Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 1. szám - Jogi reformjaink s igazságszolgáltatásunk állapotja

2 nyek ellen, — kellett, hogy megteremje a legkeserűbb gyümölcsöket. Ezen jogi rombolások egészen rendszeresen gyakoroltatnak; mig ellenbeu azon reformokban, azon codificalionális müveletekben, melyek a romboltak helyét pótolnák, éppen semmi rendszert sem láthatunk — és ez — kapcsolatban a codificationális ide-odakapkodással, a folytonos habozással s ingadozással — jelenünk nyomoruságainak főforrása. És épen ez az, mi nem engedhet vigasztaló reményeket a jelen bírósági szervezés sikeréhez sem. Az itt követett eljárás és kiindulási szempontok hibássága felett elmondottuk nézeteinket mult évben már több czikk sorában. Most csak azt emeljük ki, mikép nézetünk szerint — ha a birói kinevezések bármily kielégítők, a lehetőségig a tökélyt bármennyire megközeütók lettek volna is — jogi állapotainkban gyökeres javulást, igazságszolgáltatásunkban valódi reformot mégsem nyerhettünk volna. Mert a rendszer maga teljesen elhibázott, téves alapokra fektetett — melynek, bármily személyzet mellett sem lehetnek kielégítő eredményei. A semmitÖHzék ügykiniutatása. 1870. évben érkezett a Semmitőszékhez 14137 ügy; és ezen évről maradt hátralék: 615. 1871. év első felében érkezett 8050 ügy; és e fél évről elintézetlenül hátra maradt: 626. 1871. év miudkét felében érkezett összesen 16,500 ügy, és végével hátra maradt hátralék 720. Eszerint a két utolsó év közti külömbözet igy áll: Érkezettekben 1871. évben a többlet tesz 2363 darabot, mig hátralékokban 1871-ben a többlet csak: 105 darab. Sesiimitőszéki döntvények. (A Scinmitőszék döntvényliőnyvéből s teljes tanácsüléséből.) A perr. 76. § nak a és b pontja nem kapcsolatos, hanem egymástól külön álló oly intézkedésnek tekintendő, — miszerint arra, hogy alperes viszonkereselel támaszthasson, az a és b pontban emiilelt feltélelek együttes fenforgása nem szükséges, hanem elegendő ha az a pontban emiitett feltétel — ab pontban emiitettek nélkül; és ha ah pontban emiitettek az a pontban emiitelt feltétel nélkül fen forognak; s egyszersmind viszonketesetnek csak akkor van helge, ha a felperes által indítót t keresetre nézve illetékes bíróság hatásköre az alperes által indilandó viszonkereset tárgyára is kiterjed, Roth János — báró Apor Károly ellen Kolosmegye gyalui egyes bírósága előtt 544 ft kártérítési összeg iránt viszkereseti keresetet indított — az általa haszonbérben birt jószágban tett javítások megtérítésének fejében, miután előbb b. Apor K. által a haszonbérelt jószágban okozott károk megtérítése végett ugyanazon bíróság előtt bepereltetett. Az egyes bíróság 1871 okt. 19. 3163 sz. a, végzéssel alperes illetékességi kifogásának helytadva, felperest keresetével rendes peratra utasította; tekintettel arra, hogy a kereset tárgyául szolgált kártéritési összeg a 300 ftot felülmúlja, s így a bíróság mind a mellett, hogy a kártéritési igény haszonbéri viszonyból keletkezett, illetékességét a perr. 93. § d, e, f pontjaira nem alapithatja; a kereset pedig maga mint viszonkereset a perr. 76. § a b pontjainak meg nem felel, — az ügy tehát sommás tárgyalás alá nem tartozik. Ezen végzés ellen felperes semtn. panaszt adott be; mert a perrend 77. §. második tétele az alperest feljogosítja, hogy viszkeresetét ha az a 76. § kellékeivel nem is bir, s nem az ellenbeszédben adatott elő, azon bíróság előtt tehesse folyamatba, hol felperes keresetét megindította. Eszerint panaszoló felperes, miután viszkeresetet nem ellenbeszédileg, hanem külön kereset utján érvényesítette, jogosan indíthatta az egyes bíróság előtt, melynél ellenfele b. Apor mint felperes ellene keresetet indított. Mert a perr. 77. §. második tétele szerint, ha aviszkereset a 76. § kellékeível nem bir s nem ellenbeszédileg terjesztetett elő, alperesnek felraarad a joga, viszonkövetelését ugyanazon bíróságnál beperesiteni. A 77. § ugyanis a viszonkeresetileg érvényesíthető összeg nagyságát meg nem határozván, s a 93. §. ezen összeg nagysága iránt semmi intézkedést nem tevén, természetes, hogy viszkeresetileg bármely bíróság előtt, bármely összeg érvényesíthető — azon axióma szerint: „Ubi lex non distinguit, nec judici distinguere licet." A Semmitőszék a sem. panaszt elvetette; „mert a fenforgó viszonkereset értéke 300 ftot túlhaladván, s a perrend 93. § ÍÍ, d, e, f pontjai szerint sommás eljárás alá viszonkereset utján sem tartozhatván — „miután a viszonkereset természete megengedi ugyan, hogy a nem illetékes biró is illetékessé váljék az alperes által felperes ellen emelt s a törvényes kivántatóságoknak megfelelő viszonkeresetre nézve, de a bírónak a 93 és 94. §-bau körülirt törvényes hatáskörét meg nem változtathatja — „az eljáró bíróság helyesen mondotta ki ez ügyben illetéktelenségét — miért is a perr. 297. § 5. pontjára helytelenül fektetett sem. panaszt el kellett vetni." (1871. nov. 24. — 13644. sz. a.) Legfőbb itélöszéki döntvény. (Lónyay Bernáth jogeset.) Osztatlan testvér szerzeményei — zálogvisszaváltás állal — egyszerű örökösödési osztály per tárgyául nem szolgálhatnak. A nöágbeliek a fiág állal folytatott s bevégzett zálogválló perbe nem avatkozván, zálogváltási jogukat az ősiségi pátens szerint elenyészni hagyván, ezen jogot többé a fíág ellenében sem érvényesi/hetik. Ily közös — de a nöág által nem érvényesített jog alapján visszaszerzett javakra nézve közös osztály nem követelhető. Közös osztály alá tartozó birtok jövedelmei közös osztály alá valók minden osztatlan tulajdonostárs irányában.