Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 19. szám - A hitvestársi öröklés

74 vagy ingatlanságból, az évek során annyira összevegyül, egyesül, de sőt egészen megváltozik, hogy a halál beáltával azt elkülöníteni, kikinek a magáét kihasítani, legtöbb esetben lehetetlen. Ebből nehéz, elkeseredett perek keletkeznek, melyeket megfejteni, igazságosan eldönteni nem, — hanem csak mint Nagy Sándor csomóját ketté vágni lehet. — Az előadott okoknál fogva tehát jogosnak és czélszerünek tartom a hitvestársi öröklést tekintet nélkül a vagyon öröklött vagy szerzett minőségére, az elhunyt egész hagyatékára kiterjesztetni; — és nehogy a szülőkről elfelejtkezni látszassam, szükségesnek tartom, hogy a törvény a szegény, vagyontalan, kötelességeiket teljesített szülőknek, legyen az apa vagy após, anya vagy anyós, az életben maradt házastárs általi eltartásáról gondoskodjék. Hogy léteznek erkölcsi és jogi okok, melyek az életben maradt házastársi az örökségből kizárják, magától értetik, ezeket azonban felsorolni, fejtegetni nem szándékom, nem is igen lehet azt egy szaklapi rövid értekezés keretében kimeríteni. Én most csak a fenálló rosszat voltam bátor megtámadni, ellenben a józan ész és igazság által sugallott jobbat kívántam a jogász közönség figyelmébe ajánlani. Legfőbb itélöszékí döntvény. Aru-számítási üzletnél, a szállított áru átvételének megtagadása esetében, a szállítónak csak azon kár megtérítéséhez lehet törvényes igénye, melyet az áru átvétel megtagadása által tettleg és valósággal szenvedett. Erre tehát nem elégséges a piaczi árjegyzék szerinti árkülönbözet felmutatása, hanem szükséges, hogy a kényszerült olcsóbb eladás általi károsodás igazollassék.*) Rosenbaum Márton, Wiener Albert ellen N.-Várad város tszéke előtt 1868. jun. 27-kén pert indított 284 for. s jár. megfizetése iránt. Alapjául terményszállitási üzlet szolgált, minthogy Rosenbaum előleges megállapodás szerint bizonyos terményeket szállíttatott Wiener részére, ki azonban azokat el nem fogadta állítólag hibásságuk folytán. Innen Rosenbaum a kialkudott összeget, kamatokat és árkülönbözetet ve*te követelésbe. Tárgyalás befejezése, tanuk kihallgatása után. Az e. b. törvényszék alperest a keresetben elmarasztalta, t. i. 230 frt. árukülönbözetben, 1200 frt. tőke utáni 4 for. kamatban, 265 darab zsák használatáért 10 írtban, végre 32 és 21 frt. perköltségben — következő indokolással: „Alperes a kereset tárgyát képező adásvevés feltételeit a per során tett előadásaiban kétségbe nem vonja, s *) Ezen jogeset kiválóbb figyelemre érdemesítendő, amint az abban hozott legfelsőbb tszéki ítélet is kell hogy minden jogász teljes helyeslésével találkozzék- Eddigi törvénykezési gyakorlatunkban túlnyomó volt az, hogy hason áru szállítási esetekben a kártérítés pusztán a piaczi árjegyzék által feltüntetett árkülönbözet által lett megalapítva, — tekintet nélkül arra, hogy váljon okoztatott-e s mennyi kár okoztatott tettlegesen? — Es ez idevonatkozó törvényeink balmagyarázatán alapult; a mint ezen kiindulási szempont, mint a jog elveivel ellenkező, az összes európai törvényhozások körében is ismeretlen. — Legfőbb törvényszékünk jelen jogesetben hozott Ítéletével — nézetünk szerint — egy uj, de egyedül helyes jogtéri e tért át, melyre nézve meggyőződésünk szerint kívánatos, hogy általa jövőben is következetesen követtessék s az így kijelölt jogos irányelv hün fentartassék. — Különben az illető jogkérdés tüzetes kifejtése minden oldalróli felvilágosítása törvénytudóink fáradságát mindenesetre nem kevéssé megérdemelné. S z e r k. védelmét egyedül azon körülményre fekteti, miszerint felperes az alku ellenére kavics, göröngy, föld, szemét és tengerivel vegyitett rozsot szállított rés-'.ére átvétel végett a vasúthoz — mi használhatlan levén, azt át nem vehette, s átvenni nem is tartozott, „úgyde hit alatt kihallgatott Steinfeld, Feierwerker felperesi és John Lázár alperesi tanuk vallomásaikkal ez állítás meg van czafolva, kik igazolják, miszerint a kérdéses rozs használható volt, s bár abban tengeri és szemét elegyest találtatott, minőség tekintetében visszautasítható nem volt, — nevezett tanuk vallomásait Hezer F. alperesi tanú meg nem dönthefvén — mint hogy alperesnek ellenbeszédébeni azon állítására, hogy az alku fia által mustra szerint köttetett volna — semmivel sincs bizonyítva s minthogy az alperesileg B. alatt felmutatott mustra — mert, felperes tagadása ellenében azon körülmény, hogy ezen mustra az átadni kivánt rozsból vétetett volna ki — nincs igazolva, — figyelembe vehető nem volt. „A felperesileg követelt 40 for. utánjárási költség nem volt megítélhető, mert ugyanazon perben perköltség és utánjárási költség meg nem alapitható." 1869. jul. 13. — 3^54. A kir. itélötáb la 1870. apr. 12. hozott — 19965. sz. a. Ítéletével az eljáró bíróságnak Ítéletét felhozott indokaiból helybenhagyta. A legfőbb Ítélőszék azonban mindkét alsó bírósági ítéletek megváltoztatásával, felperest keresetével elutasította, a perköltségeket kölcsönösen megszüntetvén; Indokok: Eltekintve a perben vitatott azon körülménytől, váljon az alperes által kialkudott rozs az állítólag szóval meghatározott minőségnek megfelelt-e vagy nem? — felperes kereseti követelésével elutasitandó volt azért, mert jelen esetben felperesnek kizárólag csak azon kár megtérítéséhez lett volna joga és törvényes igénye, melyet azáltal valósággal és tettleg szenvedett, hogy alperes a megvett rozsrnennyiséget átvenni vonakodván — azt másnak a kialkudott árnál olcsóbban eladni kénytelenittetett; — igazolja ezt felperesnek a kár megtérítésére irányzott keresete, a mennyiben keresetlevelében azt állítja, miszerint ő azon oknál fogva, mert alperes a bírói megintés daczára a kialkudott rozsot átvenni nem akarta, azt a B. alatti vásárbirói bizonylat szerint mégpedig köblét 4 frt. 60 krért eladni kénytelen levén, a 200 köböl rozsnál — leszámítva az előleg gyanánt felvett 50 frtot — 230 for. veszteséget szenvedett, tulajdonkép ez összeg erejéig megkáiosittatott; — ámde maga a felperes által követelésének igazolása végett mellékelt B. alatti okirat — a keresetlevél állítását nem bizonyítja, a mennyiben abban csak az 1868 május 26 kán jegyzett rozs piaczi ára, de korántsem az bizonyittatik, mit felperes keresetlevelében állított, t. i. hogy a 200 köböl rozsot 4 frt. 60 krért másnak eladni kénytelenitetvén, a keresetlevélben felszámított kárt valóságg 1 szenvedte légyen. „Nem levén tehát a felperes által állított és követelésbe vett kármennyisége igazolva, — ugyanazért öt keresetével elutasittani kellett. 1870. aug. 8. — 4055. sz. a. Semmitöszéki döntvények. Az itt következő döntvények, illetőleg elvi határozatok közvetlenül a seuunitöszék döntvény gyűjteményéből vannak kiírva és hiteles alakban közölve. Az esetben, midőn a hagyatékot csupán ingóságok képezik,