Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 5. szám - A kir. ügyészek rendeltetése

Pest, 1872. kedden január 16. 5. szám. Tizennegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczcni, eperjesi és temesvári üg\ védegylet közlönye. Tartalom. A kir. ügyészek rendeltetése.— Legf. it. döntv. — Semm. dóntv. — Tczikkl87l: 31. t. életbeléptéről s Rend. a letétekről. X A kir. ügyészek rendeltetése/) Ma az év elsó napján életbe lépő bírósági szervezettel egyidejűleg életbe lép a királyi ügyészség intézménye is. A kir. ügyészség, mint a törvénykezési reformok egyik legkiválóbb mozzanata, — habár annak jellege az egykori tiszti közügyész functióiból épen nem ismeretlen is előttünk, lényegének összegét véve, mégis elannyira uj, hogy mielőtt az a törvény intentióinak megíeleló'leg a hazai közönség állal jogszolgáltatásunk egyik erős oszlopául elismertetnék : arra van utalva, hogy elébb működésének meggyőző hatásával keressen talajt — s verjen gyökeret a közvéleményben. Az 1871: XXXIII. t. cz., mely a kir. ügyészség felállításáról szól, sokkal átalánosabb, minthogy benne az intézmény lényegének körvonalainál egyebet találhatnánk. Büntető törvénykönyvünk, büntető eljárási szabályaink, melyek az ügyész teendőit szabatosan, gyakorlatilag kimutatnák, — nincsenek ; s ha vesszük azt, hogy maguk azon előrehaladottabb országok is , melyek ezen intézmény áldását, már hosszabb idő óba élvezik, annak hivatása iránt véglegesen megállapodva még korán sincsenek, — moudom, ha mindezen körülményeket tekintetbe vesszük : ugy nem fogja senki időnkivülinek tarthatni, ha én most hivataloskodásom első napján, a midőn önöket bajtársi szeretettel üdvözlöm, — vonatkozással a mellékelt utasításokra, egyúttal önök előtt a magyar kir ügyészség eszméje, hivatása és annak igazságszolgáltatás organismusában kijelelt teendői felett, nézeteimet nyilvánitom. A magyar kir. ügyészség működési köre, ugy mint azt az 1871: XXXII t. cz. megállapítja, lényegesen, sőt majdnem kizárólagosan a büntető törvénykezésre és eljárásra van szorítva. Ezen intézkedésében a törvénynek a magyar iurisprudenciában is azon elv jut teljes érvényesülésre, mely szerint az állam íőczéljának, a jogrendnek megvédésére, a jog megvalósítására mindenek előtt maga az állam van hivatva. Épen ezért nem ügyfél, nem is pusztán közvádló a magyar kir. ügyész, hanem az állam igazságszolgáltatásának oly önálló közege, tényezője, mely közvetlen az államtól nyert felhatalmazása folytán, a midón a bűnt és *) A magyarországi — pesti — kir. tábla területére kinevezett, kir. főügyésznek Kozma Sándor urnák a kir. ügyészek, hez intézett körrendelete — melyet készséggel egész terjedelmében közlünk. Szerk. büntetést üldözőbe veszi, — függetlenül, egyedül az anyagi igazság érdekében küzd és fáradozik. A magyar kir. ügyész, ezen feladatának megoldásához, kötelmeinek és jogosultságának alapját az 1871. XXXIII, t. cz. 17. §-ban találja. Ezen szakasz pontozataiban mindazon teendők jelezve vannak, melyek a büntettek nyomozása, az elővizsgálat szemmeltartása, a személyes jog védelme, a vád emelés és a jogorvoslatok igénybevétele körül a kir. ügyészre várakoznak. Fontos, alig kimeríthető mandátumok a büntető eljárásban mind, de a melyeket itt részletezni nem, hanem mint az ügyészi körre vonatkozókat, csak némely főbb vonásaikban érinthetek. A királyi ügyész egyik fő teendői közé tartozik a büntető eljárás kezdeményezése. Ez magában foglalja azon hivatást, mely szerint a kir. ügyész a feljelentéseket elfogadja, a szükséges felderítéseket eszközli, s ott, a hol indokolva látja, — az eljárást megindítja. Az ezen irányban teendő lépéseknél, a kötelességmulasztástól, a késedelmezéstól, mely az egész bűnügy törvényszerű elintézését eleve tönkre tenné, — épen ugy óvakodni fognak a kir. ügyész urak,1 mint a szükségtelen rémlátástól és a bünhajhászattól. A k. ügyész a feljelentések gomolyában óvatosan keresendi a szálak végeit, nyomoz, de nem üldöz s a meglelt ösvényen való továbbhaladást a törvény által hivatott bírósági közegnek engedi át. (1871. XXXIII. 21. §.) A büntető vizsgálat czélszerü eszközlésénéli közreműködés nem oly feladat, mely a magyar fenyítő perben ismeretlen volna. A lényeg ott van régibb táblai pereiukben, — uj csak a forma. Azonban e téren az államügyészség s a vizsgáló bíróság jogkörei, oly közel érintkeznek, hogy az összeütközés elkerülése végett, lehetetetlen már most nem figyelmeztetni a kir. ügyész urakat, hogy az illetéktelen beavatkozás vádjára, okot soha ne szolgáltassanak. Az 1871. XXXIII. t. cz. 19. 20. §§-ai kijelelik a határokat s azokban a vizsgálat ténye kizárólag a bíróságnak van fenntartva. A kir. ügyész tehát indítványában megjelelheti az adatokat, irányt mutathat a bírónak, azt figyelmezteti, — de nem kötelezheti s nem utasíthatja. A kir. ügyésznek ha nem is legfőbb, de mindenesetre egyik legkomolyabb kötelme: a közvádlói teendők. Most, a midőn még csak remélünk és várunk oly intézkedéseket, — melyek büntető eljárásunkban legalább némi egyöntetűséget hoznak,a közvádlói hivatásra vonatkozólag alig mondhatok egyebet néhány irányelvnél. 5