Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 5. szám - A kir. ügyészek rendeltetése

Szorítkozzanak önök vádbeszédeikben a vád megállapítására, kiegészítésére s a törvények alkalmazására. — De mellőzzék a szónoklat azon pompáját, mely a tárgyilagosság szűkebb határai közt soha meg nem fér; — azon pathoszt, mely visszaélve a fegyverek egyenlőtlenségével a vádlottat a győzelem kedveért dialectikájával összezúzza, meghurczolja. A kir. ügyész az állam képviseletében nem peres fél, a ki ellenesén minden áron diadalmaskodni akar, hanem közege azon erkölcsi hatalomnak, a mely igazságot kutat és követel. Szenvedély és érzelgősség megengedhető tán a védelemnek, — de a vád csak egyszerű, szabatos és komoly lehet. A mi a kir. ügyészség jellegét leginkább kifejezi, — az a kiváló szabadság a perorvoslatokkal való élésben. A törvény 17. §-a nyíltan kimondja, hogy az ügyész a vádló, a vádlott javára is felebbezhet. A törvény e néhány szóban az intézménynek egész eszméjét fejezi ki. Ha valaki a fentebb elmondottak után, még mindig kételkedett volna azon, hogy a kir. ügyész szemben a bírósággal és vádlottal nem ügyfél, hanem magának a jogszolgáltatásnak önálló' tényezője : azt bizton utalhatjuk az érintett szakaszra, mely a királyi ügyészt arra hivja fel, hogy minden magán érdektől, minden önző czéloktol szabadon, keresse az igazságot és legyen ó're a törvénynek. Mielőtt a magyar kir. ügyészség törvényes attribútumai felett,röviden szemlénket befejeznők, önként merül fel a kérdés, — váljon a törvényhozás akkor, a midőn ezen intézményt teremte, — annak hatáskörét csakis a fenyítő eljárásra akarta-e szorítani, vagy tán ezen felül azon hatalmi körrel is ellátta, — melynek talapzatán más müveit országokban ezen intézmény oly fényesen magasodik ki, az egyéb jogi institutiók tömegéből. Szerintem a törvényhozás számunkra csak az elsőbb emiitett szerény, de bizonynyal legfontosabb állást jelelte ki. Midó'n azonban már maga ez egy feladat is ily nagy és nehéz, csak üdvös lehet, ha az nincs mellékes feladatok által nehezítve, vagy czélja elérésében akadályozva. Ámde ha törvényhozásunk a törvénykezés közigazgatásának hatalmát, az összes törvénykezés szabályos menete feletti ellenó'rködést nem adta is az ügyészség kezeibe, jelelt ki mégis több oly teendőket a kir. ügyészek elé, melyek a szorosan vett büntető eljárás körén kivül esnek. A ministeri utasítás nevezetesen, határozottan meghagyja a kir. ügyészeknek, hogy a törvénykezési ügykezelésben mutatkozó szabálytalanságok miatt előterjesztést, ha kell, — feljelentést tegyenek. Ezen megbízás természetes folyománya az ügyészség fegyelmi ügyekre vonatkozó törvényben megirt hatáskörének. Ez egyike azon attribútumoknak, a melyet mig némelyek a legfényesebb tulajdonságul vallanak, mások ismét az intézmény sötét árnyoldalaként tekintenek. A magyar kir. ügyészség ez irányban való működésétől ne várjon soha dicsőítést, de ne feljen az ez oldalról jöhető ódiumtól se. Ha a kötelesség hü teljesítése nem vétethetik érdemül, ugy még kevésbbé lehet az megalázó. A ki a hibát, tévedést, a roszakaratot hivatásszerüleg ellenőrzi, vagy ha kell, annak megfékezésén nyíltan fáradozik; az nem a hatalom vak eszköze, hanem ellenkezőleg a hatalomali visszaélés legbiztosabb eszközének, a kémkedésnek megsemmitője. Nevezetes részét képezendi még önök hivatásának a hatósági l-örtönökrc való felügyelet. A felügyelet szó egyszerű értelme eléggé definiálja az ezen iránybani álláspontot. Ismerve hazai viszonyainkat, a kir. ügyészek figyelmét épen nem kívánom a még eléggé meg nem határozott filantróp elméletek magaslatai fele terelni, hogy azután szem elől tévesszük a gyakorlati szükségeket. A hatósági börtönöknél, a fogság tartama, a helyiségek minősége, az eszközök csekély volta mellett, nincs sem helye, sem ideje a theoreticus kísérleteknek. De a mely ügyész kivivandja azt, hogy a felügyelete alatti börtönökben rend,tisztaság uralkodjék ; a ki a íegyenczek egészséges élelmezését, a beteg ápolását, — a fegyenczeknek és vizsgálati foglyoknak nem, kor és erkölcsi fokozat szerinti elkülönítését, állandó reudszerképen keresztülviendi : az eleget tett — s hivatását becsülettel töltötte be. Végül nem mulaszthatom el, hogy az ügyész uraknak a kimutatások készitésében, különös figyelmet és pontosságot ne ajánljak. A nulla dies sine linea, — itt legfőbb tegitség. A statistika, ha nem szabatos, — semmi; ha pontotan készítik, valódi szövétneke a ku ató tudománynak. A lehetőleg gondoskodva van, — hogy a legújabb, legczélszerübb rovatminták adassanak az ügyészség rendelkezésére. Midőn e rovatok kitöltendők lesznek, bizonyosan szem előtt fogják tartani a kir. ügyész urak, hogy teljesítendő munkálatuknak az a rendeltetése, hogy a büntető jog, a börtönügy irodalmának s a törvényhozás ez irányban való alkotásainak szolgáltasson biztos alapokat. És most, midőn teendőink körvonalozását befejezem, engedjék meg önök, hogy egész átalánosságban némelyeket még mondhassak helyzetünk s állasunk jövendőjére nézve. Nehéz,felette nehéz a feladat, melylyel szemben állunk. Uj intézmények, még akkor is, ha létrejöttöket a közérzület rokonszenve előzte meg, — az elösmerést a köztiszteletet csak hosszabb idők során vívhatják ki. Ne táplálják önök a reményt, hogy azon ösvényen, melyre ma léptek, — nem fogják szintén ott találni mindazon rögöt, mindazon töviseket, melyek az úttörők lépéseit megnehezítik. Mindez ne csüggessze önöket. Ha majd a hivatal nehéz és járatlan utain a teendők súlyát még bizalmatlanság és a félreértések is nehezíteni fogják, gondoljanak arra, hogy önök egy epochalis átalakulás nagy müvéhez hi vatták fel munkásokul. Ne feledjék el, hogy ezen intézmény, mely önök által nyer életet, jelzője a többi, korszerű törvénykezési reformok eljövetelének. Nyerjenek erőt azon tudatból, hogy ezen institutióban már a modern állam eszméje nyilatkozik és hogy ezen intézményben van letéve záloga annak, hogy Magyarország is a jogállamok közé sorakozik. Ha van a feladat nehézségében, a hivatás kiváló voltában bátorító és fölemelő : ugy önök a lankadás per-