedig végzésével a felperesi keresetet leszállította, s felperest a költségekben elmarasztalta, — ügy érdemileg megállapítván, hogy a peres felek közt folyt végrehajtási ügyben, a felperes város a földtehermentesitési alapból, alperesek részére járult 182.578 frt 8'^ kr. kárpótlási összeg kamatait beszámíttatni kívánta s e kívánat, a megejtett tárgyalás alkalmával meg is vitattatott. A G., és H., alattiakban érdemleges ítélet hozatván, ott a kérdéses kamatoknak, felperes város javára be nem számithatása kimondatott. Mert jóllehet felperes város mostani keresete nem a végrehajtási ügy folyamán beszámíttatni kivánt 44,148 frt 21 kr. hanem 166.ISO frt 3iy2kr. összeg iránt indíttatott,minthogy mindazonáltal ezen most követelésben álló összeg a keresetlevélhez 22v. alatt mellékelt kimutatás szerint ugyanazon 182.578 frt 83/4 kr. kárpótlási tőke kamatait képezi, mely kárpótlási tőke kamatai fejében korábban csak 44,148 frt 21 krt. kivánt felperes város a maga javára beszámíttatni, s az 1848 májusl-től 1869. márczius 3l-ig 166.170 frt 31'/2 krra felszámított, és jelenleg követelésbe vett kamat összegben az 1848. május 1-tól 1853. márczius 2-ig 44,148 forint 21 krban felszámított kamat mennyiség is bent foglaltatik, — a Gr., és H, alatti Ítéletekkel pedig 44,148 frt 21 kr. kamatnak, felperes javára való beszámítása, nem a mennyiségre vagy a kamatozási időre, hanem magára a követelési jogra való tekintetből tagadtatott meg: látni való, hogy a jelen kereset — mint már érdemileg eldöntetett — per újítás nélkül fel nem eleveníthető. Ezen ítélet ellen beadott fellebbezvényben felperes kifejtette, mikép perújításnak helye az okon sem lehet, mert a követelést illetőleg a felek közi; per soha sem folyt, — nem létezett pert pedig megújítani lehetetlenség. Ezt az eljáró bíróság is tényleg elfogadta azon intézkedésében, hogy az ügy érdemére is behatva ítéletet hozott, — holott alaki hiánynál az érdem nem érintetik s a leszállítás végzésil g mondatik ki. — Többire kiemelte felperes, hogy a jelen követelés, mely illetéktelen, tehát tartozatlan fizetés alapján viszonti keresetet képez az alperesileg folytatolt végrehajtási ügygyei nem azonos, mint az a válaszban kifejtetett, előadta, mikép a Gr, és H., alatti nem is per döntő Ítéletekben a most érvényesített követelés, — mely különböző keresetről, külömböző időről, és külömböző mennyiségről szól, annál kevésbé döntetett el, mert az illetéktelen kamatok 1848. május 1-től 1855. deczember 15-ig és nem 1852. év végéig — mint az ítélet mondja — terjednek. Annak ellenében, pedig hogy a mostani kereset a végrehajtás folytán tartott tárgyalásnál meg nem vitathatott, hivatkozott azon okmányilag tanúsított tényre, hogy a tárgyalás 1869. július 21-én tartatott meg, mig a felperes igényét megállapító helytartósági 7-/. alatti jogérvényes intézmény, 1860. szeptember 11-én jött létre,—mi az állított megvita ás lehetőségét is kizárja. — És mennyiben alperesek mind ezen bizonyítékot nemcsak meg nem czáfolták, sőt az ellen tett felperesi tagadás valóságát, a viszonválasz beadásának elmulasztásával hallgatag beismerték, következik: hogy az Ítéletben kimondott perújítás már az okon sem foghat helyet, mert az előbb megtartott tárgyalás folytán létrejött Gr., és H., alatti határozatok, a viszonkövetelést később megállapító 7y. alatti intézményt nem is érinthették. Az erre kelt 1871. márczius 23-kán 10,814 ssámu kir. táblai végzés felperes város javára kimondotta, hogy jóllehet az •/. alatti alap egyezség folytán alperesek által megindított végrehajtási ügyben mostani felperes ott, mint — végrehajtást szenvedő, — a végrehajtási kérelem következtében megnyitott tárgyalás alkalmával Fés csatolmánya szerint, kifogásképen az 1848. év május l-től 1855. év márczius 2-ik napjáig esett kamatoknak mint alperesek által kétszeresen felvettek beszámítását, illetőleg kivánatát előterjesztvén, ez vita tárgyát képezte is, — tekintve azonban, hogy a felmutatott Gr., és H., alatti királyi és hétszemélyes táblai határozatok ítéletet nem tartalmazván, per folytatására nem mutathatnak 5 hogy jelen követelés, a fentebb érintett időszakon jóval túlterjedő időről és tetemesebb összeget tárgyaz, s igy perujitás szüksége fenn nem forog, — ezeknélfogva az eljáró tszéknek felperes keresetét leszállító Ítélete feloldatik, s az ügynek érdemleges elintézésére utasittatik. Ezen kir. táblai végzés ellen alperesek felebbezést j adván be, arra a kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék,