Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 23. szám - Telekkönyv és szőlőváltság 3. [r.]

Pest, 187L kedden márczins 21. 23. szám. Tizenharmadik évfolyam. TORVÉPSZÍKÍÍSARKOK, Debrcczeni, eperjesi és temesvári ügyvédegylet közlönye. Tartalom : Telekkönyv éa szölőváltság. — Semmitőszéki döntvények. — Ügyvédrendtartási kormányjavaslat. * Telekkönyv és szölőváltság. | BosnyákLászló úrtól. (Somogyból.) f III. Következik a váltság jogosítottól származható telekk. beadvány 2-ik esete és ez az, midőn a váltságkötelezett a törv. 13. §-a értelmében a váltság helyett magát a szólöbirtokot visszabocsátja a váltságdíjra jogosítottnak. Minden ily esetben a váltságjogositott folyamodik a telekkönyvi hatósághoz és köteles a szab. rend. 41. §-sa szerint fölmutatni az eljáró biztosnak a visszabocsátást tanúsító eredeti határozatát, melyet ez a szab. rend. 22. §-a értelmében hozott, és amely határozat alapján rendeli el a telekk. hatóság a telekkönyvi átíratást. Mindenek előtt ami ezen átíratást illeti, ugy vélem, hogy ez alatt nem lehet egyebet értenünk, mint hogy a tulajdonjog a dézsmakötelezett N. N. nevén foglalt szólőre nézve a váltságjogositott N. N. javára bekebleztetik; mit én a dézsmás szőlő jogi minőségi és eddigi telekkönyi kezelése nyomán fentebb kifejtett nézettel szemben szükségesnek véltem e helyütt megemlíteni, nehogy valaki azt higyje, hogy mivel a fentebbiek szerint a jogositott eddig is tulajdonosa volt a földnek, tehát ezen átirás nem a tulajdonjog bekeblezésének alakjában, hanem tán más módon eszközlendő. Mert noha bár a váltságjogositott a törvény 13. §-a erejénél fogva a szőlőből ezúttal csupán a dézsmás illetményét nyerte tulajdonul és szorosan véve csakis ezen illetőség képezheti is a tulajdonjogi bekeblezés tárgyát: mégis ezen körülményt sem a végzésben sem a bejegyzésben kifejteni nem kell, és pedig épen azért nem, mivel a szőlőből a földtulajdonos illetménye eddig sem volt a telekkönyvben kitüntetve, a szőlőváltsági törvény pedig kötelező erejű lévén, senki sem fog az iránt kétségben lenni, hogy a váltságjogositottnak fentebbi módon és pedig a váltságkötelezett ellen bekeblezett tulajdonjoga nem annyit jelent, mint amennyit a nyilvánkönyv a kötelezett részére eddig kifejezett, hanem igen is jelenti annak teljes tulajdonát. Azonban fordulhatnak itt elő egyébb körülmények is, melyekre sem a törvény sem a szabályrendelet nem is reflectál, de amelyek iránt a biróságokuak nem lehet tájékozatlanul maradniok. Vegyük u. i. azon esetet, ha a dézmakötelezett szőlőt zálogjogok terhelik, s azonnal felmerül a kérdés,hogy mi történjék ezekkel? Mert a szabályrendelet 22 és 41. §-a csak átíratásról és nem tehermentes átíratásról szól. Már pedig ha a szőlő nem tehermentesen iratik át a váltságjogositottra, ez esetben megtörténhetik, hogy a szőlő mint egyetemleges jelzálog X. hitelező javára tízszeres értékéig van túlterhelve, s ha a hitelező ezt is végrehajtás alá vonja (mit pedig az adóssal összejátszva is tehet) — a váltságjogositott az átíratással semmit se nyert, sőt épen a váltság tör vény folytán földtulajdoni illetőségét is veszítette, mivel a vevő az árveréssel már teljes tulajdonát nyeri a szőlőnek, pedig a zálogjog bekeblezése egyedül a dézmakötelezett ellen volt kieszközölhető —tehát az ő földtulajdoni illetményét nemis terhelhette. Ha pedig tehermentesen történik az átirás, ez esetben megint az oly hitelező, ki csupán a szőlőre van mint kielégítési alapra szoritkozva — feltétlenül károsodik. Tudni kell tehát, hogy visszabocsátott szőlő tehermentesen irandó-e át a váltság jogosítottra ( az az hogy tulajdonjogának bekeblezésével egyidejűleg a terhek törlése hivatalból bekeblezendő-e) avagy hogy a t e r hek é psé gbe n tartásá va 1 ? és hogy ez utóbbi esetben ezen terhek, minő joghatállyal bírnak a vál tságj ogosi to 11 mint bekeblezett tulajdonos avagy jogutóda ellen végrehajtás esetén. De aziránt sincs a törvény és szabályrendeletben intézkedés, hogy az átíratással egyidejűleg a birtok mentessége kitüntessék; mert az világos, hogy sem az ilynemű felírást „hegyvámos birtok", „dézmás birtok," sem pedig a B. lapon a dézmakötelezettségnek esetleges feljegyzését mint a melyek a valósággal immár ellentétben állanának — a telekkönyvben továbbra is meghagyni nem lehet. A szőló'nek teljes szabad volta pedig nem azon körülményen alapszik hogy a dézmakötelezett joga és a földtulajdonos joga immár egy személyben egyesült az átíratás által, hanem, — a váltság törvény kötelező erején s mint ilyent kitüntetni is kell, mi véleményem szerint az átíratással egyidejűleg és hivatalból rendelendő el, habár azt a fél nem is kérelmezi. Mert ha meggondoljuk, hogy a visszabocsátás és ennek folytán a telekkönyvi átirás által a jogositott és kötelezett fél közti viszony végérvényesen elintéztetett épen ugy, mint midőn a váltságköteles tartozását teljesen letörlesztette — amely esetben pedig a törv. 15. §-a szerint a mentesség beigtatásának van helye: ebből jogosan lehet következtetni, hogy jelen esetben is a mentesség kitüntetése az átíratással egyidejűleg történjék, — azon módon amint annak a törv. 15. §-a alapján és a szab. rend. 43. §-a értelmében történnie kell, — nohabár a törvény és szab. rend. ez iránt nem intézkednek is. Ezen mentesség beigtatásnak gyakorlati kezelése iránt alább tüzetesen is szóiandok. — 23