Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 19. szám - A hitvestársi öröklés

75 annak kimondása, hogy egyesség nem létesítése esetében, melyik fél utasitassék perre, — a törvényszék hatásköréhez tartozik; de a perrend 588 §-ban felemlített biztosítási lépéseket a szolgabíróság megleheti. Würcz szül. Szusz nyák Magdolna elhalálozván, szülei Szu-znyák József s ennek neje az illető Bácsmegyei szolgabíróhoz folyamodtak a hagyaték letárgyaltatásáért. A szolgabíró az előleges intézkedést teljesítvén, az ügyiratokat további intézkedés végett a törvényszékhez beterjesztette. Ez azonban azokat visszaküldötte a szolgabíróhoz azzal, hogy e hagyatéki ügyben a szolgabiróság sa ját nevében hatáskörének megfelelőleg intézkedjék. Ezszerint a szolgabiróság és törvényszék közt illetőségi összeütközés merült fel. A perr. 583. §. szerint midőn a hagyaték csupán testvérek vagy unokatestvérek közt osztandó meg, s az örökösök osztályrészük iránt ki nem egyeznek, s ha az örökség csupán ingókból áll az 584. §. megszorításával a személyes biróság az illetékes, mi következtethető az átm. min. rend. 257. § ból is. A fenforgó esetben azonban nem testvérek, hanem felmenő ágon a szülék által követeltetik az örökség, tehát itt a szolgabiróság nem lehet illetékes. A Semmitőszék Bácsmegye tszékénekilletőségét alapította meg, a szolgabírónak meghagyván, hogy az iratokat a törvényszékhez terjessze, utóbbinak pedig, hogy miután a hagyaték tárgyalási jkönyv szerint az egyesség az örökhagyó férje és szüld közt nem sikerült, a perr. 587. §. szerint járjon el. „mert az egyes biróság a perrendnek az örökösödési eljárást szabályozó VII. fej. szerint csak a hagyatékok körüli előleges intézkedésekre s az 583. §. szerinti csupán az ingókra vonatkozó sommás osztály megtételére van hivatva; — hol azonban az örökség, mint jelen esetben a szülök s férj között, az egyesség nem sikerülte folytán, peressé válik — mindamellett is hogy a hagyaték csupán ingokból áll, s kiskorúak é;deke fenn nem forog, az örökösödési biróság tartozik eljárni— ez pedig a perr. 37. §. szerint a törvényszék." (1871. jan. 11.—14,112. sz.) Oly esetekben, midőn bíróságok, melyek dologi törvényhatóságot nem gyakorolnak, ugyanazon végzésben ingó s ingatlanokra egyidejűleg rendelnek végrehajtást, annak mindkét iránybani foganatosítása végeit az illető telekkönyvi hatóság megkeresendő. Haas Jakab Pasztucha R. András ellen Liptómegye központi szolgabirája előtt 60 for. s jár. erejéig pert folytatván s azt megnyervén, a szolgabiróság alperes ellen annak ingó és ingatlan vagyonára 1870. június 20-kán 733. sz. a. végzéssel a végrehajtást elrendelte — s az ingatlanokra leenndő eszközlése végett a megye polgári tszékét megkereste. A tszék pedig 1988 sz. végzéssel a foganatosítással a telekk. hatóságot bízta meg. Ez ellen felperes semm. panaszt adott be, mert a végrehajtás foganatosítására a polgári tszék mint dologi biróság kerestetvén meg, a 353. §. végpontja értelmében köteles lett volna ugy az ingókra mint az ingatlanokra a végrehajtást teljesitteni s arra egy tszéki tagot kiküldeni, nem pedig a telekk. hatósághoz átteni. A Semmitőszék e panaszt elvetette; „mert a perr 353. §. szerint oly esetben midőn bíróságok, melyek dologi törvényhatóságot nem gyakorolnak, ugyanazon végzésben ingó s ingatlanokra egyidejűleg rendelnek végrehajtást, annak foganatosítása az illető dologi bírósághoz tartozik; „minthogy pedig a telekkönyvi hatóság azonbirtokbiróságuak szakosztályát képezi, melynél a telekkönyvek vezettetnek; a polgári tszék azáltal, hogy Liptómegye központi szbirói biróságnak hozzá küldött végrehajtást rendelő végzését további eljárás végett, a telekk. hatósághoz tette át, mely a végrehajtási foglalást az ingókra is vagy kiküldött által vagy megkeresés utján eszközölheti — semmiségre okot nem szolgáltatott." (1871. Jan. 13. — 13292. sz, a.) Jogerejü bírói ítélet állal kimondott zsidó házas felek közli végelválasztásnak a váló levél átadása általi foganatosítására, a rabbi pénzbírság által nem szorítható hanem annak megtagadása ellenében a fellettes közigazgatási hatóságnál keresendő orvoslás, Lehrner Ignácz neje Abeles Mária ellen Mez5tur város tszéke előtt váló pert indított, melyben az 1863. nov. 2-kán 15940. sz. a kelt udvari rend. 2G. §-sa alapján, a felek engesztelhetlen gyűlölség s hűtlen elhagyás okából egymástól végkép elválasztottaknak itéletileg kimondattak, és azoknak az uj házasságra való léphetés megengedtetett. Ezen Ítélet a kir. tábla s hétszemélyes tábla által is helybenhagyatván, s jogerőre emelkedvén, felperes 1870. május 6 kán végrehajtásért folyamodott — minek eszközlésére 1870. május 7-kén 627. sz. a. végzéssel ü Buda város tszéke megkerestetett akkép, hogy általa az ó-budai főrabbinátus utasitassék, mikép a végelválást a házassági anyakönyvbe bejegyezze, s a végeibocsátó levelet átadja. — A megkeresett tszék 1870. jul. 4. — 798. sz. a. végzéssel nevezett főrabbinak a végzést kézbesítette a rendelt intézkedések eszközlése végett; mire a főrabbi semm. panaszt adott be, azon alapon, mert a hétszem. tábla által helybenhagyott kir. táblai Ítélet az első bírósági Ítéletet nem a 26 — hanem az udvari rend. 22. §-ra való hivatkozással hagyta helyben — mik között pedig nagy különbség van, mert a 26. §. a nő akarata ellenére is elreudelendőnek mondja a végképi elválást ; míg a 22. §. csak az ágy asztaltóli elválást rendeli, s csakis a kiegyeztetés sikertelensége esetére; és mert a hébervallás szabályaiként csak a kétségtelenül bebizonyított házasságtörés esetében vau helye a nő akarata nélküli válólevél általi végképeni elválásnak, ugy hogy ezen eseten kívül a végelválás érvénytelennek s az uj házasság bigamiának vagy házasságtörésnek tekintetik. A Semmitőszék ezt visszautasította „mert a hétsz. tábla 1868. decz. 1. ítéletével a kir. tábla 1868. sept. 11-ki azon ítélete, mely szerint vonatkozólag a perben idézett rend. 22 pontjára, a házas felek végelválása kimondatott — helyben hagyatván, s ezen végérvényes hétsz. Ítélet alapján a végrehajtás első bíróságilag elrendeltetvén, a megtámadott határozat ellen csak az érdekelt félnek, nem pedig a panaszló i'abbinátusnak, mint megkeresett s e megkeresést feltétlenül teljesitteni kötelezett hatóságnak áll jogában jogorvoslattal élni." (1870. aug. 24. 8294. sz. a.) Ennek folytán az ó-budai tszék 1870. sept. 5-kén 1094. sz. a. kelt végzéssel a semm. határozatot a felekkel közöltette egyszersmind a főrabbit ismételve utasította, hogy a korábbi végzés értelmében a végelválást feljegyezze s a végeibocsátó levél átadatását eszközölje — jelentéstétel kötelessége mellett. A végzés ezen utóbbi része ellen ismét az alperes fél adott be semm. panaszt. Ezt megelőzőleg a főrabbi sept. 23. a tszéknek beadta jelentését, melyben előadja, hogy a végzés első ré19*