Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 46. szám - A részvénytársasági törvény alkotásának kérdéséhez

182 Abból, hogy a forgalom szabadságának elvét magában véve tiszteletben tartsuk, okvetlenül még nem következik, miszerint az államtol az elkeriilhetlenül szükségelt s a törvényes uton való beavatkozás jogát megtagadjuk. A részvénytársaságnak oly sajátságai vannak, melyek a törvényhozót teljesen följogosítják arra, hogy azo kat szigorúan alkalmazott elvek uralma alá helyezze, így például a társaság nevében nem magok a részvényesek hanem azok képviselői megbízottjai működnek és intézkednek, kik ismét nem kezeskednek a társaság adósságaiért; továbbá nem kezeskedik egyátalán egyes phisikai személy egész vagyonával a lársaság által vállalt kötelességei tekintetében; és ha a társulat csőd alá jut; senkit sem ér a megbukottat különben sújtó becstelenség sat. A részvénytár sula t-ü gyre vonatkozó törvényalkotásnál tehát a törvényhozás főfeladata abban fog állani, hogy a részvénytársaságok jogi termrszetének és közgazdászati jelentőségének megfelelő oly határozványokat léptessen életbe, melyek helyettesíteni és pótolni képesek azon gondoskodást, mely az állam részéről eddig az egyes alapszabályok megvizsgálása és jóváhagyása által vétetett czélba a végett, hogy a közönség a rászedés és megcsalástól megőriztessék. Az eddigi óvó intézkedések helyébe egyszer-mindenkorra mérvadó normativ szabályoknak kell lépniök, melyek a társulatnak részint alapítására, részint igazgatására vonatkoznak. Már ez a rövid fejtegetés tán némi támpontot nyújt annak megítélésére, hogy a válaszadás illetőleg véleményezés végett hozzám utasított következő kérdés: „Ha a harmadik magyar jogászgyülés elfogadná a második jogászgyülésről fenmaradt azon inditványt,bogy a részvény társulatok alakításához az állam engedélye nem szükségeltetik : váljon a részvénytársulatok bejegyzése és ennek közzététele egy e czélra külön felállítandó közigazgatási hatóság (oífice of register), vagy pedig a kereskedelmi ügyekben bíráskodásra hivatott rendes törvényszékek által volna-e eszközlendő?" — hibásan van •< föltéve; mert az így szövegezett kérdésből azt a követ- ' keztetést lehetne vonni, hogy a részvénytársulat bejegyzé- j se (helyesebben mondva „a társulati szerződés bejegyzé- ' se") és a bejegyzés közzététele egy a törvényhozás ré- J széről erre hivatott közeg által már elegendő az álla- | mi jóváhagyás teljes pótlásra. Ez azonban nem áll. Mert 1 még azokban az országokban is, hol az állami jóváhagyás rendszere fennállott, vagy még most is fennáll,a jóváhagyás kieszközlésén kívül még az alapszabályok be- • jegyzése és közzététele is megkívántatik. így például Francziaországban, mielőtt az 1863 évi ' május 23-ki „Loi sur les sociétés" czimü törvény hoza- I tott, mely az anonymel társulatokra (részvény társulat),'néz- j ve az állam általi jóváhagyást megszüntette az állam jóvá- | hagyását az alapszabályokkal együtt (Pacted' association) I acod de commerce 45 szakasza értelmében a keresk. törvényszék helyiségén való kifüggesztés által közzé kellett tenni. A ált. német kereskedelmi törvénykönyv a részvénytársulatok alakitását illetőleg szintén elfogadta és magáévá i tette a bejegyzés és közzététel elvét oly módon, hogy az alapszabályok és az állami jóváhagyás hacsak ez utóbbi az illető ország törvényes szabványainak értelmében nem szükségeltetnék — a kereskedelmi lajstromba bejegyeztessék és kivonatban közzététessék, és hogy a részvénytársaság mint ilyen kereskedelmi lajstromba való bevezetés előtt nem létezőnek tekintendő (210. 211-dik szak.) Más törvények az alapszabályoknak és illetőleg az állami jóváhagyási okiratnak a kereskedelmi lajstromba való bevezetését és legalább kivonatban a hírlapok utjáni közzételét követelik, például a spanyol kereskedelmi törvénykönyv (295. szakasz) a portugál (540. szak.) A bejegyzés és közzététel elvét azonban legtökéletesebben a hollandi keresk. törvénykönyv 38. czikke vitte keresztül. Ezen czikk ngyauis nemcsak azt határozza, üogy az alapszabályok a kir. jóváhagyási okirattal együtt az e czélra rendelt nyilvános lajstromba iktattassanak és a hivatalos napilap által közzététessenek, hanem egyúttal azt is elrendeli, hogy az anonyme társulat alapítása a nem hivatalos hírlapokban is kihirdettessék és pedig hivatkozással a hivatalos lap azon számára, melyben az alapszabályok ki vannak nyomatva. (Vége következik.) Semmitöszéki döntvények. A Semmitőszék teljes tanácsüléséből s döntvénykönyvéből. A kisajátítási 1865. 55. törvény 58. 59§§-sai szerint a kisajátítási eljárás alatt jogorvoslatnak helye éppen nem lévén, és csak semmiségi panasz engedtetvén meg a véghalározat ellen — a semmiségi panasz beadása tekintetéből szorgalmazott igazolás kivételével, más esetekben igazolásnak nincsen helye. A m. keleti vasút társulat jogesetének befejezése. Mint lapunk előbbi számában közöltük, ezen vasút társulat képviselője a decz. 6.-ki határnapon a tárgyalásra megjelenvén, igazolási kérvényt adott be, melyet a tszék 1871. deczember 19-kén 5813. szám a. kelt végzéssel hivatalból visszautasította. Ez ellen issemm. panasz adatott be a társulat részéről, mert a kisajátítási eljárás, mihelyt közigazgatási uton az egyesség nem sikerült s az ügy a kártalanítási eljárás végett a tszékhez áttétetett, peressé vált. Az, hogy rendes vagy rendkívüli peres eljárás-e, az eljárási szabályokon nem változtat, tehát a perrend szabályai követendők, a mennyiben a kisaj. törvény különintézkedést nem tartalmaz. Annak 59. 69. §§ sai pedig világosan a perrend szabályaira hivatkoznak s a felmerült peres kérdéseket a perrend szerint s jegyzőkönyvi tárgyalással rendelik elintéztetni. Minthogy pedig a perrend 306. §-ként elmulasztott katárnap miatt igazolásnak van helye, ezt a kisajátítási eljárásban is meg kell engedni. — A kisaj. törvény 55 §-a helytelenül alkalmaztatott, mert az csak a semm. panaszokra vonatkozik, megengedvén azokat, midőn a biróság eljárása miatt emeltetik panasz ; mig jelen esetben nem a biró, hanem fél mulasztás forog fenn s utóbbi orvoslása kérelmeztetik. Ez pedig nem Sem.panaszszal, hanem csak igazolással elérhető.