Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 24. szám - Telekkönyv és szőlőváltság 4. [r.]

94 Ezekhez képest a zálogjog törlése a volt földtulajdonosnak „telekk. törlésre alkalmas bizonyítványa" alapján történik; a mentesség beigtatása pedig ugyanazon módon, miként fenntebb előadva volt. Előfordulhat azon eset is hogy a bekeblezett szőlőváltság alzálogjoggal van terhelve, és a fölül kebelezett hitelező törlési engedélye nem igazoltatik. A törlés tekintetében ez nem tesz akadályt, szabályul szolgálván a telekk. rend. 79. §-a; hanem csak az a kérdés, hogy b e i g t a tható-e a mentesség, amig az alzálogjog fenn áll? Nézetem szerint igen, mert csak az első rendű zálogjog ered a váltság cziméból s mihelyt <z törlesztetett — a birtok okvetlen mentessé vált; és noha bár a váltságkötelezett, ha az alzálogjog figyelembe vétele nélkül a váltságjogositott kezére törleszti tartozását — a felülkeblezett hitelező részére kielégítéssel tartoznék: ezen kötelezettsége már nem a váltsági viszonyból eredvén, öt abban, hogy birtoka mentességének beigtatását eszközöltethesse — nem gátolhatja. 4- er. Midőn a váltságeljárás alkalmával a törvény 12. §-a 1-ső pontja értelmében egyszerre készpénzben fizettetik le a váltságösszeg; mely esetben a mentesség beigtatásáért folyamodik a váltságkötelezett, és pedig a szab. rend. 43. §-a értelmében a „volt földtulajdonosnak telekkönyvi törlésre alkalmas bizonyítványát" mutatván fel. — A mentesség beigtatása ezen bizonyítvány alapján a fenntebbi eljárás szerint történik. 5- ör. Ha a törv. 15. §-a 2-ik pontja szerint már a törvény életbelépte előtt törlesztetett a váltságtartozás. Ez esetben is a mentesség beigtatásáért folyamodik a váltságkötelezett, fölmutatván e czélra a szab. rend. 43. §-a szerint a „volt földtulajdonosnak telekkönyvi törlésre alkalmas bizonyítványát," melynek alapján a mentesség beigtatása a fenntebbi módon történik. — Hahogy pedig a törlesztett váltságtartozás zálogjogilag is már bejegyezve volna, ily esetben a zálogjognak törlése is kérendő. Atalánosságban megjegyezhetjük itt, hogy a mentesség beigtatásának csak akkor van helye, midőn az állam, illetőleg a volt földtulajdonosnak a megváltásból eredő minden követelésük a váltságkötelezett irányában már megszűnt. Ezek lennének nézeteim a szólőmegváltásból a telekkönyvekre háramlott teendők tekintetében. Az, ki e sorokat becses figyelmére méltatta és osztja nézeteimet, ez által elismerendi szükségességét annak, hogy az egyöntetűség szempontjából több rendbeli felvilágosításra van szüksége mind azoknak, kik e tárgyal foglalkoznak; az pedig, ki ellenkező nézetben van, tán még inkább igazolja azoknak szükségességét. Semmitőszéki döntvények. Az itt következő döntvények, illetőleg elvi határozatok közvetlenül a semmitöszék döntvény-gyűjteményéből vannak kiírva és hiteles alakban közölve. Pert ujitó alperes javára is az általa felperesnek fizetendő, vagy már fizetett kielégítési összegre vezeiendőleg csak a perr. 338. §. minden feltéleleinek igazolása mellett — rendelhető el a biztosítás. Glauber Fülöp képviselve Mandel Páljtudor ügyvéd által Pest város tszéke előtt a kir. jogügyek igazgatóságát — a k. kincstár képviseletében — 16505 for. s jár. erejéig beperelvén, — miuián sokszori halasztás igénybe vételével, egy ujabba felperes bele nem egyezett, s elíeniratát alperes be nem adta, a törvényszék 1870 május 10-kén 20343 sz. a. Ítéletével a halasztást megtagadva, és a perr. 111 §. alkalmazásával alperest a keresetben elmarasztalta. Ez ellen alperes semm. panaszt adott be főleg az alapon, mert a halasztás megtagadásával is a tszék köteles lett volna a 139. §. szerint az ellenirat beadására 8 napi határidőt engedni s kitűzni; és mivel felperes a halasztás iránti jkönyvben indokait be nem vezettette tehát a halasztást megadni kellett volna. A Semmitöszék e panaszt elvetette, mert alp. már egy izben 2 havi halasztás adatott, tehát a 140. §. szerint több halasztást nem vehetett igénybe; a 139 azon rendelkezése pedig, hogy a halasztás megtagadása esetében is a perirat beadására 8 napi határidő tűzendő ki, a szabályszerűen igénybe vett első izbeni bírói halasztásra levén szorítva, az eljáró tszék a perr. szabályait helyesen alkalmazta, midőn a szabálytalanul igénybe vett másodszori halasztás megtagadásával azonnal az ügy érdemében határozott; és mert bár alperes az ellenirat beadására kitűzött utolsó határnapon megjelent, miután azonban elleniratát be nem adta a tszék a 142 §-hoz képest a 111. §-sára szabályszerűen hivatkozhatott." (1870. július 19. — 6974 sz) Ezután felperes aug. 7 kén 3S588. sz. a. végrehajtási kérvényt adott be, mi azonban a tszék által visszautasitatott, mert az aug. 4. tett végzés kézbesítéstől 15 nap még le nem telt; miért is felperes aug. 22-kén 40570. sz. a. folyamodványával a visszautasított végrehajtási kérvényt ismét bemutatta, kérvén a végrehajtás elrendelést,miután a 15 nap lefolyt. — A tsz. 40570, sz. a. annak helyt adott s ezen végzés a 38588 sz. előbbi kérvényekre hátiratoltatott. A végrehajtás sept. l-jén teljesítetett is, a pesti adópénztárban az illető összeg lefoglaltatván. Ezen végzés s eljárás ellen alperes 1870. sept. 3-kán ismét semm. panasszal élt; mert az ügy kezelési szabályok ellenére a végreh. végzés korábbi számú beadványra vezettetett, továbbá mert a végrehajtási összeg közig, uton már előbb letiltatott az adó pénztárnál, a kiküldött végrehajtó még is rendelvényével azt azon összeg kiszolgáltatására utasította, holottaza 386. § ként csak a pénz lefoglalására s nem utalványozására is volt jogosult; és 463. §. szerint köteles lett volna az elsőbbségi igény jogérvényes elintézését bevárni. — ASemmitőszék e panaszt is elvetette; mert felperes az aug. 10-kén 38588. sz. végzéssel visszautasított végreh kérvényt a kötelezettség teljesítésére kitűzött 15 nap után aug. 22-kén 40570. sz. a. ujabban bemutatván, a tszék a perr. szabályait helyesen alkalmazta, midőn a végrehajtást elrendelte; azon körülmény pedig, hogy a végreh. végzés a 40570. sz. a. folyamodással ujabban bemutatott 38588 sz. végreh. kérvény re íratott, szabálytalanságot nem tartalmaz; — továbbá a végrehajtó tanácsnok által kiadottrendelmény összevetve a végreh. jelentéssel utalványozási rendeletnek nem tekintethetik ; azon körülmény pedig, hogy a pénztár közigazgatási uton a kincstár adó s illetéki követelései fedezésére, a felperesnek megítélt követelés kifizetésétől eltiltatott, a végrehajtás foganatosítását nem gátolhatja. (1870. dec. 30. — 10502. sz.) Ezen semm. határozat leérkezte s kézbesítése előtt a