Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 33. szám - Néhány szó a szerződési jog tanáról

130 -elölt 1867 okt. 30. örökösödési keresétet inditottaknéhai Baur Katalin idősb Baur Ignáczné hagyatékára vonatkozólag. A keresetlevélben elóadatik mikép az örökhagyó Batír Katalin özv. Baur Ignáczné, tetemes, több mint tiz ezer forint értékű vagyonból első r. felperest, Bauer Annát csak 126 frtal látta el, a többi, 2-sod, 3-ad, 4-ed rendű felperesek szüleinek pedig kik gyermekei voltak, éppen semmit sem adott; mig ellenben fiainak József s Ignácznak (alpereseknek) kezeikre játszotta jóformán összes vagyonát, és pedig ingóságokon kivül, melyekben a közös anya elhaltával felperesek szinte nem részeltettek, a nagyobb értéket képviselő ingatlan javakat is azoknak ajándékozta, azok nevére telek könyveztette is, a 0. alatti átadási sajátkép ajándékozási okmány alapján, melyben t. i. az ingatlanok a fiukra átruháztatnak tulajdonjoggal,szinleg némi életjáradéki, s egyébb csekély értékű kötelezettségekkel, melyek azonban aránylag a vagyon értékéhez oly csekélyek, hogy az átruházás szorosan ajándékozásnak tekintendő. Ennélfogva hivatkozva az ország bir. Értek, anyagi részének 4. §-ra,mely szerint „az ajándékozási jog a leszármazó örökösök és életben lévő szüleik törvényes osztályrésze által van korlátolva" — kérik azon C. alatti szerződést mint olyant, mely a kétoldalú szerződés czimét csak szinleg viselve, csalárdság s hamissággal alkotva a fiuk érdekében egyenesen a többi leszármazó örökösök kijátszására irányult — • megsemmisitetni és törvényes osztályrészüket megállapita tni. Tárgyaláskor alperesek védveiket abban öszpontositották, hogy a hivatolt C. okmány két oldalú szerződésnek és nem ajándékozásnak tekín*©*ul&_; mp.rt abban a szülők ingatlanjaikat, melyekről mint szerzők szabadon rendelkezhettek, nem ingyen, tehát ajándékkép, hanem terhekkel ruházták át fiaikra — aonál inkább mert mint ilyen lett telekkönyvezve is, akkép t. i. hogy életfogytiglani haszonvétel lett a most is elö id. Baur Ignácz javára bekebelezve. A törvényszék a hagyaték becslését elrendelte, mely végzése mindkét felsőbb fórumon helyben hagyatván, azt foganatosította is. Időközben 2-od, 3-ad s 4-ed rendű felperesek alperesekkel kiegyezvén, a pertől visszaléptek. A tárgyalás befejeztetvén. A törvényszék 1871 márcz. 30-kán 701 sz. a. kelt ítéletével alpereseket elmarasztalta a keresetben, akkép, hogy a közös anya id. Baur Ignáczné hagyatékából elsőrendű felperest illető törvényes osztályrész becsértéke fejében ugyanazon felperesnek 354 frt. 16 kr. összeget kifizetni köteles — a perköltségek kölcsönösen megszüntetvén. — Indokok: A C. alatti okirat tekintve az abban alpereseknek átadott vagyonok tetemes értékét és az általuk viszont kötelezett szolgálatoknak aránylag csekély voltát, a midőn a földnek haszna a kötelezett tartást maga fedezi, — nem viszteher feltétele alatt történt két oldalú szerződésnek, hanem ajándékozásnak volt tekintendő, mely ajándékozási joga Baur Katalin közös anyának Baur Anna 1-ső r. felperes mint egyenes leszármazó örökösnek törvényes osztályrésze által az ország birói Ért. 4. §-sa szerint korlátolva levén, — miután a keresetlevél szerint az örökhagyót az E. alatti leltárban felvettvagyonoknak fele illette, felperesnek ezen vagyonok fele értékében! öröklési jr'ga, a törvényes osztályrész erejéig, megalapítandó volt. „Tekintve továbbá, hogy alperesek az 1867. decz. 23 ra kitűzött tárgyalásra törvényes megidéztetésük daczára meg nem jelentek, — e mulasztás helyrehozása tekintetéből igazolással nem éltek és igy az általuk, a becslök megnevezése végett 1868. május 3-kán kitűzött jegyzőkönyvi tárgyalás alkalmával helyén kivül bemutatott s 1-ső r. felperes Baur Annának a kereseti vagyonokból történt kielógittetésére vonatkozó 4./ alatti okirat birói figyelembe vehető nem volt, annálfogva az 1840, XV. t. cz. II. R. 90. §. értelmében felperesnek a keresetlevélben! azon állítása, hogy örökrésze fejében csak 126 frtot kapott, valónak tartandó, s egyszersmind az idézett törvény szerint a kereset valósága és mennyisége érdemében a felperes által bemutatott okirat alapján kellett határozni, — mihezképest — „Az E. alatti leltárba felvett, a felek közbejötrével 1870 évben márc/.. 29 kén eszközlött becsű szerint 11,043 frt, 20 kna becsült vagyonok a B. alatti batonyai 51 sz. telekjegyzőkönyvi kivonat s a C. alatti átadási okirat tanúsága szerint is az örökhagyó Baur Katalin, és férje Baur Ignácznak köz szerzemény i közös tulajdonátképezvén, e tömeghez az osztály tárgyakint hozzáadandó még a keresetlevél szerint azon 80 frt, mely Baur Józsefnek mesterségre taníttatásakor kiadatott, s igy tesz az összes vagyon becsértékben 11123 írt, 20 kr, melyből levonandó az alperesek által a C. alatti szerint átválalt 1160 frt terhelő adóság, ugyszinte a Baur József által a C. 5. pont szerint kölcsönzött s a vagyonba beruházott 360 frt, — összesen 1520 írt. — tesz tehát a C. alatt átruházott összes vagyon tiszta becsértéke 9603 frt, 20 kr, melynek fele illetvén az örökhagyót azaz 4801 frt, 60 kr, — miután anr.ak feléről a C. alattiban jogosan rendelkezhetett — a másik fele azaz 2400 frt, 80 kr, felosztandó, a köteles részhezi jog alapján a felek között, melyből eszerint jut 1-ső r. felperesre 1/5 rész, vagyis 480 frt, 16 kr, a mely összegből azonban a keresetlevélben foglalt beismerése szerint az 1-ső r. felperes által felvett 126 frt. levonandó levén, lesz a Baur Anna felperest anyja Baur Katalin hagyatéki vagyonából köteles rész czimén illető osztályrésze 354 frt, lö kr, mely összegnek nevezett felperes részére záros haláridő alatti megfizetésére alperesek kötelezendók voltak. A perköltségek a per körülményeire való tekintetből szüntettek meg kölcsönösen." Közbevetett fellebbezés folytán — A kir. tábla 1871 nov. 29-kén 21248 sz. a. hozott Ítéletével az első bir. Ítéletet megváltoztatta, felperest keresetével elutasította s a perköltséget kölcsönösen megszüntette. Indokok: Felperes keresetét a keresetlevélhez csatolt C. alatti átadási okiratnak, a viszteher csekélységénél fogva himisság és csalárdság indokából megsemmisítésére, ez alapon törvényes örökösödésének megálapitására irányozta ; „tekintettel arra, hogy a hazai törvényeink a viszteher csekélysége miatt szerződés érvénytelenítést nem ismernek, — s ezen körülmény hamisság és csalárdság megállapítására, s ez okból való érvénytelenítésre más körülmények hiányában indokul nem szolgálhat; tekintettel arra, hogy a íelpereres által keresetleveléhez csatolt G.