Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 22. szám

86 mondja, mégis azon évi nov. 5. tárgyal, s az örökö- | sök között pénzfelosztást tesz, kielégíti végleg azokat, kiknek csak haszonélvezet hagyományoztatok, s ily tette által teljesen megsemmisíti az Örökhagyónak azon végrendeletét, melyre minden jköny vében hivatkozik, s melynek tartalmához szabva követelte és vette be az örökösi nyilatkozatokat, s mely végrendeletnek végrehajtója is minden tárgyalásnál jelen volt. Végre is Szalay Zsuzsánna mint örökös megkapott tulajdoni joggal mindent, csupán a pozsonymegyei birtok sehol, még az átadási okiratban sincs megemlítve. Hogy tehát ezzel mi történt — az rejtvény. Doktorics Károly a hagyományozott házhaszonvétel helyett végkielégítést nyert, a kielégítési összeget felvette, elhasználta, s 1861-ik évi sept. 15. mint maradék nélküli nőtlen egyén meghalt. — A végrendelet 8-ik pontja értelmében tehát a veszprémi ház tulajdonul Doktorics Károly egyik szegény testvérét illette. E ház azonban már az átadási okirat szerint is, egyik végrendeleti örökös birtokába átadatott. Doktorics Károlynak igazolt szegény testvére Doktorics Kristóf Balogh Józsefnek senki által sem érvénytelenített végrendelete 8-ik pontján alapuló jogait érvényesíteni kívánta. — De mielőtt erre térnék ki, szükségesnek látom a hagyatéki eljárásra, s a fentéritett gyors eljárásra tenni észrevételeket. A hagyaték tárgyalása idejében érvényben volt, peresügyeken kivüli eljárást szabályozó törvény 13 G-ik §. a kifogásolt követelést perutján rendeli érvényesítetni. — Szalay Zsuzsánna 10,000 pfrtnyi követeléseért egyenesen pert indított, miáltal követelésének kifogásolhatóságát maga elismerte, — de ellene nyilatkoztak annak Doktorics Menyhárt, Imre, és Károly is. Ezen kövotelési ügy tehát csak perutján lett volna elintézhető. De tekintsünk el itt attól, hogy a tszék e perben nem intézkedett, hanem azt a hagyatékhoz csatolta, s nézzük a többi hibákat. A törvényszék nem tarthatott a hagyatéki ügyben tárgyalást addig, mig az ismeretlen örökösök, vagy hagyományosok idézésére kitűzött egy év le nem járt, mert a fentebb idézett törvény 128-ik §-sa erről határozottan intézkedik ; de nem is volna értelme a hírlapi felhívásnak, ha az abban kitűzött időt bevárni nem kellene. Ezen időhatár 1860. júliusban járt le, mégis a hagyaték 1859. oct. 31. jkönyvbe vett egyességgel, s azon évi dec. 28. tszéki végzéssel elintézve lett. Nem lehettek tehát jogosan képviselve a tárgyalásnál a végrendelet 10-ik pontjában érintett Balogh nevü hagyományosok; de, mert a hírlapi felhívás csak Balogh örökösöket emlit, a 10-ik pontban kijelölt várományos, a szegényebb Doktorics igényeire pedig senki felügyelőül nem rendeltetett, az eljárás törvénybe ütköző volt. Mégis a tszék az ily tárgyaláson létrejött egyességet helyben hagyta, s annak nyomán az átadási okiratot is kiadta öröklési czimen. Ezen átadási okirat törvénytelen, mert a peres ügyeken kivüli eljárást szabályzó törvény 149-ik §-a szerint az csak akkor adható ki, ha a) a kincstári illeték lefizetése igazoltatott, b) ha az örökhagyó végrendelkezése, vagy törvénykövetelte minden feltétel betöltve van. A kincstári illeték az átadási okiratnak 1860. oct. 12-én lett kiállítása után azon évi nov. 5-én felvett jkönyvben foglalt nyilatkozattal még csak biztositatott, — hahogy a fizetés teljesittésének igérését kincstár ellenében biztositásnak vehetni; az örökhagyóegyébb intézkedéseinek, minők hagyományok és adósság kifizetése, megtörtént teljesítése pedig igazolva épen nem lett. Ily mulasztások mellett pedig a hivatkozott törvény 154., 157., 159. §-a értelmében átadási okirat ki nem adható; a 160-ik §. értelmében pedig az ismeretlen örökösök hagyománya lett volna biztosítandó. A tszék nem engedhette volna meg, hogy a végrendelet 8. s 9-ik pontjaiban kikötött haszonélvezet helyett, azon törzsvagyon, melynek csak élvezete hagyományoztatott első sorban, a tulajdonjogot meg nem szerzett egyének által örökre elid ege nittessék, s a részben megidézett, de a korai tárgyalás által a megjelenéssel érvényesíthető jogaiktól is megfosztott, — részben pedig meg sem idézett s gondnok által sem képviselt hagyományosok igényeinek érvényesittése elől még az ut is elzárassék. A tszék tehát ezen eljárásnál vagy tévútra lett vezetve, vagy érdekelve volt. Nem tudom melyik eset okozta, hogy a bekeblezés is oly nagyon gyorsan keresztül vitetett, holott roppant sok elintézetlen, már korábban beadott ügydarab várta szabadulását. — Áttérek most oda, midőn a végrendelet 8. pontja alapján haszonélvező Doktorics Károlynak 1861-ik évben nőtlen történt halálávjl a szegény testvér Doktorics Kristóf akarta jogait érvényesíteni. Doktorics Kristóf rendes keresetet indított Szalay Zsuzsánna ellen néhai Balogh József végrendelete 8-ik poutján alapuló jogánál fogva, az azon pontban említett veszprémi házért; -- igazolta, hogy ő Doktorics Károlynak testvére, hogy szegényebb testvére, — igazolta, hogy Doktorics Károly, mint nőtlen, maradék nélkül halt el ; igazolta tehát, hogy az emiitett végrendelet 8-ik pontja szerint hivatva van a hagyomány átvételére, s kérte a hagyományozott vagyont átadni. A pert Szalay Zsuzsánna ellen kellett megindittani, mert az átadási okirat ezt nevezi örökösnek a kérdéses házra, és ez ennek, mint végrendeleti örökösnek adatik által; ennek ellenében kellett kimutatni azt, hogy ó a kérdéses házra nem örökös, igy átadási okirat részére, mint örökösnek kisem adathatott; de még is birtokolja örökösi czimnél fogva a házat máig is. Szalay Zsuzsánna a perben felhasználja a hagyatékra nézve kötött egyességet, átadási okiratot, telekkönyvi bekeblezést, szóval minden lehetőt; de habár az átadási okirat sze:int a vagyonokat öröklési czimen vette át, azt is állítja, hogy ő a kérdéses házat az örökösöktől megvásárolta, s most már el is birtokolta. Doktorics Kristóf kimutatja, hogy Szalay Zsuzsánna a végrendelethez ragaszkodott, ahhoz alkalmazott örökségi nyilatkozatot adott, 10,000 pfrtnyi ajándékáért pert indított, mi ítélettel befejezve nincs; — kimutatja, hogy a Szalay Zsuzsánna által is tiszteletben tartott végrendelet szerint Doktorics Menyhárt, Imre és Károly a nekik hagyományozott jövedelem tőkéjének elidegenítésére jogosítva nem voltak; kimutatja, hogy elbirtokláshoz jóhiszeműség kell a szerzésnél, ez pedig hiányzott, mert tudnia kellé és tudta is, hogy a kérdéses ház nem illeti tulajdonjoggal Doktorics Károlyt, — tudta, hogy ez nőtlen; — kimutatta a hagyatéki eljárás szabálytalanságát, a tárgyalások és végzések minden hiányát és hibáját; kimutatta, hogy jogosan követeli tőle a házat, a netalán megitélendő 10,000 írtból e házra eső részlet kifizetése mellett, mit megajánlott; kimutatta egyátalán, hogy