Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 1. szám - Jogi reformjaink s igazságszolgáltatásunk állapotja

Pest, 1872. kedden január 2. 1. szánt &4 Tizennegyedik évfolyam. TÖKVEWN/iÉhl CSARNOK, ff In Debreczeni, eperjesi és temesvári üg\ védegylet közlönye. Tartalom : Jogi reformjaink 3 igazságszolgáltatásunk állnpotja. — Legfőbb itélöszéki döntvény. — tíemmitöszéki döntvényeiül Törvényczikk <a bírósági végrehajtókról. fi Jogi reformjaink s igazságszolgáltatásunk állapot ja. I. Azt hisszük, hasznosabbat teszünk, helyesebben cse­lekszünk, ha helyett, hogy lapunk mult évi utolsó szá­maiban a lefolyt 1871. év jogi szemléjét adjuk — most jelenlegi jogállapotaink vizsgálódásával foglalko­zunk, mind a társadalmi élet, mind a törvényhozás tekin­tetéből. Amaz csak egyszerű rideg táblázatát mutathatandja fel azon néhány jogi intézmény s műveletnek, melyekkel a lefolyt év dicsekedhetik, eló'tüntetve azon nagy ürt, mely jogrendszerünkben s jogihaladásunkban még min­dig oly rémitően tátong felénk. Mig utóbbi, bár szűk keretre szorított s csakis a leg­főbb vonalokban vezethetett vizsgálódás okvetlenül a je­len jogállapot alakulása, kifejlődése okainak, forrásának nyomozására s felfedezésére vezethet, mi nem maradhat tanúság nélkül a jövőre nézve is. A jelennek vizsgá­lata kell, hogy visszavezessen a közeli múltnak raj­zára is, de kritikai nyomozást használva, igy a múltnak s jelennek keletkezését, forrásait kutatva, elvezet a teen­dőkre nézve a későbbi jövőbe is. Mert a jogi állapotok fejtegetésében előtüntetve a megtörtént hibákat s tévedé­seket, ez tanúságul szolgálhat a jövőre aziránt, mi a teendő s mi el kei üh-ndő, hogy legalább jövőben megkö­zelíthessük egy tökéletesb jogállapot ideálját. Egyébbről nálunk, ha őszinték akarunk lenni, ha buta elfogultságban nem akarjuk folyvást önhibáinkat és bűneinket palástolgatni s igy önmagunkat saját ká­runkra ámitani, — egyébről a jövő haladásánál nem is lehet szó. A jelen? — ez támaszkodva különösen az imént lefolyt öt év mozzanataira, minden gyökeresb reform s valódi haladás nélkül, a jogi állapotoknak csak igen szo­moritó képét állítja élőnkbe. A személy szabadság, a polgári társalomnak ezen legfőbb kincse, az állami létnek legelső czélja, a leg­botrányosabb veszélyeztetéseknek van kitéve, nem vala­mely politikai hatalom zsarnokoskodása, hanem rendőr­közegeink s alsó bíróságaink önkényes hatalmaskodásai által. — Ama botrányos bonyhádi féle zsarnokoskodás esetei a legtiszteségesb honpolgárok irányában folyvást ismétlődnek, a nélkül, hogy a lanyháu elrendelt vizsgálat sikererői s elégtételről valaha tudomást nyerhetnénk. A vagyon biztosság nem kevésbé elszomorító álla­potban senyved, a nagymérvben, kétségtelenül napjaink­ban a vallásosság s vallási intézmények ellen gyakorolt őrjöngő küzdelmek folytán is elterjedt büntettek és ezer alakban megjelenő csalások, jogkijádzások következtében, melyek szigorú, példás visszatorlás^ seholsem találnak. Mindkettőre nézve a törvénykezés — magán­jogi éppen ugy mint a büntetőjogi — megnyugtatónak legtávolabbról sem mondható. Költségessége megvan, sőt még szaporodik is; de nagy mértékben hiányzik belőle mind a gyorsaság, mind a jogbiztosság. — Az ügyvédek jellemtelenségei, bűnös összejádzásaik, karöltve járnak a birák tudatlanságával s önkénykedésével. — Es óvszere­ket, orvoslást nem találhatunk sem a felsőbb biróságok kellő szigorában, sem a kormány éber ellenőrködésében. Ezek kifolyása azután hitelviszonyaink szo­morú képe — mely külkereskedelmünkre már eddig is végtelen sok kárt s veszteséget árasztott. Üzleti, forgalmi hitelünk talán még sohasem állt oly gyönge lábon, mint jelenleg. Annyira jutottunk ez években, mikép lassankint alig leend Austriában s külföldön, ki embereinknek hite­lezzen — legalább kedvező feltételek mellett nem. Ez jogállapotunk jelenének hü rajza, mi hitünk sze­rint épen nincs tulszinezve, mrrt az a gyakorlati élet min­dennapi tapasztalataiból, világos tényekből,eltagadhatlan adatokból van merítve. Az u. n. provisorium-féle kormányzat alatt azon né­zet uralkodott, hogy az akkori törvénykezési állapotok lehetőleg legnyomorultabbak. Innen volt részünkről is a folytonos küzdelem azon időszak kinövései, birói vissza­élései, s intézményei ellen — és a reformok mielőbbi léte­sítése mellett. — Most azonban be kell vallanunk, mikép a lefolyt öt év jogállapotunkat még silányabbá, szegé­nyebbé törpitette; mikép jelenben a jogbiztosság hiánya, a törvénykezési bajok még nagyobbak, még számosabbak, mint voltak azon elhirhedt kormányzat idejében; mig va­lódi reformokkal sem dicsekedhetünk nagyobb terjede­lemben. És ez nem is lehet máskép. Azon jogi rombolások, azon úgyszólván forradalmi fel forgatások, melyek álla­munkban egy tized óta folytonosak s majd mindennapi­akká váltak, nem maradhatnak sehol sem szomorú követ­kezmények nélkül. — Elkezdettük a rombolást — Hor­váth Boldizsár lényeges befolyása mellett — az or. birói értekezleten, folytattuk ugyanazon Horváth perrend com­pilatiójával és később ujabb kísérletekkel; a bíróságokat háromszor forgattuk fel; 1861-ben statarialiter elűztük, 1862-ben újra változtattuk, és most személyzetét. ismét gyökerestől kiforgattuk. Folytonos — kielégítő teremtés nélkül! Ezen cynikus megvetése, lábbaltapodása az állandó­nak; ezen vastag tiszteletlenség a törvények s intézmé­1 I

Next

/
Thumbnails
Contents