Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 27. szám - Az aljárásbiró a hozzá utalt ügyekben önállólag járhat-e el?

106 eljárását részletesen indokolva mind a törvény szelleme által, mely nem engedheti meg a haszontalan per huzavonást, sem a tszékek székhelyén, a tanuk lakásához közel esó járásbiróságok kikerülésével eszközlendő kihallgatásokból eredő tetemes idő és költség vesztegetést, mind a perrend (60. 198 §§.) és ügyvvit. rend. szabályaival, melyek a tszékeket ily intézkedések tételére világosan feljogosítják. A Semmitöszék ezen illetőségi összeütközésre kijelentendőnek találta, „miként a nevezett peres felek fenforgó ügyében elrendelt tanú kihallgatást, a mennyiben a kihallgatandó tanúk a nagy igmándi kir. járásbíróság területén laknak, ezen bíróság tartozik teljesitteni, miután a perr. 198 §. értelmében annak megítélésére, hogy a törvényszék székhelyén s az ezen alkalmazott járásbíróság kerületén kívül lakó tanúk .közvetlenül, vagy pedig megkeresés utján legyenek-e kihallgatandók — kizárólag csak a per birájaként eljáró törvényszék van hivatva, — a megkeresett bíróság pedig a megkeresésnek a perr. 60 §. világos szavai szerint eleget tenni, s az ügy menet akadályoztatásától tartózkodni köteles (1872. márt. 12. — 2123. sz. a.) A polgári törvényszékek és a telekkönyvi halóságok között fönnállóit különbség az 1871: 31 t. cz. 24 %-nál fogva megszűnt. A telekkönyvi katóságok teendői a polgári bíróságok s rendszerint a kir. törvényszékek hatáskörébe vannak utasilva. Kereset leszállításának a jelenlegi perrend szabályai értelmében nincs helye. Baumgarten Samu — Schvarcz Samu ellen a b. gyarmati telekkönyvben foglalt ingatlanok átruházása iránt Nógrádmegye előbbi polgári törvényszéke előtt pert indított, mi letárgyaltatván, a polgári törvényszék 1871 aug. 24. 11356. sz. a. illetéktelenségi indokból, az ügy a telekkönyvi hatóságba tartozónak találtatván, a keresetet 1 e s z á 11 i t ott n a k mondotta ki, és ezt ítéleti leg alapította meg. Ez ellen felperes sem. panaszt adott be, melyben a polgári tszék ez ügybeni illetékességét vitatja, annál inkább, mert alperes illetőségi kifogásfal nem élt. A Semmitöszék a neheztelt Ítéletet megsemmisítette s a tszéknek meghagyta, hogy az ügy ismételt előadása folytán uj határozatot, és pedig azon esetre, ha magát illetéktelennek mondaná ki, végzés alakjában hozzon; Mert a k e r es e 11 es z á 11 i t á s n a k a hatályban levő perrend szerint nincs többé jogi értelme, hanem a bíróság úgy az illetőség kérdése, mint az ügy érdeme felett végzés, —illetőleg az ítélet rendelkező részében világosan tartozik határozni „s mert a fentebbitől eltekintve, ítélettel csak a per érdeme (246 §.) — ellenben az illetőségi kérdés végzéssel (99 §) levén eldöntendő, az első bíróság 297 §. tétele alá eső semmiséget követettel, midőn vélt illetéktelensége miatt felperest keresetével itéletileg mozdította el s ezen hibás elintézése által felebbezés bejelentésére szolgáltatott okot, melynek illetőségi kérdésekben (297. §. 2—5 p.) átalában nem lehet helye (1871 nov. 4. 12942 szám alatt), Ennek folytán az e 1 őb b i ts z é k 1871. évi 6096 sz. végzéssel illetéktelennek mondotta ki magát ezen ügy érdemleges elintézésére. Ez ellen felperes ismét semm. panaszt adott be. A Semmitöszék az iratokat további szabályszerű eljárás végett visszaküldötte a kir. tszékhez; „miután az 1871 31. t. c. 24 §-nál fogva a polgári tszékek és a telekkönyvi hatóságok között fennállott különbség megszűnvén s az utóbb nevezett hatóságok teendői rendszerint a kir. tszékek hatáskörébe utaltatván, ezen közbejött változtatás folytán a fenforgó semm. panasz az abban neheztelt megye tszéki végzéssel együtt tárgy nélkülivé vált" (1872. m^rr. 12. — 1905. sz. a.) A marasztaló itélet vagylagosan szólván, vagy bizo nyos összeg fizetésére, vagy bizonyos jószág használatul leendő átadására — ily esetben a végrehajtás felperesileg egyedül az egyik tárgyra nem kérelmezhető és bíróilag el nem rendelhető. Beranek András — Torna Mirka, Damaskui, Ivanesco, Juon Ivansco stöbbek ellen Krassó megye tszéke előtt bizonyos malomgát felépíttetése folytáni követelésük megitéltetése iránt pert folytattak, melyben a törvényszék 1870 okt. 28 kán 5265 sz. a. hozott Ítélettel, melyet a kir. tábla 1871 apr. 18-kán 3813 sz. alatt helybenhagyott, felperes keresetét megítélte, akkép, hogy alperesek a Balicuri felépített malomgátért vagy 2137 frt összeget kötelesek fizetni vagy a kérdéses malmot 6 egymásutáni évre felperesnek használatul átadni. Az itélet jogerőre emelkedvén felperes végrehajtásért folyamodott, minél fogva a tszék 1871 sept. 1. — 555 sz. végzéssel a végrehajtást néhai Mirku örökösei ellen egyetemlegesen a 2157 frt erejéig elrendelte, mi 1871 okt. 20-kán foganatositatott. Ezen végr. eljárás ellen alperesek semm. panaszszal éltek; mert azitéletakkép szól, hogy vagy a kitett összeget megfizetni vagy a malmot 6 évre átadni kötelesek, ők pedig készek a malmot átadói, tehát készfizetésre nem kötelezhetők; továbbá Torna M. örökösei a perben nem is állottak ; a kereset s végrehajtás tárgyát csak a malom képezheti; a marasztalás nem volt egyetemleges tehát a végrehajtás sem lehet az. A Semmitöszék a végrh. végzést és eljárást 297. §.18 p. alapián megsemm. s utasította, hogy a felperes végreh. kérvényét elutasitólag intézze el. „mert Krassó megye tszékének 5265 sz. s a kir. tábla 3813 sz. ítéletével helybeuhagyott ítélete alpereseket a Baliun felépített malomgátért 2137 ifrt megfizetésére vagy a malomnak 6 egymásutáni évre használatul leendő átadására kötelezvén, felperes ezen vagylagos itélet alapján a végrehajtás elrendelését egyedül az említett összegre kérni jogosítva nem volt s a szerint a végrehajtást az ítélettel ellenkező kérelem folytán elrendelni nem lehetett; „de megkeltett semmisíteni azért is, mert a végrehajtást rendelő végzés, a mennyiben felperes végreh. kérvényében a végrehajtást Toma Mirku elhalt alperes örökösei ellen örökségük erejéig kérte elrendeltetni, a végzés pedig azoknak Baliner községben találtató ingó