Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 40. szám - A végrehajtási költségek előlegezésének kérdéséhez

Szőllősy Ferencz, Szőllősy Megyesi Juli és Szőllősy Szerencsy Borbála — Lehotay István, János, Borbála, és Horváth Alajos mint kiskorú Lehotay József s Zsigmond jogfentartója ellen — Bereg mesye törvényszéke előtt végrendeleti örökösödés iránti pert indítottak. — Szó'llősy Ferencz s érdektársai mint néhai Szőllősy István és neje néhai Csomonyai Erzse házastársak végrendeleti örökösei léptek tel e részben követelésükkel azon házastársak által 1831 évben tett" közös végrendeletben nekik hagyományozott ingatlan vagyon felének kiadatása iránt — mely ingatlanság jelenleg is még néhai Csomonyi Erzse nevére van telekkönyvezve — de alperesek birtokában létezik — Csomonyi Erzsének 1861 évben tett külön végrendelete következtében. Ennek folytán felperesek az 1861. végrendelet félretételét is kérelmezik. A megyei törvényszók 1871 jun. 30. 2393. szítélettel a telek jköny vb. foglalt s néhai Cs. E. öz. Szöllösy Istvánná nevén álló ingatlanok fele részéhez felperesek tulajdonjogát megalapította s alpereseket azon birtoknak 15 nap alatti átadására kötelezte; ellenben felpereseket az ingóságok s időközi haszonvételek iránti keresetükkel elutasította, a perköltségeket kölcsönösen megszüntetvén s az ügyvédi dijakat saját feleik irányában 30 — 30 frtban megalapítván. „Indokok:l.A néhai Sz5llősy István és Csomonyi Erzse vagyonai a keresetlevélhez A. alatt csatolt 1831. aug. 6-kán kelt s általuk kölcsönösen aláirt végrendelettel két egyenlő részben, Szöllösy Ferencznek felperesek elődének, s Lehotay József s Borbálának alperesek elődeinek hagyatván s ezen javakban Csomonyi Erzsét csak mL"eZen"v&ghm£Íeí ífY&J - ^Jlftsy T^ván" éltében semmi változást nem szenvedett — ennek értelme ellenére az abbau foglalt javakat illetőleg a Szőllósy István halála után Csomonyi Erzse végrendelkezési képességgel nem birt. És ez okból a 3. sz. a. Csomonyi Erzse által tett végrendelet félretétele mellett — az A. alatti közös végrendeletben foglalt birtok felperesek javára fele részben anynyival inkább megítélendő volt, mert abban nyíltan mondatik: hogy Szőllősy Ferencz a neki hagyott javakat Csomony Erzse férjhezmenetele esetén azonnal vegye kezéhez — egyébbként azt Csomonyai Erzsébet éltéig használhatja. „2. Hogy Csomonyai Erzse Szőllősy halála után valamit szerzett volna, semmivel sem igazoltatik; de ha szerzett volna is, az A. közös végrendelet analógiája szerint, hol a férj saját vagyonait neje rokonaira is hagyta, és mert a szerzés alapját a férj vagyona képezte: az sem lett volna az A. közös végrendelet sérelme nélkül a köz osztály alól elvonható, s ezen kivül Tóth István tanú határozottan állítja, hogy Cs. Erzse özvegysége alatt semmit sem szerzett. Az A. végrendeletben foglalt javaknak pedig — annak létrejötte után avagy Szőllősy István halála után történt elcserélése eladása s más birtok szerzése, s azoknak évek folytában lett értékesbülése — özv. Cs. Erzsébet szerzeménye gyanánt éppen nem tekinthető. — Tehát Cs. Erzse semmit sem szerezvén s csakis haszonvevője levén a közös végrendeletben foglalt javaknak; az ezen birtokokat az ó kezén s használatában létező s nevére telekkönyvezett ingatlanok fele részét felperesek tulajdonául meg kellett ítélni. „3. De C3oinonyai Erzsének mint a birtok haszonve! vőjének az ingóságokat felhasználni jogában állván felpej rések azok iránti keresete rn-galapithaló nem volt. A haszoní vételek meg nem ítéltethettek mert alperesek roszhiszemii ! perlekedőknek nem tekinthetők." Ezen Ítélet ellen mind felperesek, mind alperesek felebbeznek. A királyi tábla 1871-dik évi november 22-én — 34437. sz. a. hozott ítélettel felpereseket keresetükkel elutasította. „Indokok: Felperesek a néhai Szőllősy István által 1831 évben nejével, Csomonyi Erzsével közösen tett A. 1 a. végrendelet alapján követelik a munkácsi 382 sz. telekkönyvben az elhunyt özvegynek jelenleg is nevén álló s ugyan ennek későbbi végrendelete alapján alperes kezein létező fekvőségek egyrészének tulajdouát, illetőleg i ezekbeni örökösödési jogukat, valamint az ingóságok felét ! is azon alapon, mivel a felhívott közö3 végrendeletben ha| gyományozott vagyon egy része eladatván — utóbb más ! vagyonok szereztettek, melyeket felperesek a közös végrendeletben felsorolt s nekik hagyományozott, utóbb pedig eladott fekvőségbk kiegészítéséül kívánnak tekinteni, miért is az özvegynek azokról tett utóbbi végrendeletét félretétetni kérik. „Tekintve, hogy végrendelkező Szőllósy István a közős végrendeletben foglalt vagyonoknak egynémely részét maga még életében eladta, a közö3 végrendelet csak annyiban vétethetik a hagyományok kiadásánál irányadóul, menyiben az egyik örökhagyó néhai Szőllősy István halála után azon hagyományozott javak még termé— ii— —0 -it-u, ..-^í,..^ mii/vc pétiig felperesek saját beismerésük szerint kielégitést már nyertek. Ellenben azon javakra nézve, melyek az örökhagyó által elidegenítettek (a nélkül, hogy az 1831-ben tett közös végrendelet érvéí nye egyóbb pontjaiban kifogás alá esnék) a hagyomány | megsemmisültnek tekinteudő é9 a később t. i. 1831-ki köj zös végrendelet után szerzettjavak azok kiegészítéséül nem i vehetők, mert ezen utóbb szerzett javakra nézve, vé°renJ delet nem létében, hazai törvényeink szerint az életben Í maradt házastárs öröködési joga állott elő; és igy a ké; sőbbi szerzeményekben Csomonyi Erzse részint mint közj szerző, részint mint hitvestárs örökösödvén— ezek felett a 3-dik szám alatti végrendeletben törvényesen végrendelj kezhetett." Felperesek ez ellen beadott fellebbezésükben ismét arra hivatkoznak, hogy a javak nem szerzemények, hanem az 1831-ki közös végrendeletben foglaltak kiegészítői — a tábla nem indokolván azt, hogy a később | szerzett javak a közös végrendelkezés idejében meg volt ! javak kiegészítéséül nem vehetők. Annak igazolására hivatkoznak 1-ör a tanú vallomásokra, melyek szerint Cs. Erzse mit sem szerzett; 2. A Csomonyi Erzse végrendelete 12 pontjára, hol ő maga mondja, hogy a munkácsi 382. sz. : telekkönyvben foglalt ingatlanok megszerezhetése végett | kénytelen volt eladni a közös végrendeletben felperesek; nek hagyományozott házat. És igy a 382 sz. telelek, birtok vagyongyarapodást nem idézvén elő. szerzeménynek | nem is tekinthető. — A kir. tábJa nézete szerint a hagyományozott javak tekintetében a végrendelet azonnal veszti hatályát, mihelyt azok állapotában, vagy természetében változás állt elő. Ez téves felfogás, mert az I R. 70. 4 §-a,