Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 40. szám - A végrehajtási költségek előlegezésének kérdéséhez

1872. Pest. kedd május 24. 40. szám. Tizennegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom Végreh községek. — Legf. itélősz. döntvény. — Somm. dőntv. X A végrehajtási költségek előlegezésének kérdé­séhez. Komárom Károly ügyvéd úrtól. (Biharból.) E szaklap f. évi 2ü-dik számában e czim alatt: „A végrehajtási költségek előlegezése* egyczikk jelent meg, melyben hivatkozással a váltóvégrehajtá­sok tárgyában 1869 évi april 8-kán kiadott magyar kir. igazságügy miniszteri rendelet 13. s 39. §§-aira, melyek tudniillik a váltói végrehajtásnak, azon esetben, midőn a fél a végrehajtási kérvényben világosan kijelentette, hogy magát képviseltetni nem szándékozik, vagy képviselteté­eére nézve a végrehajtási kérvényben nem nyilatkozott, valamint azon esetben is, ha képviselő kirendelését a bí­róságra bizta, — hivatalból, és pedig rövid zárt ha­táridő' alatt leendő foganatosítását rendelik, — azon kér­dést veti föl és fejtegeti czikkiró, hogy miután az idézett igazságügyminiszr. rend-let 42 §-sa szerint a legsúlyo­sabb felelet térne alatt Koieicscu. a nsgriwj**. .-ÍJ­végett megkeresett hatóságok és közegeik az e részben kiszabott rövid határidőket szorosan megtartani s a meg­bízásban pontosan eljárni; ellenkező esetben minden mu­lasztás, vagy halasztás által okozott kárt, avagy hátra­maradást a károsított félnek megtéríteni tartoznak: — á!l-e ezen szabványa a miniszt. rendeletnek, s alkalmaz­ható-e az itt kimondo'tfelelős-ég akkor is, midőn a félkér­vényében kijelentette ugyan, hogy magát a végrehajtásnál képviseltetni nem szándékozik, vagy ez iránt nem nyilat­kozott, vagy végre képviselő kirendelését a bíróságra biz­ta; de a költségeket, a fent idézett igazságügyminiszteri rendelet 13. §. második bekezdésében olvasható, ezen vi­lágos szavak ellenére .-avégrehajtásiköltségeket azonban a végrehajtató mindenik esetben ft. i.akár van képviselője, akar nincs, s akar nyilatkozott e részben a kérvényben, akár nem, valamint ha annak ki­rendelését a bíróságra bizta) előlegezni tartozik" — nem előlegezte? — s hogy tartozik-e a birói kikül­dött a végrehajtást ily esetben is, a kiszabott haláridő alatt hivatal ból foganatosítani? — Ezen véleményem szerint fontos, s úgy áthlában az ügykezelésre s igazságszolgáltatásra, miut különösen az ennek tagadhatlanul lényegét képező végrehajtásra nézve nagy horderejű kérdésre czikkiró — szerintem igen he­lyesen — „nem"-mel felel; indokolván véleményét egy­részt a törvény, illetőleg miniszt. reudeletnek a végrehaj­tási költségek mindenesetbeni előlegezését tárgyazó sza­kaszai világos szövegével, másrészt azon kétségtelen kö­rülnénynyel, miszerint a bírósági végrehajtók rendes fizetéssel ellátva nem lévén egyedül az általuk teljesitett | eljárás, végrehajtás, leltározás és kézbesítés után járó, mérsékelt dijak élvezetére vannak utaíva. s ezekből kény­telenek önmagokat és család jókat feltartani. Mely előadott s indokolt jognézetét czikkirónak ré­szemről teljesen correctnek és alaposnak találván, osztom azt nemcsak azért, mert a törvény jelesen a polg. per­rendt. 356. ugy az idézett miniszteri rendlet 13 §§. tisz­tán, világosan s minden kételyt s ellenmagyarázatot kizá­rólag rendelkeznek következő — fent már idézett — szavakban : — „a végrehajtató a végre­hajtási költséget, mindenik esetben előle­gezni tartozik, — melyekből józan észszel s logikai­lag más következtetést vonni nem lehe', mint azt, hogy a kiküldött végrehajtót csak akkor érhetné a többször hiva­tolt igazságügyin, rendelet 42 §-ában kimondott felelős­ség sulyja, ha a végrehajtást kérő a végrehajtási költsé­geket előlegezte s ez által a törvény s miniszteri ren­delet imént kifejezett kívánalmának eleget tett. — De osztom a fennebbi jognézetet még azon gyakorlati s figyelmet érdemlő indokból is, mert jelenben már nem bi­végreh aj tók teljesitik átalaban a végrehajtásodat,1" éYSi1 közegekről szóló intézmény pedig (1871 évi 51. tprv.cz.) jóval későbbi mind a polg. törv. rendtartásnál (1868 évi 54. t. cz.) mind váltóvégrehajtások tárgyában 1869 évi april 8. kiadott igazságügyminisz. rendeletnél. — S épen azért, miután a bírósági végrehajtók rendes fizetést nem húznak mégha más értelmezést megengedne is (mit. pedig nem enged) a végrehajtási költségek előlegezését rendelő törvény, valóban a legnagyobb méltánytalanságs úgyszólván anomália lenne azt az ujabb törvény által életbeléptetett birósági végrehajtói rendszernél is alkal­mazásba venni, vagyis a végrehajtókat a költségek előle­gezésének elmulasztása esetében is törvényszabta felelős­ség terhe alatti eljárá°ra kötelezni. Legfőbb itélöszéki döntvény. A végrendeleiben foglalt hagyományok kiadatása csak annyiban érvényesíthető, a mennyiben a hagyományozott javak az örökhagyó halála után még természetben megvannak. Azon a végrendeletben hagyományozott javakra nézve, me­lyek az örökhagyó által még éleiében elidegenitettek, a hagyo­mányozás megsemmisültnek tekintendő. Ezek kiegészítéséül nem szolgálhatnak azon javak, melyek a végrendelet után szereztetlek. Ezek felett végrendelet hiányában az életben maradt há­zastárs, közszerzöi — és hitestársi örökösödési jogánál fogva — törvényszerüleg végrendelkelhetik. 40

Next

/
Thumbnails
Contents