Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 19. szám - A hitvestársi öröklés

Pest, 1871. kedden márczius 7. 19. szám. Tizenharmadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Debreczeni, eperjesi és temesvári ügyvédegylet közlönye. Tartalom : A hitvestársi öröklés. — Legfőbb itélőszéki döntvény. — Semmitőszeki döntvények. /X A hitvestársi öröklés. K 6 k a y Károly tszéki ülnök úrtól. A jogtudománynak legszebb és legfontosabb részét az örökségi jog képezi. Nem czélom ezen bár ős és kérges, de erős, terebélyes és egészséges intézmény fáját kiirtani, vagy csak meg is sérteni; csak egy gyümölcsét szándékom leszakítani, megvizsgálandó, nincs-e duló féreg bensejében,mely a többi egészséges társakkal nem mérközhetik. így vizsgálódván, találtam, hogy örökségi jogunk fájának is van férges gyümölcse, mely az igazsággal meg nem férvén, törvénykönyvünkben megjavítandó. E férges gyümölcs, mint értekezésem czime is mutatja, a hitvestársi örökösödés, melyen szerény nézetem szerint javitani kell. Hogyan nyilatkozott ezen jog egykor, és hogyan nyilatkozik az jelenleg mindenütt, azt kimutatni képes nem vagyok, és csak a jogászaink legnagyobb része által ismert törvényekre szorítkozom. A római jog, — értem nem a régit, hanem a Justinian korabelit, — szinte ismerte a hitvestársi örökségi jogot, és pedig két módozatban, rokonok hiányában, és szegény vagyontalan özvegyeknél. A romai jog nyomdokain jár az ausztriai jog, és noha amannál fiatalabb, tekintve az örökrész tulajdonát, amaz mégis igazságosabb, méltányosabb. A Code Napóleon szinte elismeri a hitvestársi örökösödést, de még szűkkeblűbb mint az ausztriai. A magyar magánjog még a legjobb, legigazságosabb, mert gyermekek hiányában, legalább a szerzett vagyont feltétlenül a hitvestársnak osztja. — De szerény nézetem szerint ez sem elég; — a józan ész, az igazság és méltányosság többet követelnek. Ismeretes dolog, hogy az általam idézett törvények, valamint az egész örökösödési jog alapelve, kiindulási pontja, a vérrokonság, minek szigorú deductio folytán, más eredménye nem is lehetett, mint azon mostoha gondoskodás, mely a hitvestársi örökséget bélyegzi. Ha azonban ezen kérdés inductio utján vizsgáltatik, azonnal más eredmény mutatkozik, és kitűnik, hogy a mi törvényünk is, habár a legjobb lenne, az igazság követelményeit még mindig ki nem elégiti. A házasság nemcsak a család, a társadalom, az állam, az egész emberiség alapja, hanem nálánál bensőbb, magasztosabb jogi kötelék ember és ember között nem is létezik. Ebben bimbózik az ifjú és hajadonnak legszebb virága, ebben érik a férfi és nőnek legkedvesebb gyümölcse, a házasság édes és keserű, kellemes és kellemetlen, viszontagságos évein keresztül növi ki magát azon terebélyes fa, melynek árnyékában az öregek kipihennek. Volt légyen a férfi gazdag, a nő szegény, szerzett I légyen egyedül az egyik, és volt légyen takarékos a I másik, nem vagyok képes jogilag helyes okot találni, hogy az öröklött és szerzett vagyon között különbség tétessék. Az öröklött vagyon is mindenkor tulajdona az illetőnek, csak ugy, mint a szerzett, és igy be nem láthatom észszerüségét annak, hogy szerződés vagy végrendelet hiányában, és gyermekek nem létében, az öszves vagyont ne az örökölje, a ki az elhunythoz legközelebb állt, a ki vele jó és rosz napokat egyaránt megosztván, ahhoz a legszentebb, legbensőbb kötelékek és emlékek által csatoltatik. Ha szerződés vagy végrendelet által a hitvestársak magokat kölcsönösen biztosithatják, miért ne biztosithatná őket a törvény is, miután kötések nem minden házasságban történnek, az emberek mindnyájan nem végrendelkeznek, de hirtelen véletlen halál, vagy más akadály miatt nem is végrendelkezhetnek; és miután az öröklött vagyonra nézve jelenleg fenálló különbség nem egyéb, mint a vérrokonságbóli túlhajtott deductio, mely a házassági kötelék természetével ellenkezik, és mely a polgárok érdekeit, minden helyes ok nélkül sérti. Maga a gyermekek és szülők közötti jogviszony sem oly benső, oly szoros, mint a házastársaké; emezeknél kölcsönös kötelezettség létezik a sirig, mig amazoknál a viszony csak egyoldalú, eleinte kötelezettségek csak a szülőknél, későbben csak a gyermekeknél, de ez utóbbiaknál is csak akkor, ha a szülők magok kötelességeikről meg nem felejtkeztek. — Ha tehát a törvény, az emberi természet és a társadalmi viszony követelményeinél fogva a gyermekek örökösödéséről gondoskodik, miért ne gondoskodhatnék a házastársról is, a kit az elhunythoz nemesebb, és szorosabb kötelékek csatoltak, mint az oldalrokonokat, a kik a boldog házaspárnak egy jó napot ta Ián soha sem kívántak. — Es váljon az elvek levont következtetéseinek szigorú alkalmazásától nem történnek-e a törvényekben eltérések ? de igen, és pedig, az ausztriai magánjog 367. §. nem eltérés-e a tulajdoni jog követelményétől; az 1121.§.mely szerint a végrehajtási árverés a bekebelezett haszonbéri szerződést idő előtt felbontja nem eltérés-e a bekebelezett dologbani jogok elvétől. Mindezen eltérések általam is elfogadott helyes okokkal birnak, miért ne történhetnék ez a hitvestársi öröklésnél is, mely mellett szinte elég helyes okok harczolnak de melynek czélszerüsége maga a házassági viszonyból is mutatkozik, mert: Tapasztalásból tudhatni, hogy a házastársak vagyona, állott légyen az pénzből, vagy egyébb ingóságból, 19