Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 45. szám - Észrevetelek a becstelenitési per tárgyában 2. [r.]

179 kielégítésig járó 6°/0 kamatot alpere9 társaság tizenöt nap alatti végrehajtás terhe mellett lefizetni köteles. Indokok: A másod-biróság Ítélete a mennyiben az elsülyedt malom és gabona értéke becslő eskütől feltételezetten felperesnek megítéltetett, a 117 for. utánjárási költség iránti kereseti kérelemnek pedig hely nem adatott, valamint a perköltségre vonatkozó részében felhozott és felhívott indokaiból helybenhagyandó volt annálinkább, mert habár a 1. 7. és 10. sz. a. alperes által felhívott, és az eljáró városi tszék által kihallgattatni rendelt tanuk, a nélkül, hogy alperes ettől elállott volna, kihallgatva nem lettek, ezen körülmény még is a felebbezett ítéletek feloldására alapul azért nem tekintethetett, mert ha az 1. sz. a. Ernst Mihály igazolná is a kérdéses hajónak előzőleg korhadt állapotát — vallomása még is, miután az E. alatti felperesi tanú előadása szerint, az elsüllyedés idejében legalább annyit ért mint mennyi e czimen a kereset levélben kitétetik — figyelembe a nélkül sem jöhetne, mert a 7. sz. bizonyítvány szerint, ha annak tartalma valónak bizonyulna is, alperes társaság ügynöke a kárát jelentő felperesnek csak tanácsot nem pedig malma megtérítéséhez segítséget adott, mert Vidovics Jánosra intézett 10. sz. a. kérdőpontok jelen per eldöntésére befolyással nem birnak. „Az időközi mulasztott haszon fejében végre felperesnek mindkét alsó birói Ítéletnek részben megváltoztatásával, feltételesen megalapított malom értek után a károsodás napjától járó 6°/0 kamat lett megítélve, mert felperes jogosan követelheti, hogy az alperes hibája által tőle elvont tárgynak a visszapótlásig járó hasznára nézve is kármentesittessék; mely kárpótlás azonban, miután a kár nem vétkes szándékkal okoztatott, a felperesileg nyilván tulcsigázottan és a malom értékével semmi arányban nem állólag felszámított naponkénti 10 írt helyett a feltételesen megítélt kár összeg törvényes kamataira volt szorítandó" (1872 máj. 13. — 2841 sz.) Semmitöszéki döntvények. A Semmitőszék teljes tanácsüléséből s döntvény könyvéből. „Tekintetbe, véve azon körülményi, hogy a perrend 522 —524 és 525 §§-<n értelmében a holttá nyilvánítási eljárás, tétessék az a há zasságra lépés, vagy örökösödés czéljából folyamatba, egyiránt a perrend szabályai szerint történik, eszabályok szerint eljárni pedig egyedül a polgári bíróságok kötelesek ; és más részt tekintetbe véve, hogy a perrend 40. § értelmében a házassági elvállást czélzó holttá nyilvánitási eljárásra a perrend 36 §-ban emiitett házasságból származó perekre illetékes, vagyis a polg bíróságok hivatvák — az eltűnt személy holtnak nyilvánítása — történjék az uj házasságkötés vagy örökösödés czéljából, az eltűnt személy vallására való tekintet nélkül egyiránt a polgári bíróságok hatásköré be tartozik.11 Ezen a május 29-iki teljes tanácsülésben megalapított elv, a következő bizonyos jogeset elófordultával felmerült kérdés folytán nyilváníttatott; t. i. „Váljon a r. katholikus eltűnt személy holtnak nyilvánítása, uj házasságkötés czéljából a polg. törvényszék, vagy a szentszék hatáskörébe tartozik-e ? A jogeset következő. Stojanov PéternéférjeStojanovits Péterholttá nyilvánítási ügyét miután katona volt, a temesvári katonai törvényszéknél tette folyamatba, mely által 1871 máj. 16. kelt ítélettel a holttá nyilvánítás s a házassági kötelék feloldása kimondatott. Az ügy a bécsi felebbviteli hatósághoz terjesztetve, ez azt átvizsgálás végett a csanádi püspökség szentszékéhez leküldötte, mely 1871 jnlius 6-kán 273 sz. ítéletével St. Pétert holtnak s nejét St. Máriát özvegyket kimondotta.— További eljárásban az iratok az igazs. minisztériumhoz terjesztettek, mely azokat kellő intézkedés végett a legfőbb Itélőszékhez — ez pedig hivatalból észlelt, semra. eset alapján a Semmitőszékhez tette át. A Semmitőszék további kellő intézkedés végett azon értesitéssel küldötte vissza, miszerint a Semmitőszék tekintetbevéve azon körülményt, hogy a pen\ 522. 523. 524. 525 §§. értelmében a holttá nyilvánitási eljárás, tétessék az uj házasság kötés, vagy örökösödés czéljából, egyiránt a perrend szabályai szerint történik; eszabályok szerint eljárni pedig csak a polgári bíróságok kötelesek ; de másrész tekintetbe véve azt is, hogy a perr. 40 §. értelmében a házassági végelválást, czélzó holttányilvánítási eljárásra, a perr. 36 §-ban emiitett-házassági viszonyból származott perekre illetékes vagyis a polgári bíróságok hivatvák — a fenforgó ügyben a szentszék 1871 jul. 6. 273 sz. a. illetéktelen hozott ítéletének mellőzésével a polg. bíróság illetékességét mepalapitotta." (1872 május 29. — 5407 sz.) A kisajátítási 1865. 55. törvény 58.59§§-sai szerint a kisajátítási eljárás alatt jogorvoslatnak helye éppen nem lévén, és csak semmissgi panasz engedtetvén meg a véghalározat ellen — a semmiségi panasz beadása tekintetéből szorgalmazott igazolás kivételével, más esetekben igazolásnak nincsen helye. Ezen a f. év május 23-ki teljes tanácsülésben megalapi tott döntvény magyarázatára szolgáljanak a következők. A m. keleti vasút társaság — báró Bánffy Dániel és Szantner Lajos ellen Alsó Fehérmegye nagy enyedi tszéke előtt kisajátítási ügyet tett folyamatba, mely iránti dec. 6-kán kezdett s dec. 8-kán — a társulat megjelenése nélkül befejezett eljárásban a tszék 1871 dec. 16. 5759 sz. a. határozatával a Karácsonfalva községében a vasúti kisajátitás tárgyául tett földbirtokoknak a vasút társulat tulajdoni birtokába leendő átadását kimondotta, — a társulatot pedig a földterületek s építmények kártalanítása fejében 24934 for. fizetésére kötelezte Bánfy részére, s 31439 frt fizetésére Szantnernak a becslési szakértők s tanuk dijait 329 írtban, tszéki bizottmány uti költségeit 42 írtban alapítván meg. A vasút társulat ez ellen dec. 25-kén 5915 sz. a. semm. panaszt adott be, mert az 1868. 55. t. cz, 7. fejezet eljárási — ugy a perrend szabályai is mellőztettek. Ugyanis bármi okból nem jelenhetett is meg panasztó a decz. 6-i tárgyalásra a tvszék nem lehetett jogosítva a fentebbi határozatot kiadni, miután igazolási kérés volt beadva, mi a határozat hozatalt meggátolja. — De ezen felül a kártalanítási eljárást bevezető dec. 6-i tárgyalásnak czélja a kisajátítási törvény VI. fej. 45. 52 §§ szerint, az egyesség megkísértése, ennek nem sikerültével becsüsök kinevezése s utasítása, a becsű teljesítésére pedig külön határnap tűzendő kii — A becsű teljesítésére panaszló meg nem idéztetett. — A tárgyalásróli elmaradásnak pedig csak az egyesség elmaradása, de nem lehetett az is eredménye, hogy a becsű nélküle foganatositassék. Erre az 45*