Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 42. szám - Észrevételek a vadászati törvényt illetőleg 2. [r.]

166 torvénytől eltérőleg értekezik, sőt a 42 § szerint az eljárást kihágásokra vonatkozó szabályok és gyakorlat szerint rendeli eszközöltetni, mely különleges eljárás, minthogy büntető perrendünk nincs, 9őt elavult régi törvényeink, a bűntény, vétség és kihágás fogalmát nem körülvonalozzák, hol legyen megállapitva, ki nem derithetém. Legfőbb itclöszcki döntvény. Az apa éleiében elhalt gyermek apja vagyonában tulajdonjoggal nem bírván, arról jogérvényesen nem is végrendelkezhetett. Ily végrendelet a törvényes öröködési jogot meg nem döntheti. A telekkönyvezés a törvényes öröködési jog ellenében nem érvényesíthető, ha a telekkönyvezés jogossága mellett erösebb jogczim fel nem hozatik. Székely Mária Hari Aronné — Seres Erzsébet Magyari Ferenczné elóbb férjezett ifj. Székely Kiss Jánosné ellen törvényes öröködési jogczimen néhai idősb Székely Kiss János hagyatékának birtokába leendő kibocsátatása iránt Kraszna megye volt tszéke előtt pert indított. A törvényszék következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik, a perköltségek kölcsönösen megszüntettetnek. Indokok: Felperes kereset levél ébenazt állítja, hogy az A. .[• alatti leltárban összeírt s a ktczeli 70. sz. telekjegyzőkönyben foglalt vagyonok, a néhai édes atya idősb Székely Kiss János hagyatékát képezvén, azok miután egyetlen testvére ifj. Székely K'ss János jelenlegi alperesnek első férje még atyja elhunyta előtt két évvel mag nélkül elhalálozott — örökösödési jogon ótet illetik; — alperes elleniratában azonban tagadván azon felperesi állítást, hogy a kérdés alatti vagyonok a néhai id. Székely János hagyatékát képeznék; — továbbá az általa 2. sz. fektetett telekk. kivonatból az tűnik ki, hogy azon vagyonok fele részben alperes — fele részben pedig ifj. Székely János tulajdonaként vanoak feljegyezve; „tekintve tehát, hogy id. Székely Ján. az állítólagos hibás telekkönyvezést sem fia ifj. Székely János, sem ennek felesége jelenlegi alperes ellenében, ki férjével közös tulajdonosul van bejegyezve, kiigazitatni nem lérte; — tekintve továbbá hogy alperes a 70 sz. telekkönyvben ifj. Székely János tulajdonát illető ingatlanokat az általa ; ellenirata mellé 3. ,|* alatt csatolt végrendeletnél fogva I birja, — felperest keresetével, miután alperes tagadása 1 ellenéber, keresotbeli állításait be nem bizonyította, hiva- ' tolt tanúinak mellőzésével el kellett utasítani; „felperesi tanuknak a D. a. kérdőpontokrai kihallgatása azért mellőztetett, mert azon kérdőponíokrai valló- i másokból, bárha kedvezők is leendettek volna felperesre ' nézve, azon felperesi állítás, hogy a kérdés alatti vagyonok a néhai idősb Székely János hagyatékát képeznék és ! esetleg a 3. sz. a. végrendelet hamis volta kidéi i heiő nem volna; ezen körülmények kiderítésére alkalmas kérdő pontokat pedig hivatalból szerkeszteni ezen biróság hatáskörén kivül esik. — A perköltségek közösen megszüntettek mert ki nem tűnik, hogy felkeres roszhiszemüleg perlekedett volna. — (1871. april 20. — 1834 sz. a.) Felperes fellebezése folytán a k i r. itélő Tábla következő Ítéletet hozott: Az első biróság Ítélete indokaiból s még azért is hagyatik helyben, mivel felperes az 1865 okt. 3. kelt végrendelet megerőtlenitését maga sem kérte, — ennek megtörténte előtt pedig a keresetnek helye nem volt. — (1871. augusztus 17. — 28437. sz. a.) Felperes a táblai itélet ellen beadott fellebbezését következőkre alapítja. Az elhalt szülék után a leszármazó örökös kétségtelen öröklési joggal bir vz elhajt szülék vagyonában és ezen öröklési jog a szülék halálával azonnal elő áll. Jelen esetben kétségtelen hogy felperes szülei belső és külső telket kaptak a jobbágy föld felszabadulása által; kétségtelen az is, hogy azok elhaltak, és hogy azok egyedüli életben levő leszármazó örökösük a felperes s így ez egyedül jogosított a hagyaték öröklésére. — Ezzel szemben alperes azt állítja, hogy a vagyon reá van telekköny vezve, hogy tehát ő a telekk. tulajdonos s hogy ő kereseti birtok egy részét első férjétől felperes fivérétől végrendelet utján Örökölte. — Felperes ezen állitások valóságát tagadta s az ellenkezőt tanukkal akarta bizonyítani' de az első biróság a tanukihalgatásnak helyt nem adott s igy felperest a törvényes bizonyithatástól elütő, te s ennek daczára indokaiban azt mondja, hogy felperes alperes tagadása ellenében nem bizonyított. Es igy a törvényes öröklési jog alperes kétségbevont aggályos okmányainak áldozatául esett. A táblai itélet indokaira megjegyeztetik, hogy a végrendelet érvénytelenítése iránt lépéseket nem tehetett, mert arról tudomása nem volt, de nem is lehetett, mert törv. kihird. nem volt s felperes azt csak a per során ismerte meg és akkor ezen egyetlen Írástudó tanú által kiállított végrendeletet azonnal kifogásolta, mint olyat mely mind bel mind küí kellékeire nézve érvénytelen s melyet csak az eljáró biróság emelt érvényre. — A 2. -j' alatti telekk. kivonatra megjegyzi, hogy a dologi biróság a téves — annálinkábbaroszhiszemü telekk. bejegyzést, ha az előtte felmerül s igazoltatik, — hivatva van kiigazítani; ennélfogva az ide irányzott tanú kihallgatást megtagadni nem kellett volna. A legfőbb ítélőszék ítélete következő: „Mindkét alsóbb bírósági itélet megváltoztatásával alperes tartozik az A. leltárban foglalt, idősb Székely Jáno« után maradt hagyatékot 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett felpe esnek birtokába boc-átani; felperes pedig tartozik 14 frtot 15 nap alatt különben végrehajtás terhe mellett alperesnek megfizetni, a perköltségekre nézve a királyi tábla ítélete helyben hagyatván. Indokok: „Az alperes által felperes öröködési joga az atya után kétségbe nem vonatik, de különben is az felperest törvényszerint megilleti. Alperes ennek ellenében jelen perben felmutatja a 3. sz. a. végrendeletet, továbbá hivatkozik a telekkönyvre. A mi a végrendeletet illeti, alperest férje után ezen végrendelet alapján tulajdonjog a kereseti hagyatékhoz azért nem illetheti meg, mert ezen egy kézzel irt s aláirt végrendelet hitelességét felperes a perben határozottan megtámadta, s alperes az ellenkezőre a persorán semmiféle bizonyítékot fel nem hozott; de különben is az atyja előtt két évvel előbb elhalt fia, az alperes férje, tulajdonjoggal az attya birtokára nézve uem bírt s igy arról jogérvényesen nemvégrendelkezhetett; azállitó-