Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 57. szám - A felebbezési jog s gyakorlata a mezei rendőri ügyekben. 2. [r.]

228 rések keresetlevelükben különböző tárgyakat kölönböző jogalapon igényelvén, a mennyiben ilynemű kereset a perr. 66. s 67. §§-ra nem alapitható s Ítélet alapjául nem vehető, az mint halmozott és törvényben nem gyökeredző leszállítandó volt." Ez ellen felperesek sem. panaszszal éltek, semmisnek vitatván főleg azon indokát mintha keresetük halmozott lenne, különböző tárgyakat különböző jogalapon követelvén mert a 66. §. megengedi több követelésnek egy keresetlevélbeni összefoglalhatását, mi jelen esetben annálinkább érvényes, mert felperesek követel 'sének ugyanazon jogalapja van, hasonnemű jogügyletből erednek s mindenikére illetékes a tszék. Semmisnek állítják a végzést a 297. §. 15. p. alapján is, mert e. r. alperest képviselő ügyvéd meghatalmazás nélkül járt el, és mert igénykereseteknél a perköltségekre nézve nem a 251. §. hanem a 469. az irányadó. A Semmitőszé k a panaszolt végzést megsemmisítette s a kir. törvényszéket felpereseknek egy keresetlevélben beadott követeléseiknek érdemleges tárgyalására s elintézésére utasította; „Mert felperesek igény keresete ugyazon egy végrehajtás alkalmával lefoglalt —habár különböző tárgyak iránt inditatván, s ugyanazon egy ügyvéd által egy érdekben képviseltetvén; — tekintve, hogy az ilyetén követelések a perr. 468. §. értelmében különben is együttesen tárgyalandók s elintézendők, —• s a perr. 66. §-sa több hasonnemű követeléseknek összefoglalását úgyis megengedné — az eljárt tszék akkor, midőn felperesek keresetét ez okból leszállította, a törvény engedélye ellen cselekedett, miért végzése a 297. §. I. pontja értelmében megsemmisítendő volt." (1872. június 13—6305. sz. a.) Kir. leirat a magyar határőrvidék szervezése iránt. (Vég e.) 19. §. A bánáti határőrvidéki és titeli zászlóalji terület lakosainak teljes és minden megszorítás nélküli tulajdonjoga épségben tartatik azon földekre és fekvőségekre nézve, melyeket a határőrvidékre nézve fenálló törvények alapján szereztek, és a melyek a telekkönyvekben, mint tulajdonuk, nevükre be vannak kebelezve. Ezen szabály érvényes egyes személyek, családok, határőrházközösségek, valamint egyházi és világi testületek földbirtokát és fekvőségét illetőleg. Minélfogva mindezen osztályok föld- és fekvőségbeli tulajdonuknak, valamint egyéb erre vonatkozó jogaiknak háboritlan élvezetében maradnak. 20. §. Ezen földbirtokoktól és fekvőségektől, valamint a mostani határőrvidék területén későbbi szerzeményektől nem lehet és nem szabad a határörökre soha és semmi szin alatt bármi néven nevezendő föld- vagy munkaváltságot, illetőleg kárpótlást rón azon robotért (Natural Arbeitslast), mely ezek előtt ezen földbirtokokat terhelte. Hasonlókép mentesek maradnak minden pótléktól a magyar íoldtehermentesitési alap részére. A közmunkák azonban ugyanazon mérvben teljesitendők, mint azok Magyarországra nézve átalában meg vannak állapitva. 21. §. Az erdei szolgalmak megváltásának keresztülviteléig, mely az általunk 1871. június 8-kán a katonai határőrvidék részére kiadott törvény alapján a határőrvidéki államerdők fele részének kihasitása és a szolgalomra jogosítottak tulajdonába leendő átadása által fog eszközöltetni, — az erdei szolgalmi jogok jelenlegi mérve fentartatik és a jogosítottaknak egész terjedelmében biztosíttatik. 22. §. Azon adományok, melyekkel eddig a katonai kincstár, közhasznú intézetek, iskolák vagy kórházak fen tartásához; járult további intézkedésig és legalább még három éven át hasonló czélokra és a magyar pénzügy rovására ki fognak szolgáltatni. 23. §. Minden vallási, iskolai, alapitványi, egyházi kórházi, szegényházi, segélyzési, szépite3Í egyleti és minden egyéb bármi néven nevezendő községi vagy társasági alap, melyet egyes község vagy egyes járások községei közösen birnak, továbbá minden egyéb községi vagyon, valamint ezeknek minden háborgatástól ment önkormányzata, de az állam főfelügyeleti és ellenőrzési jogának feutartásával örök időkre a rendeltetésükre vonatkozó határozatok értelmében biztosittatik. 24. §. Mindazon esaládoknak, melyek nemesi oklevéllel birnak, ennélfogva nemesi állásukat és nemességüknek fokát ki tudják mutatni, nemesi jogaik elismertetnek és biztosittatnak, melyekkel magyar koronánk országaiban a nemesi családok birnak. 25. Mindazon kötelezettségek, melyeket a katonai kincstár szerződések folytán harmadik személyek irányában vállalt, ugy minden jog, mely ily szerződésekből a katonai kincstárt illeti, a magyar kormányra száll, a mennyiben a szerződési tárgyak nem vonatkoznak a határőrcsapatok katonai szükségleteire. 26. §. A kegyúri jogra, vaiamint az adományozási jog gyakorlatára vonatkozólag róm. katholikus, vagy görög kath. plébániák betöltésénél a magyar közoktatási és vallásügyi miniszter fog az iránti javaslatokat az illető püspökmegyei hivatalokkal való előleges egyetértés után, elhatározás végett hozzánk terjeszteni. 27. §. A magyar határőrvidék polgárosításának keresztülvitelével császári és királyi biztos fog megbízatni, ki közvetlen a magyar minisztérium alatt álland. A temesvári katonai parancsnokságnál alkalmazott politikai közigazgatási személyzet a polgárositás teljes keresztülviteléig az emiitett cs. kir. biztos alatt fog működni. 35. §. Ezen leirat keresztülvitelével magyar ministeriumunkat bízzuk meg. Bécs, 1872. június 9-én. Ferencz József, s. k. Gróf Lónyay Menyhért, s. k, Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Elő fizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt., fél évre 4 frt negyedévre 2 frt. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: belváros, kalap-utcza 11-ik sz. a. 2-ik em. balra. Pesten, 1872. Nyomatott K ocsi Sándor saját nyomdájában, Sándor-utcza, 13. sz. a.