Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 41. szám - Észrevételek a vadászati törvényt illetőleg

162 örököse pedig annak terheit ós nyert örökrésze erejéig viselni tartozik; „mert a járandós igok mennyisége is azok felszámítása ellen alperesnő kifogást nem tett; „mert végre alpares mint pervesztes fél a felperesi perköltségben a perrend 251. §. alapján marasztalandó volt. — Alperes a táblai ítélet ellen 1872 martius 5-kén fellebbezést adott be következő alapokon. Az evangelika egyházközség minden tagja annak patrónusa; s igy a mennyiben néhai Osztroluczky Imre az A. B. alatti meghivó leveleket aláirta, csak mint a választó egyházgyülés egyik tagja s a történtek tanúja irta alá a nélkül, hogy ezzel az egyház, vagy annak lelkésze s tanítója irányában meghatározott kötelezettséget vállalt volna. Az A. B. alatti meghivó levelekből, valamint a C. alatti Canonica visitatióból ilynemű kötelezettség ki nem tűnik, annál kevésbbé, mert az evang. egyházközség minden tagja, ugy a jogok gyakorlata, mint a terhek viselése tekintetében egyenlő, s az egyház nem jogosult egyik tagját nagyobb teher viselésére kötelezni, ki ezen terhet életében el nem ismerte, és a kinek tagadása ellenében az egyház nyolcz-tiz évig csak szenvedőleg viselte magát. — Alperes az .|* alatti átadási okmány szerint csak az ingóságokat örökölte, és az ingatlanok egy részét özvegységetartamára haszonélvezeti joggal kapta a hagyaéki terhek viselésére azonban a tulajdonlagosörökösök vannak kötelezve; és igy ha felperes követelése jogos volna is, annak nem alperes a kinek özvegysége megszűntével haszonélvezeti joga is elenyészett, hanem atulajdonilagos örökösök kötelesek megfelelni; sérelmes az Ítélet még azértis, mert alperes nem örökrésze arányáig, hanem annak egész erejéig marasztaltatott el. Sérelmes az Ítélet azon indoka is, mely szerint alperes a járandóság menynyisége és felszámítása ellen nem tett kifogást. A becslés ellen talán nem tett kifogást, de ezt feleslegessé tette az 1871. jan. 22-én felvett jegyzőkönyv, me\yben világosan foglaltatik: „felperesi egyház egyszersmind tartozik bebizonyítani, hogy csakugyan lekötelezte volna magát Osztroluczky Imre a keresetben kitett gabona, szalma, s széna mennyiségetévenkint változatlanul kiszolgáltatni." — továbbá az A. B. C. alatti másolatokból ki nem tűnik, hogy csakugyan Osztroluczky Imre lekötelezte volna magát a keresetben kitett gabna, széna, szalmamennyiséget évenként kiszolgáltatni. — Végül lényeges kérdést képez. Osztroluczky Imre lekötelezte-e magát azon gabona, széna szalma évenkinti kiszolgáltatására, örökösödés utján is és váljon egy harmadában ezen teher átment-e az alperesnőre? És igy ha a becslés alá eső tárgy mennyisége kifogásoltatott, annak pénzbeli értéke sem ismertetett el. A legfőbb ítélőszék következő ítéletet hozott: „tekintve, hogy alperes azt, miszerint jogelőde egész 1856 évig a kereseti kötelezettséget teljesítette, nem tagadta s hogy attól utóbb felmentetett volna nem bizo^ nyitja; — „tekintve hogy a hitelezőnek jogában áll az adós örökösei közül bármelyiket az örökhagyó tartozása végett kereset alá venni, s hogy az örökös öröksége erejéig ezen tartozásért mindig felelős; — ,,tekintve hogy az miszerint az örökös öröksége arányáig terheltessék az örökhagyó adósságainak viselésében, illetőleg hogy a többi örököstársak vállalták volna el az örökhagyó adósságának fizetését — nem a hitelező és a a beperelt örökös, hsnem maguk az örökösök közt elintézendő kérdés tárgyát képezi — „a pesti kir. tála ítélete ezen s az abban foglalt indokokból helyben hagyatik." (1872. april 29. — 2089. sz. a.) A zálogvisszavállási jog az ösis. pátens 21. $-a értelmében elenyészettnek veendő, ha az elzálogitás 1845 évben 21 évre történvén s a visszaváltási keresel 1869-ben inditatván meg, a zálogváltási jog a megszabott s hivatalból is megfigyelendő határidő alatt nem érvényesíttetett. Pap Miklós — Korondy János s István ellen Udvarhelyszék törvényszéke előtt egy szálogos belső telek birtokba kibocsátatása iránt pert indított. — Az e'zílogolás 1845 évben történt 21 évre, mi tehát 1866-ávb3n telt le. — és a kereset 1869 évi május 12-kén lett b3adva. — A törvényszék 1870. dec. 3. — 2003 sz. a. ítéletével felperest elutasította, s 20 frt perköltségben elmarasztalta következő i n d ok o k b ó 1: Eltekintve a mellékes körülmények megoldásától, felperes és e perben nem álló testvére a per tárgy kiválthatására nézve jogát, illetőleg keresetét kellő módon nem bizonyította, és pedig azért nem, mert tekintet nélkül arra, hogy alperesek jogezimük kimutatására perrendszerü helyes bizonyítékot ajánlottak fel, — a felperes alperesek azon állítása ellenében — hogy őmég 1865-ben, tehát a kiválthatási jog használása idejében a katonaságból hazabocsáttatott, a viszonválaszban bemutatott elóljárósági bizonyítvány ellenében, még egy szükségeltető periratot igénybe nem vett s az ellen bizonyítékot nem ajánlott; s ezenkívül felperes azt sem bizonyította, hogy néhai szülői hagyatéka reá átruháztatott; tehát perjoggal nem birván, — azonkívül p. t. k. 1475 §-ban körülirt jogkedvezményhez megkívántató távolléti viszonyt sem tüntetvén fel, — felperes mind alaki mind perjog, s elévülés szempontjából az 1853 máj. 29-kén kelt ősiségi pátens 21 czikke szerint keresetével elutasítandó volt." Felperes fellebbezése folytán — a marosvásárhelyi kir. tábla 1871 évi nov. 28. — 8962 sz. a. Ítéletével az e. bír. Ítéletet helyben hagyta — annak indokaiból. Felperes további fellebbezése következtében A legfőbb ítélőszék a kir. tábla ítéletét helyben hagyta; „mert a kereseti fékvőség elzálogiíása az 1845-ik évben kikötött 21 évre történvén, s ez idő 1866 letelvén, — a kereset pedig 1869 máj. 12-kén adatván be, felperes zálogvisszaváltási joga, a megszabott, és hivatalból is megfigyelendő határidő alatt nem gyakoroltatván — az ősiségi ny. parancs 21 §-sa értelmében — elenyészett, s ennélfogva a kereseti fekvőség birtokosa annak teljes tulajdonosául tekintendő." — (1872. május 1. — 2637 sz. a.)