Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)
1871 / 24. szám - Telekkönyv és szőlőváltság 4. [r.]
Pest, 1871. pénteken márczius 24. 24, száui. Tizenharmadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni, eperjesi és temesvári ügyvédegylet közlönye. Tartalom : Telekkönyv és szölőváltság. — Semmitőszéki döntvények. — Ügyvédrendtartási kormányjavaslat. y Telekkönyv és szölöváltság. BosnyákLászló úrtól. (Somogyból.) *IV. Végre C) A ;. ág k ö t e leze 11 ó 1 i telekk. beadványok esetei köve+kezni k; és ezek 1-ör. Midőn a váltsa ''itelezett az állam javára bekeblezett váltságtartozásá'. ól a tör 'r 12. §a 2. pontja értelmében a hátralévő összes tart aVúí egyszerre törleszti. Ily esetben a szab. rend. 70. §' hoz kípest a „számvevőség által kiállított felhatalmazás" folytán az „illető adóhivatal kikeblezési nyugtát" ad ki a váltságkötelezett részére, mely nyugtának a szab. rend. 43. §-a szerint „az adószedő és ellenőr aláírásával" nemkülönben a „hivatalos pecséttel" kell ellátva lennie. Ezen nyugtát tartozik a fél a telekk. hatóság elótt fülmutatni, melynek alapján a telekk. hatóság a törv. 12. §. 3. és 15. §. 1. pontjához képest a „váltsági teherlapon" és a birtoklapon" bekeblezett tartozást törölte t i, egyúttal pedig a „birtoklapon" a „birtok mentességét" kitünteti. Itt a kitörlésre nézve mindenek előtt a következőket vélem szükségesnek megjegyezi. U. i. az általános telekkönyvi rendszabályok 77. §-ából tudjuk, hogy valamely jognak kitörlése szinte azon módon történik, mint az bejegyeztetett, tehát az ált. te-.; lekk. rendeletben meghatározott bekeblezés vagy előjegyzés formájában. Minthogy azonban a torvény a szölöváltság bekeblezésére kivételes módot állapított meg, a törlés sem történhetik az ált. telekkönyvi rendelet szabályai szerint, hanem szinte kivételes módon. Erre nézve pedig nem birunk kellő utasítással, mely az egyöntetű kezelést biztosítaná. Ily utasítás hiányában pedig majd lesznek telekkönyvek, melyekben az A) lapon tett bejegyzést a törlés jeléül egyszerűen alá fogják húzni — vagy ugyancsak az A) lapon bevezetni; másutt ismét (mivel zálogjog törlése forog szóban) majd a C. lapon fogják azt bevezetni. A megváltási teherlapon pedig vagy kereszthuzásokkal kitörülni, vagy pedig egy utolsó — jegyzetrovatban töröltetett szóval kitüntetni. Szóval az egyöntetűség szempontjából (melyet pedig a többször idézett igazságügy ministeri körrendelet is hangsúlyoz) sehogysem látszik előttem czélszerünek, hogy a törvény rendelete gyakorlati keresztül vezetési módjának meghatározását a telekkönyvi hatóságok vagy hivatalokra bizzuk. Már most ami a telekk. hatóság második teendőjét, vagyis a mentesség kitüntetését illeti, e részben a már többször idézett 7Ö25/870. sz. igazságügy-ministeri körrendelet 6-ik pontjában akként intézkedik, hogy oly esetben, midőn a birtok mentessége kitüntetésének van helye, „a végzés a tulajdoni lapon bevezettetik, a birtoklapon pedig megjegyeztetik: megváltott hegy vámos birtok, vagy megváltott szőlö'birtok." Ott tehát, ahol a szőlő Tóié ezen megnevezés: dézsmás, hegy vámos, ötödös birtok volt irva, elég éhez a „megváltott" szót hozzá irni; ahol pedig ily fölirás a telekkönyv szerkesztésénél kihagyatott volna, szükséges ezen szavakat: megváltott dézsmás birtok, vagy megváltott hegyvámos birtok, a szőlő fölé egészben oda irni, amint t. i. a szőlő hegyvámos vagy dézsmás volt, mi az előterjesztési táblázatból mindig kivehető lesz; a jegyzet rovatában pedig minden esetben hivatkozni a tulajdonlap azon sorszámára, amely alatt a végzés bevezettetett. Ezt azonban még nem tartom minden esetben elégségesnek, minthogy igen sok — tán legtöbb esetben a tulajdonigények bejelentésekor a földtulajdonosok adézsma és hegyvámkötelezettséget a tulajdoni lapra följegysztették, ennek pedig továbbra is ott hagyása ellentétben állana a mentességre vonatkozó bejegyzésekkel. Véleményem szerint tehát szüséges, hogy a telekk. hatóság minden oly esetben, ahol a dézsmakötelezettség feljegyezve találtatik, ezen feljegyzésnek törlését is rendelje el, mely törlést a telekkönyvi hivatal ugyanazon rendszám alatt eszközölhet, amely alatt a mentesség iránt hozott végzést bevezeti. 2- or. Midőn a váltságkötelezett a törvény 7. §-a értelmében rendes évi járadékokban törleszti le tartozását. Ez esetben a váltságkötelezett természetesen csak a 22 év leteltével folyamodhatik a telekk. hatósághoz, egyebekben pedig az eljárás a törv. 15. § a 1-só pontja és a szab. rend. 43. §-a értelmében mind a váltságtartozás törlése — mind a mentesség kitüntetése tekintetében a fenntebbivel egészen azonos. 3- or. Midőn a magánkötvények alapján bekeblezett tartozását a fél letörlesztette; mely esetben a bekeblezett zálogjog törlését és a mentesség kitüntetését kérheti. A zálogjog törléséről nincs mit mondani; csak a mentesség tekintetében jegyzem meg, hogy noha bár a törvény és rendeletek a mentesség beigtatásáról ezen felhozott esetben világosan nem intézkednek is, azért kétség nem foroghat fenn az iráui, hogy a mentesség beigtattassék; és pedig miként fentebb B. 1-ső pont végén kifejtettem, a mentesség beigtatásának ez úttal, vagy is a végleges törlés alkalmával van helye, mi a törv. 12. §-a 1-só pontja, az igazságügy-ministernek 16301/869. sz. rendelete, és a szab. rendelet 43. §-ának összevetéséből világosan kitűnik. 24