Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 58. szám - A felebbezési jog s gyakorlata a mezei rendőri ügyekben. Vége

Pest, 1872. péntek jul. 26. 58. szam. Tizennegyedik évfolyam. TÖRVEVISZEKI CSARNOK, Vartaloni ; A felebbezési jog s gyakorlata. — Jogeset. — Serrlm. dciitv. A felebbezési jog s gyakorlata a mezei rendőri ügyekben. Y (Vége.) III. A mellett, hogy ezen tárgyat illetőleg a régi jogrendszer érvényben levőnek nem tekintethetik, fontos érvül szolgál az is,mikép ezen rendszer több alkatrészére nézve már is érvényen kivül helyeztetett a felebbezési eljárásban. Ervényen kivül van helyezve már azon szabálya, mely a birtokon belül s birtokon kivüli felebbezés megkülönböztetésén alapult; ugy az is, mely az első fokú felebbezés hatóságára vonatkozott. A felebbviteli biróságok tehát a legfőbb Ítélőszék által ugyanis, nem vonatott s vonatik az eddigi gyakorlat adatai szerint kétségbe, hogy ezen mezei rendőri ügyek az első bíróságtól az uj perrend behozatala folytán nem többé birtokon kivül hanem belül, — és nem is a megyei törvényszékekhez, vagy a birói hatáskörrel már nem is biró városi tanácsokhoz, hanem egyedül s egyenesen a kir. itélő táblához felebbezendők. És ezzel a mezei rendőri ügyekben a régi felebbviteli rendszer két lényeges iránypontban már tényleg, gyakorlatilag változtatást szenvedett a felsőbb biróságok közreműködésével. Ha azonban az 1840: IX. t. czikk érvényessége ezen két irány elvre nézve megszüntetettnek elismertetik, illetőleg tényleg kiff-jeztetik, gyakoroltatik; ha tehát a pesti kir. itélő tábla a kisebb rendőri ügyekben is a másod fokú bíráskodást a legújabb korszakban is akadálytalanul gyakorolta s gyakorolja folytonosan, — akkor igen nagy következetlenségre vezetne azon nézet, mely^szerint a kir. itélő tábla ebbeli ítéletei felebbezhetőségére nézve már nem a jelen perrrendtartás, hanem az érintett 1840: IX. t. cz. (különben megszüntetett) 5. § sa legyen alkalmazandó. Következetlenséget emiitettünk a fentebb kifejtett ellentéteken kivül, azért is, minthogy a kir. táblának felebbviteli biráskodása a mezei rendőri ügyekben is jelenleg nem az 1840: IX. t. cz. 5. §-sán, hanem egyedül a perrend 3. §-sán alapszik. Hozzájárulván, mikép azon nézet a fölebbezhetőségie nézve nem is az 5. §. szószerinti szövegén alapszik, hanem csak az abból levont következéseken; tehát világos törvényszabályok ellenében puszta okoskodásokon. Ezen nézetnek, mely a felebbezhetőségre nézve az 1840: 9. t. cz. 5. §-sán alapszik— védői az igazs. minisztérium 1869 márczius 30-kán kelt átmeneti rendelet XIX. czikk 1. pontjára hivatkoznak. Ezen szakaszt fentebb — az első czikkben már idéztük, és kiemeltük azon kételyeket, melyek jelen kérdésre nézve annak szerkezetéből, fogalmazásából keletkeznek. De ezt mellőzve, s azon szakaszt bármikép tekintve, nehezen lehet elvitatható mikép az elegendő tátu pontot a régi felebbviteli rendszer érvényének begyőzésére nem nyújthat ; miután azon felhatalmazás, melyet az országgyülésaz átmeneti intézkedések czéljából az igazs. minisztériumnak adott, nem jogosíthatta fel ezen minisztériumot arra, hogy a perrendtartásnak fent kiemelt irányelveitől eltérőleg rendelkezhessék, oly j erekre nézve, melyek a perrendtartásban nyilvánosan az abban, s azáltal szabályozott sommás eljárás alá soroltattak. — Ennélfogva nem is feltételezhető, nem vélelmezhető, hogy az igazs. miniszter oly értelmet tulajdonított volna azon idézett első ; pontnak, mely azt a törvényhozással, illetőleg az ezáltal \ alkotott perrend szabályaival ellentétbe hozhatá. Ez sem ! az alkot mányosság, sem a felelősség elvével összeegyez j tethető nem lenne. De vannak még több más fontos tekintetek is, melyek ellentétben a régi joggal, az uj perrend szerinti felebbezési rendszer mellett harczolnak. Hyen nevezetesen az egy szakba vágó törvények s szabályok minél nagyobb öszhangzása, illetőleg ily öszhangzásba való hozatala. E végett szükséges az is, hogy az ellentéteseknek mutatkozó törvények és szabályok értelmezése mindig akkép eszközöltessék, hogy azáltnl az öszhangzatosság, egyöntetűség előmozditassék. M e r t az ellenkező eljárás s gyakorlat a jogbiztosságot nem kevéssé koczkáztatja, s a törvénykezésben nem csekély zavarokra vezet. Hivatkozás történik az ellenkező nézet támogatásául az igazságszolgáltatás gyorsaságára is, melynek nagy fontossága kétségtelenül mindenki által kell, hogy elismertessék — főleg a hitel érdekében. De a mellett hogy a gyorsaság mellett a bíráskodás alapossága is hasonló mérvadó irányelv, melynek egyik biztositékául pedig a felebbviteli rendszer szolgál; e mellett nem kell feledni mikép a gyorsaság érdekének nagy fokon elégtétetett már azáltal, hogy a két egyenlő ítéletnél a végrehajtás foganatosítható, — miután épen a végrehajtás teljesítése az, mi a felek fő érdekét képezi. Ha pedig két különböző itélet forog fenn, ekkor a további felebbvitelt kizárni ujabbi törvényhozásunk nyilván kifejezett szándékával épen úgy ellenkeznék mint összes törvénykezési jogrendszerünkkel.